Mi közünk nekünk az óceánok savasodásához, miközben lehet, hogy még tengert sem fogunk látni soha?

Amerre csak a szem ellát, fóliasátrak, bennük melegítőben hajolgató asszonyok, a poros síkságra esőtől duzzadó felhők ülnek – hiába az emailben kapott térkép, a földúton döcögve egyre egyértelműbb volt, hogy eltévedtünk. Egy fiatal nő színes fonalakból szívecskéket font egy kerítésre, ahogy meglátta az autónkat, integetett és mutogatott, merre menjünk. „Nyugi, mindenki eltéved itt elsőre a semmi közepén” – mondta, amikor végre megálltunk a balástyai Motiváció Tanoda kapuja előtt.

„Ezt az önkormányzati ingatlant használatra kaptuk meg a tanodának 2022 decemberében – mutatott körbe a zöld udvaron Erdődi Noémi, a tanoda egyik alapítója. – Az udvar akkor még üres volt, a földre terítettük le a takarókat, azon társasoztunk a gyerekekkel. Korábban volt itt két birka a területen, minden zöldet kilegeltek, mi sem füvesítettünk, permakultúrás szemlélettel egyszerűen csak hagytuk, hogy kinőjön a földből, ami ki akar nőni.”

A tanoda egyik pedagógusa elmondta, hogy ide Balástyáról és a környékbeli tanyavilágból járnak hátrányos helyzetű, 6–19 éves gyerekek iskola utáni foglalkozásokra, fejlesztésekre, főleg olyanok, akiket a balástyai iskola, a családsegítő, a környékbeli gondozói szolgálatok egyike vagy a nevelőszülői hálózat ajánlott felvételre. A foglalkozásokon komplex fejlesztés zajlik, ami a személyes és a szociális kompetenciákra, az iskolai sikerességre és a tehetséggondozásra fókuszál, de 2021 óta nagy hangsúlyt helyeznek a klímatudatos nevelésre, a klímaváltozás összetett jelenségének megértésére és a lehetséges megoldások keresésére, így a permakultúrás növénytermesztés oktatására is.

Mi épp egy ilyen Zöld Műhely nevű foglalkozást néztünk meg az egyik alsós és kamasz csoport körében, hogy megtudjuk, a tanoda frissen megjelent két új módszertani kiadványában leírtak hogyan néznek ki a gyakorlatban.

Saját tantervet fejlesztettek

Erdődi Noémi szerint amikor a balástyai és a szegedi Motiváció Tanodában 2021-ben elkezdtek foglalkozni a klímatudatos neveléssel, akkor országos szinten nagyon kevés iskolában folyt hasonló foglalkozás, éppen ezért ők elsőként egy angol civil szervezet klímatantervét adaptálták. A két tanodában ma már nagyjából 65 gyerek tanulja azt a tantervet, amit évek alatt ebből fejlesztettek és a magyar viszonyokra átírva dolgoztak ki az általános és a középiskolás korosztálynak.

A tanterv hat témakör köré rendezve határozza meg a klímaváltozással kapcsolatos elsajátítandó tanulási célokat: a klímaváltozás tudományos háttere; a klímaváltozás hatásai; a klímaváltozásra adott válasz; fogyasztás, termelés és klímaigazságosság; érzések és viselkedés; lehetséges jövőképek.

A saját módszertani fejlesztések és többéves gyakorlati programok összefoglalásaként idén márciusban jelent meg a Kelemen Valéria: Motiváció Klímatanterv – útmutató a klímatudatos neveléshez és Kelemen Valéria – Erdődi Noémi: Kert, közösen – permakultúra-alapú tervezés gyerekekkel című kiadvány a Motiváció Oktatási Egyesület kiadásában azzal a céllal, hogy más szervezeteknek és a közoktatásnak is elérhetővé tegyék. (A kötetek a linkre kattintva ingyenesen letölthetők.)

A két kiadvány praktikus tanácsokat ad pedagógusoknak konkrét óratervekkel, játékos gyakorlatokkal, amikhez az eszközök listáját is részletesen leírják. A módszertant a hátrányos helyzetű gyerekek oktatása során szerzett tapasztalatok alapján állították össze ugyan, de az teljes mértékben alkalmazható más hátterű diákok oktatására is.

Aki élni akar, hadd éljen

Mielőtt a gyerekek megérkeztek volna, Erdődi Noémitől és Sóczó Viktória klímaprogramokért felelős munkatárstól megtudtuk, hogy azért kezdtek el a klímatudatos neveléssel foglalkozni, mert „Szeged környékén ez már velünk van mindennap, évről évre egyre inkább érezzük a hatását, ami néha elég ijesztő.

