A százéves árvíz ma már tízévente fordul elő

A közhiedelemmel ellentétben Magyarország nem víznagyhatalom, hanem vízhiányos ország. A Magyarország jövő időben legújabb adásában, amit teljes terjedelmében itt lehet megnézni, arról beszélgettünk, mi lehet erre a megoldás, és hogyan tartsunk meg minél többet a vizeinkből. Vendégeink Szöllősi-Nagy András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének oktatója, az UNESCO egykori tudományos főigazgató-helyettese és a World Water Council (WWC) alapító tagja, valamint Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgatója és Filippov Gábor, az intézet kutatási igazgatója voltak. A teljes adást itt lehet megnézni, ebben a cikkben az adás legfontosabb állításait foglaljuk össze.

Megváltoztak a mérnöki tervezés feltételei

Szöllősi-Nagy András szerint Európában nincsenek olyan problémák a vízgazdálkodással kapcsolatban, amelyek megoldhatatlanok lennének, a vízellátás és a szennyvíztisztítás megoldott. A rendszereink ugyan elöregedtek, felújításra szorulnak, ami tőkeigényes folyamat, de az NKE oktatója szerint lehet tudni, mit kell csinálni. „A kihívás az, hogy a klímaváltozás hatásaira hogyan reagál Európa és Magyarország.” Mivel globális szinten felgyorsult a hidrológiai körfolyamat, az elmúlt évtizedekben megnőtt a szélsőségek előfordulásának a valószínűsége, azaz gyakoribbak az árvizek, és ezzel párhuzamosan megnőtt az aszálynak kitett területek mértéke időben és térben. „Ezt tapasztaljuk most a Homokhátságon, ezeknek megvannak a klimatológiai okai.”

A vízgazdálkodási szakma az árvizekkel úgynevezett visszatérési időkben kalkulál, ami azt jelenti, hogy egy adott nagyságú árvíz hány évente fordulhat elő. „A műtárgyakat – hidakat, árvédelmi gátakat – százévente egyszer előforduló árvízre tervezték. De azt vettük észre, hogy a százéves árvíz ma már tízévente fordul elő. Azt csinálta a szakma, hogy ha volt egy adat, ami kilógott az idősorból, azt hibásnak minősítették és kiszórták. Jóllehet az elméletünk volt hibás, mert az adatok azt jelzik, hogy megváltozott az a feltétel, ami körülbelül 100 éve meghatározza a mérnöki tervezést.”

Magyarországon Szöllősi-Nagy szerint egyelőre nem drámai a helyzet, de kezd ahhoz hasonlítani, különösen ami az aszály hatásait illeti. Az ország ilyen szempontból két részre osztható: a Dunántúl nedves terület marad – ezt tükrözik a Sió mellékfolyója, a Kapos vízgyűjtő területén mért adatok –, megnő az árvizek és a villámárvizek gyakorisága. A Tiszántúlon ezzel szemben az aszályosság mértéke nő meg.

Egy svájci biztosító adatai szerint globálisan az összes természeti katasztrófa 90 százaléka vízzel kapcsolatos, de Szöllősi-Nagy a műsorban arról beszélt, ezen belül a legnagyobb károkat az aszály okozza. „Az aszály ellen nem lehet fellépni, mert klimatikus hatásai vannak – viszont ez az a terület, ahol megfelelő vízgazdálkodással lehet védekezni. Nem is védekezni: adaptálódni.”

Pazarlóan és felelőtlenül bánunk a vízvagyonunkkal

A külső forrásból érkező édesvíz aránya több mint 94 százalék Magyarországon, ezzel az EU-n belül nálunk a legnagyobb a határon túlról érkező vizeknek való kitettség. Ez egy földrajzi adottság, de Csernus Dóra szerint éppen ezért nagyon fontos az, hogy hogyan bánunk azzal a vízzel, ami átfolyik az országon.

Az egy főre jutó belső – az ország területén keletkező – megújuló vízkészletben EU-s viszonylatban utolsó előttiek vagyunk. (A teljes megújuló vízkészlet az, ami átfolyik az országon, a megújuló pedig az ország területén keletkező víz: csapadék, illetve az ország területén lévő források.) „Ez megint csak azt jelenti, hogy iszonyatosan oda kell figyelni arra a vízre, ami átfolyik az országon, és arra a vízre, ami az ország területén keletkezik, mert ez biztosítja azt, hogy ne legyen annyira szegény vízben az ország” – mondta a műsorban Csernus Dóra.

Filippov Gábor szerint a 94 százalékos arányt úgy érdemes értelmezni, mintha 100 egységből gazdálkodnánk egy hónapban, de ennek 94 százaléka kölcsön és segély lenne, a családi ezüstöt pedig folyamatosan eladogatnánk tartalékolás helyett. „Ez vizes nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy pazarlóan és felelőtlenül bánunk a saját vízvagyonunkkal. Az ipartól a mezőgazdaságig úgy használjuk fel a mi rendelkezésünkre álló vízkincset, hogy egy pillanatig sem gondolunk bele abba, hogy ezt pótolni kellene.”

