A Velencei-tónál nem a vízhiány a legnagyobb baj, hanem az, hogy nem alkalmazkodunk
A Velencei-tó vízszintje történelmi mélypontra süllyedt, és még csak most vagyunk a nyár elején: ősz elejére akár 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat. A probléma azonban túlmutat a vízhiányon: a tó jövője nem kizárólag a vízpótláson múlik, hanem azon is, képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában egy, a természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatunkat és a fejlesztési elképzeléseinket. Többek között erről írt a Másfélfokon megjelent cikkében dr. Boromisza Zsombor, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense.
Boromisza a cikkben kiemelte, hogy a Velencei-tó természeténél fogva nem állandó vízszintű tó: átlagos mélysége alig másfél méter, ezért különösen érzékenyen reagál a párolgásra és az időjárási szélsőségekre. A tó alacsony vízállása ráadásul nem csak veszteségekkel jár: a mocsári növényzet terjedése, a természetes élőhelyek regenerációja, illetve több védett madárfaj kedvezőbb helyzete azt mutatja, hogy a tó egyes részei ilyenkor közelebb kerülhetnek eredeti állapotukhoz.
A szakértő szerint az egyre súlyosabb gondokat nem önmagában az alacsony vízállás és a klímaváltozás okozza, hanem az, hogy a tó körül az elmúlt másfél évszázadban olyan vízgazdálkodási, partszabályozási és turisztikai fejlesztések valósultak meg, amelyek egy kiszámíthatóbb, állandóbb vízszintű üdülőtavat hoztak létre.
A Velencei-tó jövőjéről szóló viták gyakran a vízpótlás körül forognak, ez azonban önmagában nem jelent hosszú távú megoldást: ameddig kizárólag a korábban megszokott vízállás visszaállítása a cél, a probléma újra és újra fel fog merülni.
Boromisza szerint „nem lehet egy optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani” a tó korábbi szerepét. A valódi megoldás az alkalmazkodás: a vízgyűjtő területeken, főleg a talajban történő vízmegtartás erősítése, a parti élőhelyek helyreállítása, a partvédőművek felülvizsgálata, illetve olyan turisztikai és rekreációs fejlesztések, amelyek figyelembe veszik a tó természetes változékonyságát.
