A természet majd lerendezi

Idén lesz ötéves Magyarország első Miyawaki-erdeje a Tabánban, és idén először rendeztek konferenciát Akira Miyawaki (Mijavaki Akira), a világszerte ismert japán botanikus koncepciójának itthoni tapasztalatairól. A konferenciát a 10 millió Fa Alapítvány az ELTE Együtt a Környezettudatos Szemléletért szervezettel együtt hívta életre, miután az alapítvány az elmúlt években csak Budapesten harminc minierdőt ültetett már el önkéntesek segítségével, országszerte pedig ötvennél tartanak. Ezen túl több tucat minierdőt ültettek már el az országban más szervezetek és önkormányzatok is. Az alapítvány vezetője, Bojár Iván András azt mondta, ahol csak lehet, törjük fel a betont és ültessünk minél több ilyen oázist, mert az elmúlt 50 évben világszerte bizonyították már, hogy a gyors növekedésüknek hála pár év alatt képesek klímaadaptív élőhelyeket létrehozni a városokban.

Zsolnai Balázs kertészmérnök, növényorvos az első hazai Miyawaki-minierdő megálmodója a japánok világszemléletéről beszélt, köztük a minden élő iránti mély tiszteletről. A japán társadalom életfilozófiájához tartozik többek között a folyamatos fejlődés iránti vágy, a tökéletesség esztétikája, és az az édesbús szemlélet is, ahogyan az elmúlásra tekintenek.

Zsolnai innen közelítette meg Mijavaki Akira munkásságát, és azt, hogy hogyan jutott el odáig, hogy felmérje a szigetország teljes flóráját, és egy tízkötetes enciklopédiát adjon ki róla, valamint hogy kidolgozzon egy ilyen csodálatos koncepciót, mint a Miyawaki-minierdő, ami egyebek között segíti a városi emberek természettel való kapcsolódását is. Ahogy a japánok a bonszajok metszésével utánozzák a faóriásokat, úgy Mijavaki a minierdőkkel a valódi erdők ökoszisztémáját próbálta meg kicsiben megvalósítani.

De mi az a Miyawaki-erdő?

Mijavaki Akira tudományos módszere az volt, hogy ha az alapvetően kedvezőtlen adottságú városi területekre egymáshoz nagyon közel, négyzetméterenként 3-4 darab nagyon változatos fajtájú csemetefát és cserjét ültetünk, azok nagyobb növekedési sebességre kapcsolnak a fényért és a tápanyagokért való versengésben, ha mindezt teljes talajcserével vagy jelentős talajjavítással is kiegészítjük. A növények ebben a környezetben igyekeznek túlnőni egymást, a fák akár évente egy métert vagy még annál is többet növekednek, így hamar erdőszerűvé válik a terület. Ezzel a módszerrel az őshonos flóra akár 20-30 éven belül helyreállítható és önfenntartóvá tehető, ellentétben a természetes ütemben zajló regenerálódással, ami akár évszázadokig is eltarthat. Emiatt a minierdő kiváló városi módszer lehet a klímaváltozás mérsékléséhez, a sikeres klímaadaptációhoz.

Mijavaki a világ egyik első minierdejét a Nippon Steel Corp. gyára mellett hozta létre 1971-ben. Az egyre inkább iparivá váló környezet akkoriban erős próbatételek elé állította a japán társadalmat, amely a hagyományokat és a modernizációt egyaránt fontosnak tartotta. A minierdő ötlete hamar népszerűvé vált, mivel nemcsak arra volt alkalmas, hogy csökkentse a légszennyezettséget, hanem arra is, hogy általa rövidebb idő, azaz 200 év helyett akár 20 év alatt tudjon kialakulni a természetes erdőkre jellemző állapot.

Amint a konferencia résztvevői egy rövidfilmből megtudhatták, az 1970-es évek elején egy másik Miyawaki-erdőt is létrehoztak Japánban, mégpedig a Jokohamai Egyetemen egy egykori golfpálya helyén, azonban teljesen más céllal. Ott őshonos és a helyi vegetációra jellemző fákat és cserjéket ültettek el szorosan egymás mellé, kezdetben gyomlálva és mulcsozva a területet. Később magára hagyták, így a többszintes erdő emberi beavatkozás nélkül önfenntartóvá vált, és ma már több mint 30 madárfaj lakik benne. A több mint 50 éves erdőt az egyetem kutatói és diákjai rendszeresen monitorozzák, egyfajta élő laboratóriumként tekintenek rá.

