A magyar Dávid küzdelme Googliáttal – egy építőmérnök harca a nyelvromboló androidos billentyűzet ellen

Nem nehéz megérteni, ha valaki kicsit irigy a többi, nagy európai nyelvre. Persze, a magyar csodálatos, izgalmas nyelv, és a szépségének egy része az egyediségben rejlik, de legyünk őszinték: néha könnyebb lenne az élet, ha a fél kontinensen egy nyelvrokonát beszélnék, vagy ha az iskolában nem feltétlenül teljesen nulláról kéne kezdeni a nyelvtanulást.

De a problémák olyannyira begyűrűznek a mindennapi életünkbe, hogy sokszor már észre se vesszük. Valamit gagyin fordított le a Google Translate? Ez ilyen. Egy weboldal vagy egy alkalmazás úgy tesz, mintha tudna magyarul, pedig valójában nem, ezért olyan idegesítő lenne az anyanyelvünkön használni, hogy inkább rögtön angolul kezdjük el? Megszoktuk.

De van, amikor az ember azt mondja, elég volt. Elég a nyugati/keleti/északi/déli nyelvek rémuralmából! Elég a kisember elnyomásából! Nem hagyhatjuk, hogy az angolszász világ úthengerrel zúzza szét a nyelvi egyenjogúsági álmainkat.

Horváth Péter vízépítő mérnök 2025 decemberében mondta azt, hogy elég volt, méghozzá egy olyan szoftverrel kapcsolatban, amivel valószínűleg magyarok milliói küzdenek mindennap – úgy, hogy legtöbben észre sem veszik, hogy küzdenek: a Google saját billentyűzetével, a Gboarddal.

Sok androidos telefonon ez az alap billentyűzet, de rengetegen töltik le maguktól, mert egyrészt többnyire jól működik, másrészt megszokták. Csak androidos eszközökre több mint tízmilliárdszor telepítették (amibe beleszámít az is, hogy néhány telefonon alapból rajta van), és bár azt nem tudni, hogy hány iPhone-ra töltötték már le, ott jelenleg a 45. legnépszerűbb a Hatékonyság kategóriában, ami nem rossz. Főleg egy olyan alkalmazástól, amit iOS-en utoljára több mint négy éve frissítettek.

Na de vissza Horváth Péterhez! Miért orrolt meg a Gboardra? Azért, mert az valójában képtelen kezelni a magyar nyelvet. Ha egy szó nincs a szótárában, akkor a helyesírás-ellenőrzője inkább hátráltatja a felhasználót, mint segíti, ugyanis nem tudja kezelni a toldalékolást, és az összetett szavakkal is problémája van – pedig mindkettő elég fontos a magyar nyelvben.

Ha az ember elkezd beírni egy szót, mondjuk, azt, hogy találkozó, de ékezetek nélkül írja, akkor a Gboard fel fogja ismerni, és a legfelső sorban feldobja a helyesen írt szót, ékezetekkel. Eddig jó. Viszont ha már valamiért azt akarjuk írni, hogy találkozásaikat, akkor már sok neki a toldalék és az ékezet, és három lehetőséget dob fel:

• vagy elfogadjuk ékezet nélkül, és megtanítjuk neki a talalkozasaikat szót;
• vagy visszaállunk a Gboard által még ismert találkozásokat szóra, ékezetekkel (mert feltételezi, hogy csak elírtuk);
• vagy elfogadjuk a harmadik javaslatát, a találkozás okát, mert szerinte nemcsak elírtuk, de még egybe is írtunk két szót.

Mi lenne erre a megoldás? Horváth szerint az, hogy elkezdi beírni a szótőt, hogy talalkozas, rányom a helyes, ékezetes verzióra, majd a végére biggyeszti, hogy -aikat. A Gboard azonban nem így gondolja: ha elfogadunk egy alakot, akkor az angolból kiindulva úgy van vele, hogy az egész szóval elégedettek vagyunk, és rak egy szóközt a szó végére, ami csak az androidos verzióban látható, iOS-en nem. Csak elméletben rakja oda, hogy ha tovább írnánk, azonnal megjelenjen.

