Budapest éghajlata melegszik, és a nyarak egyre szárazabbak lesznek, miközben a téli hidegek sem tűnnek el teljesen. Ez olyan hatás, mintha nem lenne éghajlatváltozás, de a város délkeleti irányba mozogna. A legrosszabb klímaforgatókönyvek bekövetkezése esetén a század végére a város éghajlata nagyjából olyan lehet, mint Észak-Irán egyes térségeié – ezt a drámai kijelentést tette Honti Márk, a HUN-REN–BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos tanácsadója a II. Fővárosi Föld Napja konferenciáján a Merlin Színházban.
Az időjárás kaotikusan változó folyamat
A kutató szerint a klímaváltozás megállítása összemberiségi feladat, az üvegházhatású gázok kibocsátását vissza kellene fognunk annyira, hogy az éghajlatunk ne változzon tovább olyan nagy mértékben, hogy már élhetetlen legyen a környezetünk. Mivel azonban ebben egyelőre elég sikertelenek vagyunk, fontos lenne az is, hogy alkalmazkodjunk a már zajló éghajlatváltozáshoz, és átalakítsuk a környezetünket és az infrastruktúránkat úgy, hogy együtt tudjunk élni a rövid távon elkerülhetetlenül megváltozó körülményekkel.
Az időjárás kaotikusan változó folyamat, ezért már néhány hétre is lehetetlen pontosan előre jelezni, az időjárási jellemzők statisztikai eloszlásának tekinthető éghajlat viszont ennél sokkal stabilabb. Az emberi kibocsátások nyomán változó éghajlat hosszú távon, akár évtizedekre is előrejelezhető éghajlati modellekkel. Ugyanakkor ezeknek az előrejelzéseknek is vannak problémáik.
Az egyik bizonytalansági forrás maga az emberi tényező. „Az éghajlatváltozást mi, az emberiség okozzuk, és bár vannak törekvések arra, hogy ezt megállítsuk, nem tudjuk, hogy mennyire sikerül majd az üvegházhatásúgáz-kibocsátást visszafognunk, és emiatt különböző jobb, illetve rosszabb forgatókönyvek állíthatóak fel” – mondta Honti Márk.
Egy másik tényező a tudományos bizonytalanság: nem pontosan ismerjük az éghajlatot alakító folyamatokat, és jelenleg csak bizonyos paramétereket tudunk előre jelezni, azokat is változó megbízhatósággal.
Budapest éghajlata minden modell szerint melegedni fog
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) vannak hivatalos szcenáriói a jövőbeli globális kibocsátás alakulásáról. A korábban kitűzött
kibocsátáscsökkentési erőfeszítések sikertelensége miatt a testület legutolsó jelentésében vannak már egyre kevésbé optimista forgatókönyvek is. „Ezekben közös, hogy az elején, 2030 környékén még nincs nagy különbség, viszont 2050–2060 környékén nyílik az olló, a század végén, 2100-ban pedig egészen drámai eltérések is lehetnek, tehát nagyon nem mindegy, hogy milyen pályán mozog tovább a kibocsátás” – mondta Honti Márk.
Elmondása szerint éghajlati modellek használható formában nagyjából harminc éve állnak rendelkezésre, és ezeknek két fő fajtájuk van. Az első a globális modell, amivel az egész Föld éghajlatát modellezik – mivel ez egy kapcsolt rendszer, teljesen mindegy, hogy a Föld melyik részén bocsátják ki az egyes szén-dioxid-molekulákat, az az egész globális rendszerre hatással van. Ezeknek a modelleknek a felbontása 50-100 kilométer körüli, ebből következik, hogy Budapest például teljesen belefér egy pixelbe, de Magyarországra is csak néhány tucat jut. Ez a felbontás azt jelenti, hogy a globális éghajlati modellek a nagy léptékű és hosszabb élettartamú időjárási eseményeket tudják leírni, ezek azonban nem alkalmazhatók az infrastruktúra tervezésénél vagy más alkalmazkodási beavatkozások eldöntéséhez.
Honti Márk szerint a részletek finomítására a beágyazott modellezés alkalmas, ami egy adott területre, például Európára egy nagyobb felbontású modellt ágyaz bele a globális éghajlati modellbe. Ezzel az ablakkal regionálisan akár 5-10 kilométeres pixelméretet is el lehet érni. A kutató szerint ez már olyan felbontás, amivel például Magyarország domborzati viszonyai is értelmezhetően látszanak. Ez a regionális modell nemcsak a globális jelenségeket látja, hanem finomabb, intenzívebb dolgokat is le tud írni. De az embereket általában foglalkoztató extrém eseményekhez egy további finomítási szintre, helyi éghajlati modellekre vagy statisztikai leskálázásra van szükség.
Az éghajlati modellek pontatlanságai miatt az előrejelzéseket általában több modell eredményeire szokás alapozni. Mint Honti mondta, a legutóbbi regionális modellezési körből 18-24 éghajlati kimenetel érhető el Budapestre. A klímaváltozás esetében vannak olyan trendek, amiket szilárdan jeleznek a modellek, és vannak olyanok, amikben nagy a szórás a modellek eredményei között, így ezek bizonytalannak tekinthetők.
„Amit szilárdan jelez előre minden modell, az az, hogy Budapest éghajlata melegszik. A melegedés lefolyására azonban több opció létezik.
Az egyik, az optimista forgatókönyv szerint – ami azon a feltételezésen alapul, hogy hamarosan sikerül megállítanunk az üvegházhatású gázok kibocsátását –, a melegedés nagy része 2050-ig megtörténik, és utána már csak egy kicsit melegszik tovább az éghajlatunk. A pesszimista szcenárió szerint azonban a melegedés nem áll meg 2050 után, hanem ugyanúgy folytatódik egészen a század végéig.”