Sok tanyasi gyerekünk van, akik három éve beszéltek nekünk először arról, hogy otthon kifogyott a kútból a víz, és ez megrémítette őket. De rendszeresen előkerült az is, hogy akkora a szárazság, hogy napról napra látják, miként szárad ki, ég ki minden itt az Alföldön.

Nyáron az iskolában és az otthonukban megfőnek a hőségtől, és megdöbbentő, de a tanodás gyerekek többsége idén télen látott először havat. Szóval ezek a gyerekek a bőrükön érzik az egész folyamatot, ami sokukban a biztonság elvesztésének érzéséig vagy egyenesen klímaszorongásig fokozódott, mi pedig úgy éreztük, hogy kötelességünk ezzel foglalkozni” – mondták. Erdődi Noémi hozzátette, hogy ez már érinti a klímaigazságosság kérdéskörét is, miszerint nem azok érzik meg először a klímaváltozás hatásait, akik okozzák, hanem a különböző hátrányos helyzetű csoportok lesznek az elszenvedői.

A mentorok szerint az ijedségen kívül sok jele van annak, hogy a klímaszorongás valamilyen szinten minden gyereket érint náluk. „Ennek sokféle megnyilvánulása lehet, van, aki szomorú lesz, van, akin úrrá lesz a bénultság, és van, aki teljesen elutasítja ezt a témát, mondván, »én úgysem tudok mit tenni ellene«. De egyrészt itt épp azt tanulják meg, hogy de, egyetlen ember is tud tenni ellene, és sok egyetlen ember – például itt a tanodában – együtt már cselekvőképes tömeg, másrészt megoszthatják az érzelmeiket, amiket segítünk feldolgozni. A foglalkozás eleji bejelentkező kör és a foglalkozás végi zárókör során pedig általában az látszik, hogy enyhültek ezek a feszültségek.”

A tanodában a klímaváltozással foglalkozás hozta magával a permakultúrás szemléletet mint a klímaváltozásra adható lehetséges választ. A beköltözésük utáni tavasszal együtt tervezték meg a gyerekekkel, hogy milyen legyen az udvar, és az épület oldalán festett „képregényen” végignézhető az a folyamat, hogyan alakult át alföldi paradicsommá a tanoda egykori puszta udvara.

A ház egyik oldalán fűszer- és virágoskertet hoztak létre, messziről illatozik a levendula, a rozmaring, a zsálya. A másik oldalon a gyerekekkel együtt megtervezett és kivitelezett permakultúrás veteményes áll, aminek a közepén egy bontott téglákból kialakított sétány fut, ami egy helyen mezítlábas ösvénnyé alakul, majd fehér kövekből kirakott szívecskébe torkollik. „Mindent felhasználtunk, ami itt építési törmelékként a kertben volt, ez is a permakultúrás szemlélethez tartozik” – mondta Erdődi Noémi.

Hiába ez a harmadik szezonjuk már, „ez a kert még mindig nincs beállva, még mindig csak figyeljük, kísérletezünk vele, hogy mi működik, és mi nem” – tette hozzá. Tavaly ősszel mélymulcsolást végeztek a gyerekekkel, „lefektettünk egy réteg kartont, arra komposztot, majd szalmát tettünk, mert ez a módszer nagyon szépen megtartja a vizet, amire itt, az ország egyik legszárazabb részén hatalmas szükségünk van”. A mulcsból paradicsomok és paprikák kandikálnak ki szép sorban, ezeket tavasszal palántázták a gyerekekkel. De paradicsom máshol is van a kertben, azok a tavaly lehullt termések magjaiból maguktól keltek ki, „ezeknek mindig nagyon örülünk, aki élni akar, hadd éljen”. Lilán virágzik a padlizsán, sárgán a tökvirágok, de uborkák, céklák, répák, spenót, hagyma is terem a kertben.

Hatalmas a rukkola is, és nemsokára azt is megtapasztalhattuk, hogy milyen friss, erős íze van, ugyanis a retkek mellé abból is szedtek le egy kosárral az uzsonna mellé. „A minőségi éhezés megakadályozása a tanoda egyik rejtett célja, így a kertészkedés arra is jó, hogy rászoktassuk őket olyan egészséges élelmiszerekre, amik egyébként otthon vagy a menzán ritkán kerülnek az asztalra. Itt együtt ültetjük és gondozzuk ezeket a növényeket, így szívesebben kóstolják meg őket, mert a saját kezük munkája van bennük. Így lesz az idegenül hangzó rukkolából finom saláta, amitől eleinte ódzkodtak, de lassan megszerették.”