Tehát ha meg akarjuk neki tanítani, hogy találkozásaikat, de nincs kedvünk, nem akarunk ékezeteket írni, akkor beírjuk, hogy talalkozas, elfogadjuk az ékezetes verziót – iOS-en –, lenyomunk bármit, hogy megjelenjen a szóköz, azt kitöröljük, odaírjuk a szó végére, hogy -aikat, és elfogadjuk az új verziót, amit a Gboard megjegyez. Az egészben mindezen kívül még az is bosszantó, hogy ha be van kapcsolva a nyelvhelyesség-ellenőrzés, akkor a Gboard hibásként aláhúzza az általa nem ismert, de amúgy nyelvtanilag helyes szavakat.

Mindez elsőre talán nem tűnik olyan nagy problémának, pedig rengeteg időt el lehet azzal vesztegetni, hogy az ember kicsit nem figyel, beírogat dolgokat, amiket aztán törölnie kell, bosszankodik, míg végül csak beírja, amit akar ékezetek nélkül. Az időpazarláson kívül Horváth szerint ez a másik nagy probléma: a nyelv hanyatlása, főleg azoknál, akik a gépelésük jelentős részét telefonon végzik.

„Ez még inkább érvényesül a fiatalok körében, akiknél a nyelvhasználat során a nyelvvédelmi szempontok háttérbe szorulnak a sokkal lényegesebb kényelmi szempontok mögé. A felhasználó ugyanis nem rombolni akarja a nyelvet, csupán haladni szeretne a gépeléssel; a szoftver azonban a gyorsaság ígéretével kényelmi csapdába csalja, aminek az ára a helyesírás feláldozása” – mondta a Telexnek.

Sokaknak valószínűleg fel sem tűnik

Ha az ember a kezdetektől fogva a rosszat szokja meg, akkor könnyen azt gondolja, hogy az a normális, valójában nincs is vele semmi baj. Én is így voltam eredetileg a Gboarddal: amíg androidos telefonom volt, azt használtam, és ahogy átálltam iPhone-ra, letöltöttem. Én már teljesen megszoktam, hogy folyamatosan küszködöm az igekötőkkel és az ékezetekkel.

Horváth viszont 14 éven át a Sony Xperia Keyboardot használta, még azután is, hogy a Sony ezt lecserélte a saját telefonjain a SwiftKeyre. Nemcsak megszokásból, hanem azért is, mert ergonómiailag jobbnak tartotta, és a helyesírás-ellenőrzője is jól működött. Egy APK-archívumból minden telefonváltáskor mindig le tudta tölteni az Xperia billentyűzetét, ami mindig ugyanúgy működött.

„Tehát 2015 végén egy nyolc éve nem fejlesztett, hivatalosan már kivezetett billentyűapp többet nyújtott, mint a naprakész társai. Ebben a védett burokban élve láttam, hogy körülöttem mindenki helyesírása romlik. Tévesen azt hittem, az emberek lettek hanyagabbak, nem tudtam, hogy a szoftverek ergonómiája zuhant vissza a kőkorba” – mondta.

Annak ellenére, hogy hivatalosan már nem volt elérhető, a Sony életben tartotta az Xperia Keyboard szótárszervereit. Egészen 2024 elejéig, ami után az APK-archívumból még letölthető maradt ugyan az app, de a magyar szótár a szerverek leállása miatt üres volt. Horváth 2025 novemberében váltott telefont, és kénytelen volt átállni a Gboardra. Ekkor találkozott először a szóközös problémával.

Karácsonykor hazafelé tartott egy erdei sétából, amikor megpróbált írni egy üzenetet, de a billentyűzet helyesírás-ellenőrzője ahol tudta, elgáncsolta. Ekkor elkezdett visszajelzéseket küldeni a billentyűzet alkalmazásában, és még abba is beleegyezett, hogy pontosítás céljából a Google felkeresse.