Nem lesznek pálmafák Budapesten, mert lesznek fagyos napok a jövőben is
Budapesten a nagyon meleg, a 35 Celsius-fok feletti csúcshőmérsékletű napok száma minden modell szerint növekedni fog. Az optimista verzió 2050-re 85–110 százalékos növekedéssel számol a 2010 előtti időszakhoz képest, de ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg, akkor 200 százalékos is lehet a növekedés 2100-ig. „Tehát a hőségriadó nem túl extrém eseménnyé fog válni.”
Honti Márk szerint azonban a melegedés szezonalitása a jövőben nem lesz egyenletes, a tél, a nyár és az ősz erőteljesen melegszik majd, a tavasz viszont nem annyira. „Ezt egyébként már mindenki tapasztalhatta az elmúlt tíz évben, hogy alig van különbség az áprilisi és a májusi hőmérsékletek között, tehát a tavasz hideg és száraz újabban, miközben fokozatosan melegednie kellene.”
Ezzel párhuzamosan a modellek szerint a nagyon hideg, tehát a mínusz 10 fok minimum-hőmérséklet alatti napok száma radikálisan csökken, „de ez nem azt jelenti, hogy lesznek pálmafák Budapesten, mert ahogy idén is láthattuk, lesznek fagyos napok a jövőben is. Ez inkább azt jelenti, hogy az időjárás egyre szélsőségesebbé válik átlagos melegedés mellett is.”
A csapadék esetében kisebb léptékű változásra kell számítani, „pár százalékos csapadékösszeg-változás valószínűsíthető, ennek a bizonytalansága azonban sokkal nagyobb, mint a hőmérsékleti változásé”. Tévedés lenne azt gondolni, hogy akkor ezzel nem lesz gondunk, és ugyanannyi esővel gazdálkodhatunk, mint eddig, mert az is látszik a modellekből, hogy a csapadék idő- és térbeli eloszlása meg fog változni. „A csapadékos napok száma csökken, és már ezt is tapasztalhatjuk az elmúlt években. Egy nagyobb hőhullámot egy hirtelen lezúduló zivatar zár le, tehát ugyanaz a mennyiségű csapadék ritkábban, de nagyobb intenzitással fog leesni, amit utána megint egy hosszú szárazság fog követni.”
Honti szerint a problémát az jelenti, hogy ha lesz is egy kicsivel több csapadék, akkor az jellemzően a téli, őszi és kora tavaszi időszakban fog leesni, tehát a növényzet a vegetációs időszakban ennek nem sok hasznát fogja venni, miközben a nyári száraz időszakok időtartama növekedni fog. „A már most is tapasztalható éghajlati változás azzal egyenértékű, mintha nem lenne klímaváltozás, de Budapest lassan délkeleti irányba mozogna. A mozgás mértéke függ a klímaforgatókönyvektől, de a legrosszabb esetben a század végére olyan éghajlatunk is lehet, mint most Észak-Irán egyes térségeiben, vagyis 16-17 fokos éves átlaghőmérséklet, 4-500 milliméter éves csapadék, de hideg telek.”
Újra kell majd definiálnunk, hogy mi az extrém időjárás
Radikális változások várhatók abban, hogy milyen intenzitású csapadékra lehet számítani, a nagy zivatarok száma és intenzitása növekedni fog – tehát az az infrastruktúra, ami már a mostani csapadékokkal sem bír el, sokkal nagyobb veszélyeztetettség elé néz. De mint Honti Márk mondta, ezek az 2050–2070 közti prognózisok az optimista forgatókönyvhöz tartoznak, a pesszimista ennél sokkal radikálisabb változásokkal számol.
„Ha úgy definiálunk egy szélsőséget, hogy ez a referencia-időszakban húszévente tért vissza, akkor a fagyindex kivételével minden extrém időjárási eseménynél gyakoribbá váló visszatérés várható. Ez azt jelenti, hogy a mainál sokkal szélsőségesebb időjárásra kell felkészülnünk, és idővel majd újra kell definiálnunk azt is, hogy mi az extrém – hiszen ami nagyon gyakran előfordul, azt már nem nevezhetjük majd annak.”
A kutató szerint az éghajlatváltozás nemcsak az időjárásunkra lesz hatással, hanem közvetetten például a folyóink állapotára is. Budapesten a Duna vízjárását és vízhozamát nem a budapesti éghajlatváltozás fogja meghatározni, hanem az, hogy mi történik a vízgyűjtő területein. A prognózisok a tőlünk nyugatra elhelyezkedő vízgyűjtőn, az Alpok előterében másfajta változásokat jeleznek, mint Budapesten: a melegedés ott is jelen lesz, de a csapadék számottevő növekedésére számítanak az éghajlati modellek.
Ebből az következik, hogy az optimista és a pesszimista éghajlati forgatókönyv szerint is növekedni fog a jövőben a Duna átlagos vízhozama, ugyanakkor a szélsőségek a vízjárásban is megjelennek, tehát Budapesten az eddig tapasztaltaknál sokkal kisebb és jóval nagyobb vízhozamok megjelenésére is számítanunk kell.
„Mivel az éghajlatváltozást rövid távon már nem lehet megállítani, ezért a kibocsátáscsökkentés mellett a feladatunk az, hogy megtaláljuk az alkalmazkodás módjait, ami a városaink használatát, fejlesztését és üzemeltetését is befolyásolni fogja” – mondta Honti Márk.