A 2021-ben, 93 évesen meghalt Mijavaki Akira élete folyamán számos elismerésben részesült, de közülük is kiemelkedő volt, hogy 2006-ban megosztva megkapta a környezetvédelem Nobel-díjának számító Blue Planet Prize-t.

Erdő is, meg nem is

„Amikor én először találkoztam a Miyawaki koncepciójával, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy Magyarországon a szakma olyan szinten elfogadja és mellé áll, hogy ebből egyszer még konferencia is lehet” – kezdte előadását Cserna Hajnalka. A Főkert civil kapcsolatokért felelős munkatársa és a Gellért-hegyi üzemegység vezetője két Miyawaki-adaptációt mutatott be, Budapestét és az ausztráliai Brisbane-ét. Budapesten még a IX. kerület főkertészeként vett részt a Soroksári úti és a Boráros téri minierdő 2022-es telepítésében, mindkettő közlekedéssel nagyon terhelt terület, ahol a levegő tisztasága szempontjából nagyon fontos volt egy-egy zöld oázis kialakítása.

Budapesten még az első minierdő telepítése után öt évvel is kérdéses ezek jogi státusza, ugyanis az erdőtörvény alapján egy erdő ötezer négyzetméter felett kezdődik, ezek a minierdők pedig pár tucat négyzetméterig terjednek, tehát erdőként nem lehet őket nyilvántartani, a minierdők egyes fáit pedig nehézkes felvinni a fakataszteri rendszerbe. Amikor a Soroksári úton lekaszabolták a Miyawaki-erdőt, ezért nehézséget okozott az is, hogy miként számolják ki az okozott kárt.

Cserna Hajnalka szerint miközben mi még mindig a kísérletezés fázisában vagyunk ugyan, a világ másik felén, Ausztráliában azonban már olyan elterjedtek ezek a minierdők, hogy még a körforgalmakba is ilyeneket ültetnek. Ott főként tiny forest vagy pocket forest néven ismerik és használják Mijavaki koncepcióját.

Zakar András, a Főkert volt vezetője, jelenleg a Budavári Önkormányzat főkertésze elmondta, hogy a Főkert első Miyawaki-erdejét 2021-ben a Tabánban ültették el. Negyven négyzetméteren cserélték ki a földet, mivel a mai Tabán helyén korábban házak voltak, amiket 1937-ben bontottak el, és az építési törmeléket a föld alá helyezték. Az új szerkezetű talajba 9 fafajból 120 darab, egyenként 60-80 centi magas facsemetét ültettek el, köztük barkócaberkenyét, gyertyánt, vadkörtét, kocsánytalan tölgyet, csíkos kecskerágót, egybibés galagonyát és korai juhart.

Az elmúlt években hatalmas növekedésnek indultak a fák és cserjék, öt év alatt több méter magas tömör növényzet nőtt annak ellenére, hogy csak az első két évben locsolták. Tavaly nyárra a fák gyökérzete elérte az egyméteres mélységet, azt, ahol már az eredeti talaj van, ezért a növekedésük lelassult. Sőt, van már az első Miyawaki-erdőnek vesztesége is, egy-két juhar, ami az aszály miatt elpusztult – ez azonban véleménye szerint nem feltétlenül baj, a természetben is elpusztulnak a fák kedvezőtlenebb körülmények között, „mégsem megy be senki egy láncfűrésszel, hogy kivágja. Itt sem kell ezt megtenni, a természet majd lerendezi.”

Zakar szerint a Miyawaki-erdők ültetése egy tanulási folyamat, meg kell tanulnunk, hogy mely fa- és cserjefajok szeretik ezt a közelséget, ezt a klímát, és melyek nem. Ugyanakkor ez a mortalitási arány nagyon kedvező, és a minierdők sikertörténetek, ezért azt tanácsolta a döntéshozóknak, hogy alkalmazzák ezeket minél több helyen az országban.

A minierdők komoly hűtő funkcióval bírnak

A Tabánban és a 2023-ban a Rákóczi híd pesti hídfőjénél létrehozott Miyawaki-erdőt az ültetésük óta folyamatosan monitorozza dr. Szabó Veronika, a MATE Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszékének adjunktusa, aki a konferencián beszámolt a kutatása eredményeiről. A Rákóczi úti terület közel a duplája a tabáninak, ott 70 négyzetméteren összesen 20 faj 280 egyedét ültették el. Olyan őshonos fák és cserjék kerültek a földbe, mint például a mezei juhar, a vadalma és a vadkörte, a virágos kőris, az egybibés galagonya vagy a csíkos kecskerágó. A Rákóczi hídnál azonban jóval kedvezőtlenebb a környezet, mint a budai helyszín esetében, egy degradálódott területről, gyakorlatilag egy homok- és aszfaltsivatagról beszélhetünk.

