Egy új elmélet szerint az emberi agy nem tudja tartani a tempót a modern világgal
Egy friss kutatás szerint az emberi agy biológiája nem képes tartani a tempót a modern világgal, ez pedig megmagyarázhatja, miért tapasztalnak olyan sokan stresszt, magányt, és folyamatos összehasonlítási kényszert, írja a Phys.org.
A szingapúri James Cook Egyetem és a Szingapúri Műszaki és Formatervezési Egyetem tanulmánya szerint az emberi agy egy olyan világra fejlődött ki, ahol ismerős arcok, közvetlen veszélyek és kis közösségek vették körül az embert. A modern világ azonban sokkal gyorsabban változik annál, mint amilyen ütemben az emberi biológia alkalmazkodni tud hozzá. Ez az evolúciós félrecsúszás a kutatók szerint sok modern pszichológiai jelenséget megmagyarázhat.
A Behavioral Sciences folyóiratban megjelent tanulmány szerint az evolúciós félrecsúszás azt jelenti, hogy az emberi ösztönök egy teljesen más környezetben fejlődtek ki, mint amilyenben ma élünk. Őseink kis közösségekben éltek, ahol a veszélyeket, a társadalmi státuszt, a bizalmat és az összetartozást is ismerős emberek között, személyes kapcsolatok révén lehetett felmérni. Ma nagyvárosokban élünk, közösségi médiát használunk, és globális válságokat élünk át, az ösztönöket pedig ezek aktiválják. A kutatók szerint ennek az a következménye, hogy olyan helyzetekben is stresszt élünk át, amilyen nem érte az őseinket.
A tanulmány szerint ennek egyik leglátványosabb példája a közösségi média. Az a késztetés, hogy folyamatosan felmérjük a helyünket a közösségben, egykor segíthette az együttműködést és a csoporton belüli bizalmat. Ma viszont ugyanez az ösztön végtelen mennyiségű gondosan megszerkesztett életképpel, sikertörténettel és státuszszimbólummal találkozik, ami állandó összehasonlításra készteti az embereket. A kutatók szerint a modern környezet felerősítheti azt az érzést is, hogy mások folyamatosan megítélnek bennünket, jobban teljesítenek nálunk vagy lemaradunk mögöttük. A kulcs az, hogy bár a versengés nem új jelenség, a modern élet könnyen azt érzékelteti, hogy állandóan jelen van.
A kutatók hangsúlyozták, hogy a tanulmányuk nem új kísérleti eredményeket mutat be, hanem egy lehetséges értelmezését a modern pszichés problémák kialakulásának. Úgy gondolják, hogy ha az elméletük helyes, akkor a környezetnek és a mindennapi életnek is alkalmazkodnia kell, nem lehet a mentális problémákkal való megküzdést csak az egyén alkalmazkodóképességére bízni. Szerintük például a több zöldterület, az erősebb helyi közösségek és az emberközpontúbb várostervezés csökkentheti a modern környezet által kiváltott pszichés terhelést anélkül, hogy a városok népsűrűségét csökkenteni kellene.