Kiszalad az országból a víz

Az, hogy milyen emberi tevékenységek hatására változott meg az az időtartam, amit a vizeink Magyarország területén töltenek, Csernus Dóra szerint ugyanolyan fontos, mint a földrajzi adottságok. 150 évvel ezelőtt mérnöki bravúrnak számított a folyószabályozás, de akkor még nem lehetett tudni, hogy ez milyen kiszárító hatással lesz az országra.

„A folyók, patakok kiegyenesítése miatt sokkal kisebb területen kanyarognak a vizek, fölgyorsulnak, nincs idejük beszivárogni a felszín alá. Ráadásul ha gyorsabban folyik a víz, akkor mélyül a meder, ha pedig mélyül a meder, akkor a körülötte lévő területen szívó hatással rántja lefelé a felszín alatti vizet, és ezért nem csak a folyómeder lesz mélyebb, hanem a körülötte lévő területen is csökken a víz mennyisége. Azzal, hogy a folyószabályozásokkal kiegyenesítettük a vizeinket, gyakorlatilag kiszalad az országból a víz.” Erre épül rá még a klímaváltozás hatása, ami az elmúlt évtizedekben megváltoztatta a csapadékmintázatokat.

Az éves átlagos csapadékmennyiség Magyarországon 4 százalékkal csökkent 1901 és 2020 között, ami elsőre nem tűnik soknak, de a csapadékos napok száma ennél jóval drasztikusabban (32 százalékkal) csökkent ebben az időszakban. Tehát valamivel kevesebb csapadék sokkal kevesebb napon hullik le, ami hosszabb aszályos időszakokat és hirtelen lezúduló csapadékot jelent, azaz nő a szélsőségek előfordulása, magyarázza Csernus Dóra.

„A vízzel kapcsolatban van egy hamis dilemma, amikor azt a kérdést szokták feltenni, hogy a felelős, fenntartató vízgazdálkodást vagy a versenyképes, hatékony mezőgazdaságot válasszuk-e. Ilyen dilemma nincsen: a mezőgazdaság jelen pillanatban – nem a gazdák hibájából, hanem egy kollektív, politikai szintű hibából – a saját alapjait éli fel, évről évre növekszik az öntözési igény és fogyatkozik a tartalékunk, a víztartalékunk. Előbb-utóbb nem az lesz a kérdés, hogy priorizáljuk-e a mezőgazdaságot, hanem az, hogy elfogyott a tartalék” – mondta a műsorban Filippov Gábor.

Filippov szerint nem feltétlenül gondol bele egy hétköznapi ember, hogy az életnek hány területét érinti húsba vágóan a vízkérdés:

• Magyarország áramellátásának nagyjából 40 százaléka a paksi atomerőműből származik: amikor nincs elegendő víz, vagy túl alacsony a Duna vízállása és nem lehet hűteni az erőművet, vissza kell fogni a kapacitást, vagy akár a leállás is fenyeget.
• A turizmus negyede-harmada vízhez köthető (vízparti nyaralás, vízi sportok, horgászat), itt nem csak a vízellátás bizonytalansága, de a vízminőség romlása is károkat tud okozni.
• A legnagyobb vízfelhasználó az ipar, az ország gazdasága pedig rendkívül kitett az ipar teljesítményének.

„Ha az a kérdés, hogy melyik szektor a legkiszolgáltatottabb, legsérülékenyebb: az ember. Nyaranta a városokban aszályos napokon, hőhullámos napokon a plusz halálozás akár 10 százalékos is lehet, de július első napjaiban, amikor a legdurvább szokott lenni a helyzet, bizonyos években ez az arány plusz 50 százalékra is fel tud menni” – mondta Filippov.

Az Egyensúly Intézet javaslatcsomagja szerint meg kell akadályozni, hogy tovább fogyjanak a felszín alatti vízkészletek, segíteni kell azoknak a megújulását. A javaslataik három területet céloznak: a táj, a városok és a mezőgazdaság vízvisszatartását.

A tájban a folyók kanyargósságának visszaállításával, a felszín alatti tározóterek kihasználásával és a vizes élőhelyek helyreállításával lehet növelni a vízmegtartást, míg a városokban kék- és zöldtetők, esőgyűjtő tartályok, esőkertek, víztározó tavak kialakításával, és a párologtatás növelése, azaz a zöldfelületek bővítése révén. A mezőgazdaságban hosszú távon elengedhetetlen, hogy öntözésfejlesztés helyett víztakarékos mezőgazdaság jöjjön létre, például szárazságtűrő növényekkel, a precíziós öntözés ösztönzésével, az erdők, fasorok arányának növelésével.

A teljes adást itt lehet megnézni: