A botox helyett a lazacsperma az új bőrfiatalító őrület
Lazacsperma-arckezelés. Ízlelgessük kicsit a kifejezést, mert – bármennyire furcsának tűnik is – egyre népszerűbb kozmetikai körökben, főleg mióta az olyan celebek is népszerűsítik, mint például Kim Kardashian. Míg az átlagembernek első körben a „Miért?”, és főleg a „Hogyan?” kérdések jutnak az eszébe, a tudomány szerint nem feltétlenül akkora hülyeség ez, mint amilyennek hangzik, de csodát azért, úgy tűnik, nem érdemes várni tőle.
Kezdetnek, mondjuk, érdemes leszögezni, hogy bár az eljárás lazacsperma-kezelés néven terjedt el a köztudatban, valójában nem azt jelenti, hogy valakinek a lazacok, khm, ondóját fecskendeznék az arcába. Az eljáráshoz a lazacfélék – leggyakrabban a ketalazac és a szivárványos pisztráng – spermájából kivont DNS-t használják, amit enzimekkel kevernek, és így megtisztítják. Az eredmény fehérjéktől és egyéb sejtkomponensektől mentes polidezoxiribonukleotidok (PDRN-ek), vagyis részlegesen fragmentált DNS-ek keveréke. Valójában bármilyen más DNS is megfelelne a célra, a lazacéban nincs semmi különleges azon kívül, hogy könnyen hozzáférhető a hím állat spermával telt szaporítószervéből.
Persze akkor is felmerülhet, hogy miért éppen lazac, és miért éppen sperma. A lazacok DNS-fragmentumai hasonló tulajdonságúak, mint az emberéi, és hasonlítanak is az emberi DNS-re. Ez azt jelenti, hogy a szervezet általában jól tolerálja őket, és jellemzően nem váltanak ki gyulladásos reakciót. A spermára pedig azért van szükség, mert a herék nagyobb koncentrációban tartalmazzák a PDRN-t, a gyártóknak könnyebb és költséghatékonyabb innen kinyerni. Van egyébként egy másik végtermék is, a polinukleotid (PN), ami közvetlenül a lazac vagy a pisztráng heréjéből származik, és egyes kutatások szerint jobb eredményeket is hoz, mint a spermiumból kinyert anyag.
Az eljárás egyes források szerint Dél-Koreából ered, de Európában is népszerű, 2015 óta elérhető. Alapvetően a botoxhoz hasonlóan injekció formájában adják, de az Egyesült Államokban az Élelmiszer- és Gyógyszer-ügyi Hivatal (FDA) ilyen formában nem engedélyezte, így mikrotűs bőrkezelés után krémként viszik fel a hatóanyagot. Az USA-ban 1000 dollár körül mozog egy kezelés ára, itthon 100 ezer forint környékén alakulnak az árak, de a legtöbb kozmetika kúraszerű, 5-6 alkalmas terápiát javasol.
A PDRN-kezelést kínáló kozmetikusok jellemzően feszes és simább bőrt, kevesebb ráncot és egyenletesebb bőrtónust ígérnek. A korrektebbek feltüntetik, hogy a csodálatos hatásokat inkább csak in-vitro, vagyis sejttenyészeteken végzett kutatások igazolják, az eljárásnak ugyanis nagyon vegyes a tudományos háttere, az általános konklúzió pedig az: lehet, hogy hat, de egyelőre nincs rá elég és megfelelő minőségű bizonyíték.
Az eljárás bőrállagjavító hatását két tényező okozhatja. A bőrben található enzimek lebontják a polidezoxiribonukleotidokat nukleotidokra, majd még egyszerűbb nukleozidokra, amiket a sejtek aztán felhasználhatnak új DNS felépítéséhez. Az egyik ilyen nukleozid, az adenozin pedig egy másik funkcióval is bír: egy olyan receptort stimulál, ami egy sor reakción keresztül végül új vérerek képződéséhez vezet. Ezek a vérerek tápanyagokat és oxigént szállítanak a bőrbe.
A PDRN-nel már az 1980-as években is végeztek kísérleteket, ekkor kutatók már feltételezték, hogy képesek lehetnek segíteni az új DNS-szintézist, amikor a sejtek sebgyógyulás során osztódnak. Elsőként hegekkel és égési sérülésekkel kísérleteztek – egy ponton egy olasz gyógyszergyár még emberi placentából kivont DNS felhasználásával is állított elő PDRN-gyógyszert. Később azt is észrevették, hogy a sikeres sebgyógyulás után a bőr hidratáltabb is lett, csökkent a gyulladás, és megnőtt a fibroblasztok száma is. Utóbbiak azok a sejtek, amik a bőr teltségéért és rugalmasságáért is felelős kollagént termelik. Klinikai területen a PDRN-alapú gyógyszereket bőrszövet-regenerációra alkalmazzák is, különösen az égési sérülések és sebészeti beavatkozások utáni hámregeneráció elősegítésére.
Úgy tűnt, a PDRN-terápia csodaszer lehet, meg is indultak a vegyületekkel a kozmetikai célú kutatások. A kutatások azonban nem hozták a várt hatást, és elég vegyes eredmények születtek. A polinukleotidos krémek nem bizonyultak jobbnak a hagyományos hidratálókrémeknél, viszont mikrotűs kezeléssel kombinálva bizonyos mértékű javulást hoztak – de azt is érdemes megjegyezni, hogy ez a kezelés már önmagában is segíthet a bőr állapotának javításában, így nem is biztos, hogy a lazacsperma az, ami ezekben a kutatásokban igazán hatásos volt.
A kozmetikai kezelésekre vonatkozó kutatási eredmények még ma sem állnak túl erős lábakon. Egy áttekintő vizsgálat, ami alacsony vagy közepes minőségű kutatásokat talált csak a témában, azt mutatta ki, hogy bár jelentős eltérések mutatkoztak az eljárások jellemzőiben, ígéretes eredmények születtek a ráncok csökkentésében, a bőrtextúra javításában és a rugalmasság fokozásában, több vizsgálatban statisztikailag szignifikáns eredményekkel. Ez a tanulmány is azt találta, hogy a PDRN ígéretes eredményeket mutat klinikai vizsgálatokban, alacsony kockázati profillal és minimális mellékhatással. Ez a jelentés azt mondta ki, hogy a túlzott pigmentáció csökkentésében is lehet szerepe, ez a tanulmány pedig azt, hogy jelentős potenciált mutat különböző dermatológiai állapotok kezelésében, például sebgyógyulásban, öregedésgátlásban, aknehegek kezelésében és hajhullás elleni terápiában. Csakhogy azt is írták a kutatók, hogy további klinikai vizsgálatok, különösen nagyobb mintaszámú vizsgálatok szükségesek a hatékonyság igazolásához.
Ez egyébként is jellemző az eljárásra: vannak pozitív eredmények, de nincsenek megfelelő vizsgálatok, amik erős bizonyítékul szolgálnának arra, hogy valóban hatásos. Sejttenyészeteken és állatmodelleken, preklinikai szinten jellemzően sokkal jobb eredmények születtek, de ezeket nem mindig lehet egy az egyben átültetni emberi szervezetekre is.
Ami a biztonságosságot illeti, az erre irányuló kutatásokkal ugyanaz a helyzet, mint a hatásosságot vizsgálókkal: egyelőre nem fedeztek fel semmilyen jelentősebb mellékhatást sem a preklinikai vizsgálatokban, sem az emberi alkalmazás közben, de innen is hiányoznak a nagyobb résztvevőszámos, komolyabb kísérletek. Az ilyen kozmetikai kezeléseknél pedig mindig extra kockázat, hogy nehéz kizárni az ellenőrizetlen, rossz minőségű termékeket, így a gyakorlatban még egy elvileg biztonságos hatóanyag is lehet veszélyes. Alapvetően viszont egyelőre úgy tűnik, hogy nagy baj nincs a lazacsperma-arckezeléssel – kérdés, hogy megéri-e kiadni rá a több százezer forintot úgy, hogy a hatásossága nem egyértelműen bizonyított.