A buja kertben csöpögtetőrendszer van kiépítve, és már tervben van, hogy mindezt rákössék egy tartályra, amibe a tetőről lefolyó esővizet tervezik gyűjteni, „már amennyiben idén még lesz eső”. Van rovarhotelük és süngarázsuk, a veteményes oldalában madáretető, a kert szélén álló fákon öt madárodú van, ami mind foglalt. Tettek ki madáritatókat, valamint madárbarát növényeket is ültetettek, így a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől megkapták a madárbarát kert minősítést is.

Ide nem kötelező járni, el kell elérnünk, hogy jól érezzék magukat

Három órakor a nagyobb gyerekek már megérkeztek, és bementek tanulni a házba, a kisebbekért a mentorok mentek autóval a környékbeli iskolákba. Amíg az érkezésükre vártunk, körbesétáltunk, hogy megnézzük azokat a csemetefákat, amiket a gyerekekkel együtt ültettek. Itt egy szilva, ott egy dió, és arra az esetre, ha később mégsem ismernék fel őket, felírták a nevüket egy-egy színesre festett kőre. Mindegyik fa mellé ültettek társnövényeket is, például citromfüvet vagy meténget, hogy „jobban tudjanak nőni, mert a fák nem szeretnek egyedül lenni”.

Orgona, szeder, de még csicsóka is került a kerítés mellé, utóbbi akár két-három méteresre is megnőhet, így jól fogja árnyékolni a kis tanulókuckókat. Az öt korosztály csoportjainak ugyanis saját kuckókat építettek a gyerekek ötleteire és terveire alapozva az udvaron. Nemcsak a kerítésről, a kuckókról is színes girlandok, álomfogók lógnak le, a szívecskék elöntenek mindent. „Amikor csak az időjárás engedi, a délutáni foglalkozásokat itt az udvaron, a kuckókban tartjuk, mert igazolva látjuk azokat a kutatásokat, hogy már akár heti két óra természetben eltöltött idő is jó hatással van a gyerekek lelkiállapotára” – mondta Sóczó Viktória.

Hiába ültettek gyümölcsfákat az udvarba, azok még kicsik, ahogy a felhők mögül kisütött a nap, azonnal érezni lehetett, micsoda hőség lehet itt nyáron. „Ez a téma már az első forróbb napokon előkerült az idén, ezért elmagyaráztuk a hőszigethatást a gyerekeknek, és azt is elmondtuk, hogy az pont az ilyen fa- és cserjeültetésekkel, a zöld felületek növelésével csökkenthető.” Ez is példázza, hogy bár a tanoda saját tantervében negyedévenként mindössze 2-2 klímatudatosságra és permakultúrás szemléletre nevelő foglalkozásuk van az egyes csoportok gyerekeinek, valójában sokkal többször kerül elő ez a téma.

„Tavaly például volt egy olyan nagy vihar itt Szeged környékén, amikor rengeteg fa kidőlt, sok házba belecsapott a villám, és ettől a gyerekek megijedtek. Muszáj volt tehát félretenni az aktuális tanrendet, és a klímaváltozással járó váratlan és szélsőséges időjárási eseményekről foglalkozást tartani”

– mondta Sóczó Viktória.

Megérkeztek a kicsik, egy barna hajú, szemüveges kislány rohant át az udvaron. Beleomlott Erdődi Noémi nyakába, ölelgette, simogatta a haját, és nagyon nehezen fogadta el, hogy a mentora aznap nem tudja vele megírni a maradék háziját, mert épp velünk beszélget. Úgy sikerült csak rávenni, hogy bemenjen és az egyik önkéntessel együtt írja meg, hogy Erdődi belengette neki: egy hatalmas tál cseresznye várja az ebédlőben. Útközben tücskökre vadászott az udvarban, „szerencsére ők még olyan gyerkőcök, hogy szó szerint megfogják a tücsköt, bogarat, nem félnek tőlük”.

Mindkét tanodában korosztályi – alsós, felsős és középiskolás – csoportokban dolgoznak az egyesület munkatársai és önkéntesei. Ezek mindegyike 5-8 gyerekből áll, csoportonként pedig egy mentor és egy-két önkéntes segítő foglalkozik velük egyszerre. „Ez a figyelem és a fegyelem fenntartása miatt szükséges, vannak ugyanis olyan gyerekeink, akik önmagukban egy felnőttet teljesen lekötnek.” A tanoda pedagógiai módszerei közé tartozik a motiváció alapú szövegértés fejlesztése mellett például a társasjáték- és az élménypedagógia, a vitakultúra fejlesztése, a drámapedagógia és a bábterápia is.

