Nagyon könnyű volt úgy természetvédelemmel foglalkozni, hogy folyamatosan ellenzékben voltunk

„Nagyon felszabadító érzés, ami a természetvédelem területén történt a választás óta eltelt két és fél hónapban” – mondta Bajor Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület budapesti helyi csoportjának elnöke a Restart a természetvédelemben nevű fesztiválon Kisapátiban. Bajor szerint az elmúlt 16 évben elképesztő ellenszélben kellett dolgozniuk annak ellenére, hogy az MME nem foglalkozik közéleti témákkal, „mégis nagyon sok mindent elszenvedtünk, mondjuk ki, a civilek elnyomása miatt”.

A 10 millió Fa által szervezett fesztivál kerekasztal-beszélgetésén Klein Ákos, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány ügyvezetője azt mondta, úgy látja, most a szerepkeresés jellemzi a természetvédelmi szervezeteket, mert „nagyon könnyű volt természetvédelemmel foglalkozni, úgy, hogy ellenzékben voltunk folyamatosan”. Klein szerint a kormányváltás után át kell gondolniuk, hogy mindazt, amit eddig egy ellenzéki narratíva szerint tudtak kommunikálni, azt hogyan fogják mostantól. „Volt rá példa az előző politikai rendszerben, hogy hirtelen olyan ügyeket ragadott magához a kormány látszólag, amivel a civilek 30 éve foglalkoztak hitelesen. Onnantól kezdve nem a civil szektor befektetett munkája jelentette az értéket, hanem az a látszatkormányzati propaganda, ami csak a felszínt kapargatta, a civilek 30 éves munkája pedig vákuumba került”. Szerinte bár várakozással és bizalommal tekintenek az új időszakra, biztos benne, hogy a kritikus álláspontjukat meg kell őrizniük.

„Nekünk az elmúlt 16 évben át kellett állnunk egy ellenálló szerepre, egyre inkább azt láttuk, hogy lényegében csak a saját kommunikációs csatornáinkon és a megmaradt sajtón keresztül tudtuk hallatni a hangunkat” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország erdő programvezetője. Szerinte ez fokozatosan alakult így, az elején még kaptak meghívásokat minisztériumokból, „lehetett asztal mellett tárgyalni értelmes koncepciókról, úgy tűnt, hogy a döntéshozók meghallgatnak, de aztán fokozatosan beszűkültek a lehetőségek, a végére pedig már csak a kődobálás maradt”.

Gálhidy szerint nagy a kíváncsisággal várják, hogy mostantól valóban a beígért szakmailag megalapozott munka és a civilekkel való élénk párbeszéd fog-e folyni a természetvédelem ügyéről. Ő ebben bizakodó, már csak azért is, mert a szervezetük egy-egy szakemberét például elhívta a kormány. (A WWF Magyarország igazgatója, Sipos Katalin a tárca természetvédelemért felelős helyettes államtitkára lett, Kajner Pétert, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértőjét pedig a minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkárává nevezte ki Gajdos László.)

„Korábban lobbizni nagyon kivételes esetben, nagyon kevés témában és nagyon kevés szervezetnek lehetett. Kevés volt a pályázat, kimondva, kimondatlanul a civilek kivéreztetésére ment rá a hatalom, örülhetett az a szervezet, amelyiket legalább békén hagyták” – jelentette ki Gerencsér Balázs, a Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) igazgatója. Gerencsér is reménykedett abban, hogy a természetvédelem ügye magasabb posztra kerül a politika asztalán, mint a Fidesz-kormányok alatt volt. De szerinte a civil szervezetek előtt nagy kihívások állnak, mert most már nem fog működni az a fajta adománygyűjtés, ami arra épült, hogy „mi vagyunk az ellenállók, a szabadság tere, segítsetek, mert a demokrácia utolsó szigetei is meghalnak”. Úgy gondolja, a következő időszak nagy feladata az kell legyen, hogy a civilek hogyan szólítják meg az embereket, hogyan kérnek támogatásokat ezután.

A természet- és környezetvédelmi szakma kerekasztal-beszélgetésen megjelent képviselői mind reménykedésüket fejezték ki amiatt, hogy a 16 évvel ezelőtt megszüntetett környezetvédelmi tárca újjáéledt, és a döntéshozatalba meghívtak számos civil szférából érkező, nagyon elismert szakembert. Ugyanakkor Gerencsértől az is elhangzott, hogy „most hajlamos sok szervezet belelátni a jelenlegi kormányprogramba a saját elképzelését, és egyelőre a szavak szintjén csodálatosan visszaköszönnek ezek az ideák, de ne legyenek illúzióink, egy részük meg fog valósulni, egy másik viszont nem”. Szerinte éppen ezért nincs más út előttük, mint folytatni azt a független, kritikus hozzáállást, amit eddig is képviseltek. „Ha ezt nem egy bunkerből kell csinálni, hanem a nyílt pályán, az persze öröm lesz”.

A szervezetépítés, az adománygyűjtés nehézségeiről beszélt Hervai Franciska, a 10 millió Fa Alapítvány főkoordinátora, a beszélgetés moderátora is. A hétéves civil szervezetük már több százezer fát elültetett az országban, de könnyű volt akkor megszólítaniuk az embereket, amikor azt látták, hogy tarvágások zajlanak az országban, és még nemzeti parki területeken is folynak fakivágások. A következő évek nagy feladatának tartja, hogy „békeidőben” is meg tudják szólítani a civileket, hogy azok „ásót ragadjanak”.

Hasonlóan vélekedett Lajtmann Csaba, a Reflex Környezetvédő Egyesület projektmenedzsere, az Éghajlatvédelmi Szövetség képviselője, szerinte a faültetések mellé könnyebben oda fognak állni a civilek ezután is, de a bonyolultabb környezeti problémák esetében nehezebb lesz megszólítani őket. „Nehezebb annak a társadalmi károsságát bizonyítani, hogy miért nem jó nekünk, ha a hatodik multi is bevásárlóközpontot akar építeni a város határába”.

Bajor Zoltán azt mondta, hogy ők az MME-nél kevésbé félnek attól, hogy a Tisza-kormány időszaka alatt hogyan fogják megszólítani az embereket. Ennek az az oka, hogy a szervezetüknek nagy társadalmi beágyazottsága van, mivel az MME 1974-ben alakult meg, és azóta nagyon széles hálózatot építettek fel. Országszerte 33 helyi csoportjuk, 10 ezer fős tagságuk és nagyjából még 25 ezer olyan potenciális támogatójuk van, akik önkéntesként is segítik a munkájukat. Szerinte ez akár még tovább is nőhet a jövőben, mert az elmúlt időszakban sokszor hallották azt, hogy az emberek a Fidesz-kormányzás időszaka alatt nem mertek belépni az egyesületükbe.

Némileg kilógva a természetvédelmi szervezetek sorából, a kerekasztal-beszélgetésen részt vett Karádi Csaba (Caitanya Das), a Somogyvámoson működő ökoközösség, a Krisna-völgy képviseletében. Ő is osztotta azt a nézetet, hogy ellenszélben könnyebb közösséget építeni, mert egyházuk létszáma akkor nőtt a legjobban, amikor a '90-es években az akkori politika leszektázta őket. „Most a békén hagyás időszakában vagyunk, és mi ennek örülünk, mert csinálhatjuk a dolgunkat”.