Megtalálták II. Béla maradványait, és még két Árpád-házi rokonát azonosították

A Magyarságkutató Intézet sikeresen beazonosította II. (Vak) Béla király maradványait – írja az MTI. A kutatók a székesfehérvári csontkamra (osszárium) több mint 400 genomjának elemzésével három új férfiági Árpád-házi vonalat azonosítottak. Erről készült tanulmányukat az iScience-en publikálták.

A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszék Archeogenetikai Kutatócsoportjának kutatása során három új egyént azonosítottak, amik a férfiági Árpád-házi (R-ARP) genetikai vonalat hordozzák.

Korábbi kutatások alapján eddig négy R-ARP-ot hordozó egyént ismert a tudomány: III. Bélát, Szent Lászlót, egy Árpád-kori (HU52) és egy ma élő, ismeretlen személyazonosságú egyént. III. Béla maradványait 1848-ban találták meg a székesfehérvári bazilika alatt, mikor munkások egy vízelvezető árkot ástak. A mostani felfedezéssel jelenleg már hét ismert R-ARP-ot hordozó egyént tartanak számon.

Az elemzések során többféle módszert alkalmazva vizsgálták a rokonsági fokokat és a genetikai kapcsolatokat. Ezzel a megközelítéssel családon belüli és dinasztikusan távoli kapcsolatok is pontosabban vizsgálhatók.

Ezek alapján az egyik újonnan azonosított egyén II. (Vak) Béla (1131-1141) magyar király, III. Béla nagyapja.

A második személy Szent László másodfokú rokona, aki valószínűsíthetően apai nagybácsi, míg a harmadik egyén apai ágon kapcsolódik az Árpád-vonalhoz, feltehetően egy távolabbi, de tudatosan vállalt dinasztikus rokonság révén.

Az Árpád-ház férfivonala (R-ARP) az R1a-Z93 egy haplocsoportba tartozik, ami olyan genetikai csoportok összességét jelenti, amik egyetlen közös őstől származnak. Ez azt jelenti, hogy a bronz- és vaskori eurázsiai sztyeppei népektől származtatható, és genetikai párhuzamai a Déli-Urál térségétől a Kaukázusig húzódó sztyeppeövezetben mutathatók ki. A kutatás során további, csak erre az ágra jellemző mutációkat is azonosítottak a kutatók, amelyek segítségével az R-ARP kialakulása pontosabban vizsgálható.

Korábbi elemzések már feltárták az Árpád-házi uralkodók genetikai kapcsolatait a honfoglaló magyar elit tagjaival, valamint több, középkori magyar főúri családdal is, úgy, mint az Abák, a Corvinok vagy a Báthoryak. Ez összhangban van az ismert történeti kapcsolatokkal, amik szerint a magyar középkori nemesség akár egy szorosabb hálót képezhetett a dinasztikus házasságok révén. Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy míg az Árpád-ház korai tagjai erőteljesebb keleti genetikai komponenssel rendelkeztek, a későbbi királyok már döntően az európai genetikai térbe illeszkednek.

A tanulmány megerősíti Macsói Béla herceg genetikai azonosítását, és igazolja Rurikida-származását. Az Y-kromoszóma-haplocsoportja megegyezik a Rurik-dinasztiára jellemző ággal.

A III. Béla király sírja mellett feltárt magzat maradványainak a genetikai vizsgálata nem igazolt közeli rokoni kapcsolatot a jelen kutatásban elemzett egyénekkel. Ugyanakkor az elemzések távolabbi genetikai rokonságot mutattak ki több Árpád-házi személy, valamint az Aba-nemzetség egyik vizsgált tagja esetében. A rendelkezésre álló régészeti, történeti és genetikai információk szerint az elhunyt pontos személyazonossága egyelőre nem határozható meg.

További érdekesség, hogy a genetikai eredmények arra is rávilágítottak, hogy II. Béla, III. Béla és HU52 esetében északi, viking kori egyénekkel is kimutatható rokoni kapcsolat. Ennek a magyarázata a Kijevi Rusz dinasztikus házasságában kereshető.

Az új kutatási eredmények egyszerre jelentenek tudományos áttörést és szimbolikus jelentőségű előrelépést. Hozzájárulnak az Árpád-ház történetének pontosabb megismeréséhez, a magyarság keleti kapcsolatrendszerének tudományos feltárásához, valamint a középkori magyar elit genetikai és történeti összefüggéseinek komplex rekonstrukciójához.