„Ide nem kötelező járni, ezért annak érdekében, hogy mégis szívesen jöjjenek, el kell elérnünk, hogy jól érezzék magukat, és ne vegyék észre, hogy közben mennyit matekoznak vagy éppen olvasnak.” A módszer sikerességét mutatja, hogy alig van lemorzsolódásuk, miközben olyan eredményesek egy-egy hátrányos helyzetű gyerek felzárkóztatásában, hogy már több általános iskolás mentoráltjukat felvették gimnáziumba, és tavaly került be az első tanodásuk egyetemre.

Bementünk mi is az épületbe, ahol már uzsonnáztak a gyerekek. Ennek a közös rituálénak többféle célja van, egyrészt, hogy szezonális, egészséges ételekkel pótolják azt, amit otthon vagy az iskolában nem feltétlenül kapnak meg a gyerekek, másrészt az evés után már nyugodtabban lehet elkezdeni velük a foglalkozást. Az uzsonnára valót élelmiszer- és adománygyűjtésekből, felajánlásokból szerzik be, a rukkola és a retek mellé feltálalt péksüteményeket például a szegedi Emmarozs kézműves pékségtől kapták.

Mivel még mindig csöpörgött az eső, az aznapi foglalkozást a házban kellett megtartani. Az étkezés után így a kicsikkel együtt bementünk az egyik terembe, ahol a nyitókörben mindegyikük választott egy fotót egy Északi- vagy Déli-sarkon élő állatról, majd megindokolta, hogy miért azt húzta, és hogyan érzi magát. Az egyik kislány egy vidáman játszó fókát választott, mert nagyon örült annak, hogy „bementünk Szegedre fagyizni tegnap”. Egy másik kislány egy jégen csúszó rozmár fotóját választotta, azt mondta, ő is így el van fáradva, mert nagyon nehezen ment neki az iskolában a szöveges feladat. „Miért kell olvasni, ha matekóra van?” – tette fel a kérdést.

Ezután igaz-hamis állítások hangzottak el a sarkokon élő állatokról, a hőmérsékletről, az őslakosokról, hogy kiderüljön, mennyire vannak ismereteik ezekről az alsósoknak. A gyerekeknek a könyvespolchoz vagy az ablakhoz kellett szaladniuk, ha egyetértettek vagy nem értettek egyet az állításokkal. Néhányan középen tébláboltak, egyik irányba sem mertek elindulni – végül nekik lett igazuk, mert sok volt a becsapós kérdés azoknak, akik csak a Disney-mesékből ismerik ezt a világot. „Nem, pingvinek nem élnek az Északi-sarkon, és jegesmedvék sem a Déli-sarkon” – ábrándította ki őket Sóczó Viktória.

A rohangálás megtette a hatását, mind leültek szépen az asztalhoz, és a következő nagyjából 15 percben kisebb fészkelődésektől eltekintve képesek voltak figyelni. Egy-egy ismertető szöveget kellett felolvasniuk, hogy kontextusba kerüljenek az előbbi állítások. Egy kisfiú határozottan kijelentette, hogy „én aztán nem fogok olvasni”, de nem az történt, amit várnánk, hogy erre mindegyikük kivonta magát a feladat alól. Egy kislány nyúlt máris a szövegért, és másodikos létére gyönyörűen hangsúlyozva olvasta fel a szöveget. Amikor odaért az inuit őslakos beszámolójában, hogy ők mindennap a saját szemükkel látják a klímaváltozás következményét, például azt, hogy a jegesmedvék nehezen találnak maguknak ennivalót, a gyerekek megilletődtek „a szegény, éhező macik” gondolatától.

A mentorok ezután két átlátszó dobozba Északi- és Déli-sarkot imitáló tájat készítettek vízből, kék ételfestékből, kövekből és pingvin alakú jégkockákból. A gyerekeknek pedig feladatokat kell megoldaniuk még azelőtt, hogy a jég elolvadt volna, hogy kiderüljön, mennyire figyeltek az olvasmányokra. Egyikük úgy azonosította a császárpingvint, hogy „pont olyan, mint Topi volt a Táncoló talpakban”. Olyan gyorsan és helyesen oldották meg egymás után a feladatokat, hogy alig olvadt el közben egy-egy pingvines jégkocka. A felszabaduló időre jutalmul berakták nekik az említett rajzfilmet.