A kutató évente méri a fák magasságát, és a vegetációs időben havonta a szén-dioxid-elnyelést és párologtatást. Mint elmondta, a korai juhar és a vénic-szil növekedett a legnagyobbat a minierdőkben, míg egy csemetekertben 30-50 centit szoktak nőni, a minierdőkben az utóbbi növekménye elérte az 1 métert is. A tölgy azonban nem maradt meg bennük, sem a kocsányos, sem a kocsánytalan – ahogy egyébként az egész országban visszaszorulóban vannak a tölgyek a klímaváltozás miatt –, ezért azt tanácsolta, hogy a következő ültetésekkor a tölgyeket inkább a minierdők szélére telepítsék, hátha ott jobban bírják, mint belül a facsoportokban.

A MATE kutatója szerint mindkét helyszínen jelentősen megnőtt a biodiverzitás, a lombkoronatömeg komoly ökológiai szolgáltatást nyújt, és az is kiderült, hogy a minierdők jókora hűtő funkcióval bírnak: míg a facsoportok körül nyáron akár a 40-50 fokosra is fel tudott hevülni a környezet, belül 25 fok körül alakult a hőmérséklet. Nem véletlen, hogy számos nyugat-európai országban már azzal kísérleteznek, hogy kifejezetten városi hőszigetekbe telepítsenek Miyawaki-erdőket, hangzott el egy későbbi előadásban.

Szabó Veronika azért kitért a negatívumokra is, szerinte a talajcsere miatt a kezdetekben elég drága a minierdők létrehozása még úgy is, hogy a világ szinte minden részén önkéntesek végzik a telepítésüket. A fenntartási költségük később, az öntözések végeztével azonban jóval kisebb lesz. De beszélt arról is, hogy miközben mi az eredeti koncepcióhoz híven az őshonos növényeket ültetjük a minierdőkbe, Angliában már azon gondolkodnak, hogy az idegenhonosaknak is teret kell adni, amik jobban bírják a megváltozó klimatikus viszonyokat, de ezt ő nem tartja követendő példának.

Hálát adok a gömbászkáknak meg az ezerlábúaknak

Dr. Aszalós Réka, a 10 millió Fa erdőökológus szakértője a Miyawaki-erdőkről azt mondta, hogy sokféle nemzetközi példát tanulmányozva látható, hogy bár a legtöbb esetben a célok hasonlók, a hangsúlyok esetenként máshol vannak. Belgiumban az Urban Forests szakemberei például azt tanulmányozzák, hogyan alkalmazható a Miyawaki-módszer tönkrement talajú városi környezetben mint természetalapú megoldás (nature-based solution) és az ökoszisztéma-helyreállítás eszköze.

Fontosak az olyan minierdők is, amelyek kifejezetten kísérleti céllal jönnek létre. Olaszországban azzal kísérleteznek több helyszínen (például Római Botanikus Kert, Sapienza Egyetem), hogy milyen eredményt hoz, ha trágyázzák és ápolják a csemetéket, és ha nem. Ezek az eredmények a kutató szerint azért is nagyon fontosak lesznek számunkra, hogy lássuk, mik azok a módszerek, amik működnek egy ilyen szárazabb, mediterrán klímán, mint amihez a miénk kezd hasonlítani.

Az erdőökológus bemutatott egy amerikai, Boston melletti kezdeményezést (Worcester Miyawaki Forests), ahol a talajélet intenzív megsegítésére is koncentrálnak a kezdeményezők, „az önkéntesek begyűjtenek egy csomó holtfát a környező erdőkből, amiken és amikben nagyon sok gombafaj van, és beviszik a kis minierdőkbe, ami jelentősen felgyorsíthatja a talajélet megújulását”. A gombákon kívül azonban még nagy szükség van a makrogerinctelenekre is, „amiktől a legtöbb ember sikítozva elmenekül, mi, biológusok meg imádjuk őket, én például hálát adok a gömbászkáknak, meg az ezerlábúaknak, mert nélkülük nincs jól működő talaj” – mondta.

Aszalós Réka szerint azonban azok a nemzetközi példák is tanulságosak, ahol a Miyawaki-erdőket edukációs szempontból kiemelten használják – a közösségi ültetések során az ember-természet kapcsolat és a közösség összetartozásának megerősítésén van a hangsúly, és hogy ezáltal transzformatív változást hozzanak létre a világban.