Vulkánkitörések: a szépség és a szörnyeteg
Az elmúlt héten két vulkánkitörés is jelentős figyelmet kapott. Május 2-án a Fülöp-szigeteki Mayon kitörése szürke vulkáni hamuval borított számos települést, terméseket és állatokat pusztított el, több ezer embert kellett kitelepíteni. Négy nappal később a hawaii Nagy-szigeten lévő Kilauea vulkáni területen lévő Halema’uma’u kráterben 2024. december 23. óta immár a 46. látványos lávaszökőkút-kitörés zajlott, ami ismét rengeteg embert vonzott. Veszély és vonzás – ezt jelentik a Föld aktív vulkánjai.
A Fülöp-szigeteki Mayon a Föld egyik legszebb vulkánja. A meredek oldalú, szabályos, szimmetrikus vulkáni kúp közel 2500 méter tengerszint feletti magasságba emelkedik a 210 ezer lakosú Legazpi település mellett. A szépség azonban olykor szörnyeteggé változik. 1814-ben heves robbanásos kitörése több mint kétezer ember halálát okozta, romba döntötte Cagsawa települést. Csupán a romos templomtorony és városfalrészlet emlékeztet erre a településre és az egykori katasztrófára. 1984-ben 73 ezer lakost telepítettek ki, ekkor szerencsére nem volt áldozat, de kilenc évvel később 79-en haltak meg egy lezúduló piroklasztár következtében.
Idén januárban ismét elkezdődtek a kitörések a vulkánon, és azóta is megállás nélkül türemkedik ki a nehezen folyós láva a vulkán csúcskráterében. Ez a láva nem tud messze folyni, egyre inkább vastagszik, meredek falú lávadóm jön létre. A belső nyomás és az instabil lávadóm oldalának leomlása következtében minden nap tucatnyi izzó törmeléklavina zúdul le a vulkán oldalába mélyült völgyekben.
Vulkáni kitörésről pontos előrejelzést nemcsak szunnyadó tűzhányó esetében nehéz adni, hanem folyamatos működés esetében is. A lakosok megszokják a mindennapos kitöréseket, azonban ekkor is történhetnek váratlan, a szokottnál erőteljesebb és ezért veszélyes kitörések. Május 2-án, helyi idő szerint késő délután a lávadóm délnyugati oldala omlott le, és ez a szokottnál is erősebb piroklasztárat, azaz izzó vulkáni törmelékek és vulkáni gázok keverékét hozta létre. Ez a nagy tömege miatt nem képes a magasba emelkedni, ehelyett a felszínhez tapadva, nagy sebességgel zúdul le.
A Mayon szépsége, magasba tornyosuló szabályos kúpja adja e vulkán veszélyét is. A meredek oldalán több mint 100 kilométer/óra sebességgel rohanhatnak le ezek a mindent elsodró piroklasztárak. Ha pedig ehhez esős időszak társul, akkor hasonló nagy veszélyt jelentenek a laharok, azaz iszapárak, amelyek laza vulkáni üledék és víz keverékéből állnak, és szintén pusztító hatásúak. A piroklasztárak és a laharok több kilométer, esetenként több mint tíz kilométer távolságba is eljuthatnak, ahol már emberek élnek.
A május 2-i piroklasztár a vulkán délnyugati területére mért csapást. Az Albay térségben lévő Guinobatan és Camalig település több tucat házát rombolta le. A vulkán környékén lévő talaj kiemelkedően jó termést hoz, ami vonzza az embereket, ezért is élnek itt sokan. Időszakonként azonban szembe kell nézni a vulkáni működés okozta károkkal. A vulkáni hamu most is komoly pusztítást okozott az állatállományban és a termésben, emberek tízezreinek kellett elhagyniuk az otthonukat. A vulkán pedig folytatja működését, Legazpi felett éjjel továbbra is vörösödik a csúcsterület, ahonnan továbbra is zúdulnak le az izzó törmeléklavinák. A magas készültségi szint azt jelzi, hogy a május 2-i eseményhez hasonló bármikor újra bekövetkezhet, és erre folyamatosan figyelemmel kell lenni.
A vulkáni működés egészen más arcát mutatja a hawaii Nagy-sziget. A magasba tornyosuló izzó lávacafatokból álló lávaszökőkút a Kilauea jellemző működési formája. A 2024. december óta tartó, átlagosan egy–három hetes szünetekkel tagolt, ismételt paroxizmális kitörés most már rekordot döntött: 46 alkalommal vonzotta már a helyi lakosokat és az éppen a szigeten tartózkodó turistákat, akiknek páratlan látványt nyújtanak a több órán keresztül tartó kitörések akár nappal, akár éjjel. Hatalmas dugók alakulnak ki ilyenkor az utakon, azonban egyre inkább más veszély is jelentkezik.
A kitörések során növekszik, magasodik egy lávafröccskúp, a 200–500 méter magasra csapó lávaszökőkutak felett pedig több kilométer magasra jutnak fel hirtelen megszilárdult kőzetüveg szilánkok. A szél ezeket gyakran északkeleti és északnyugati irányba viszi, ahol lakott területek is vannak. A vulkáni hamu belégzése pedig jelentős egészségügyi problémát jelent. Mindeközben a kitörés néhány kilométeres körzetében pedig akár 10-15 centiméter nagyságú kőzetdarabok is hullhatnak. Emiatt az elmúlt kitörési időszakok során le kellett zárni népszerű kilátópontokat.
A 46 egymást követő kitörés már meghaladja a Pu’u ’O’o vulkán 1983-as kitörését indító 44-es sorozatát, ráadásul mindezt rövidebb idő alatt. A kitörések közötti szünetben a felszínközeli magmatározóban növekvő nyomás miatt folyamatosan emelkedik a földfelszín. Ez történik most is. A kilenc órán keresztül zajlott, 200 méter magas lávaszökőkutat, 4,5 millió köbméter lávát eredményező kitörés után már ismét emelkedik a földfelszín, azaz mintegy két hét múlva lehet készülni a következő kitörésre.
Mindkét terület folyamatos megfigyelés alatt áll, a mélyből érkező jelek, a földrengések, a felszínemelkedés, a gázok jelzik a vulkánok alatti magma viselkedését. A szakembereknek ezekből a jelekből, valamint a múltbéli események feldolgozásából kell előrejelzést készíteniük. Minden vulkán más, eltérőek a kitörések, különbözőek a veszélyek. Az előrejelzés kulcsa a szakszerű tájékoztatás, ami segít a felkészülésben, hogy a tragédiák elkerülhetőek vagy csökkenthetőek legyenek, és minél inkább a vulkáni működés szépsége ragadja meg az embereket, ne a szörnyeteg, a pusztító kitörések következményeinek feldolgozása.
A szerző geológus-vulkanológus, az MTA rendes tagja, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Kőzettan-Geokémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport tagja, a Tűzhányó Blog Facebook-csoport vezetője.