Erdődi Noémi és Sóczó Viktória elmondása szerint a klímatantervüknek az az alapja, hogy minden korosztálynak kidolgoztak egy szintjüknek megfelelően elsajátítandó ismeretalapot a klímaváltozás tudományos hátteréről, köztük olyan témakörökkel, mint például a Naprendszer, a Föld, a vízkörforgás, az üvegházhatás vagy az ökoszisztéma. Ottjártunkkor a Föld két élőhelyéről tanultak azzal a fókusszal, hogy az antropocentrikus nézőpontból az ökocentrikus szemléletmód felé tereljék őket. „Fontos, hogy megértsék, mi is a természet részei vagyunk, és a leuralás helyett az együttműködés legyen a kulcs a természettel és azokkal az élőlénytársainkkal, akikkel együtt élünk ezen a bolygón.”

A gyerekek mára megismerték a klímaváltozás hatásait a különböző helyszíneken, és ma már nem merül fel az a kezdeti kérdés, hogy „mi közünk nekünk az óceánok savasodásához, miközben lehet, hogy még tengert sem fogunk látni soha?”. Ahogy az egyes foglalkozások vége, úgy a tanterv is úgy van felépítve, hogy a megoldások irányába vezesse el a gyerekeket, így például külön foglalkoznak a fogyasztói társadalom kritikájával, a ne pazarolj! szemlélettel és a szelektív szemétgyűjtéssel is.

A tanoda pedagógusai szerint a tantervük lényege, hogy ahogy együtt dolgoznak a klímagyász feloldásán, úgy együtt jussanak el a cselekvő remény állapotába is, hogy igenis van értelme a küzdelemnek. Erdődi Noémi szerint „egy komplex szemléletet szeretnénk átadni nekik, de úgy, hogy az ne bénító legyen, hanem megkapják hozzá a megküzdési stratégiákat is, mert sajnos akárhogy nézzük is, ők lesznek az a generáció, aminek kezelnie kell a klímaváltozás okozta problémákat, ha már megakadályozni nem tudják”.

Még épp elcsíptük a szomszéd teremben zajló játék végét, a kamaszok éppen a Bács-Kiskun megye természeti értékeit játékosan megtanító, Boróka nevű társassal játszottak. A játékosok feladata egy-egy terület megőrzése és fejlesztése a növény- és állatvilág, a környezetvédelem és az egészséges életmód szempontjai szerint. Miközben a gyerekek ide-oda pakolták a megszerzett kártyáikat, a maradék péksütiből és cseresznyéből csipegettek. Ekkor hangzott el az egyik kamasz lány szájából az a korához képest meglepő mondat, hogy „ne dobáld szét, az étel értékes”.

A foglalkozás este hatkor ért véget, ezután elindultak a tanoda autói. „Minden gyereket hazaviszünk a kapuig, van, hogy az utolsó csak hétkor ér haza, akkora távolságok vannak a tanyavilágban” – mondta Erdődi Noémi. De ez a távolság csak viszonylagos, ésszel és szívvel, úgy tűnik, könnyen legyőzhető.

Klíma- és permakultúrás táborokban folytatódik a munka

A Motiváció Tanodában az iskolaszünetben sem áll meg a munka, ugyanis szinte egész nyáron ingyenes napközi tábort tartanak a tanoda tanulóinak. A különböző tematikus hetek között az idén is lesz klímatábor, aminek fókuszában most az fog állni, hogy mi a közös a paraszti tudásban és a környezettudatos gyakorlatokban. „Csupa olyan dolgot fogunk csinálni, amiket régen is csináltak az emberek, csak nem úgy hívták, hogy környezettudatos” – mondta Sóczó Viktória. Padokat terveznek vályogozni a szintén vályogból készült tűzrakó köré, gyógynövényekről tanulnak, agyagoznak, maradék anyagokból szőnek, fonnak és szappant is főznek majd.

A permakultúrás kertben sem áll majd le a munka, miután tavasz óta végigkövették a gyerekek a növények fejlődését, virágzását, együtt gondozták, locsolták, nyáron eljön az aratás ideje. Erdődi Noémi szerint ilyenkor a terméseket részben elfogyasztják a közös főzések után, részben pedig feldolgozzák. A gyerekekkel együtt lekvárt, szörpöt főznek, paradicsomszószt készítenek, így a magvetéstől az aratásig az egész folyamatot végig tudják követni.