„Ez hamis reményt adott, vártam a választ hetekig, de soha semmi nem történt, akármilyen részletességgel folytattam a hibabejelentéseket.”

A helyzet olyan borzalmas volt, hogy kipróbálta a SwiftKeyt és több más hasonló alkalmazást, de ergonómiai és nyelvi szempontból ezeket is elavultnak találta. Két lehetősége maradt: vagy rootolja a vadonatúj telefonját (hogy a régiről át tudja tölteni a teli szótárat, ami a szerverek leállása után is használható lenne), vagy megmarad a Gboardnál. Inkább az utóbbi megoldást választotta, és eldöntötte, hogy a forrásnál, a Google-nél kell elérni a hiba megoldását. Régi fórumbejegyzésekből megtudta, hogy korábban ki lehetett kapcsolni az automata szóközt, de valamikor törölték ezt a kapcsolót. Horváthot végül ez bosszantotta fel annyira, hogy belevetette magát a Google elleni küzdelembe.

Dávid és Googliát

Egyik éjszaka fél négyig próbált a fejlesztőknek szánt hibajelentő felületen írni a Google-nek, de mivel a rendszer egyszerű felhasználóként azonosította, a ticketét néhány órán belül, automatikusan lezárták. Ekkor jutott arra, hogy tudományos hátszélre lesz szüksége.

Míg a Google Help Community és Help Center oldalain is elindította a panaszát, írt az ELTE illetékes tanszékeinek, a Nyelvtudományi Kutatóközpontnak (NYTK), a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodának és több szakértőnek. „Annyira elszárnyaltam, hogy bevizionáltam olyan dolgokat, hogy összeáll egy nyelvtechnológiai, informatikai szakértői kerekasztal, ahol már a Google-től függetlenül, nyelvvédelmi törekvésként állunk ehhez az egész dologhoz. És akkor itt egyszer majd el fog fogyni az, amit Horváth Péter építőmérnök, aki amúgy vízelosztó hálózatok hidraulikáját méretezi, tud tenni.”

Abban bízott, hogy ő elindítja a lavinát, de a szakértők majd továbbgörgetik. Nem így alakult. „Csodálkozom, például mert a Magyartanárok Egyesületének is elküldtem. Egy magyartanár napi szinten látja, hogy a kamasz korosztály hogyan viszonyul a nyelvhez és a helyesíráshoz – hogy nem ugrottak erre rá, ezt nem bírom felfogni” – mondta.

Csak Prószéky Gábor nyelvésztől, az NYTK tudományos tanácsadójától és az NYTK Ügyfélszolgálatától kapott azonnal választ. Arra gyanakodott, hogy az első, linkekkel teli levele fennakadhatott a spamszűrőkön, ezért egy nyersebb szöveget is kiküldött. Hozzánk is csak ez jutott el, de erre már Balázs Géza nyelvész is válaszolt. Prószéky és Balázs levele is támogató volt, és ezekkel felvértezve tovább ostromolta a Google-t.

Ahhoz, hogy a Google-nek írt felvetése eljusson a techóriáshoz, arra volt szüksége, hogy minél többen támogassák, amit a februári bejegyzésénél lehet megtenni. Mikor az ismerőseinek írt, hogy segítsenek, szavazzanak, először sokan azt hitték, hogy feltörték a fiókját, amivel vírust terjesztenek. Nagy nehezen meggyőzött minden érdeklődőt, hogy nem így történt, és végül a bejegyzés annyi támogatást kapott, hogy egy már-már tartalmas választ kapott a Google-től.

A támogatói csapat munkatársa azt írta, hogy látja, hogy a probléma népszerű a fórumon, és jelentős számú magyar felhasználót érint, ezért felterjesztették a megfelelő fejlesztőkhöz. Azt azonban hozzátette, hogy nem tudja megmondani, hogy mikor lesz ennek látható eredménye. Ezzel kapcsolatban küldtünk kérdést a Google-nek, és megkerestük Prószéky Gábort és Balázs Gézát is.

Prószéky válaszában azt írta, hogy örült, hogy van, aki ilyen igényes és tettre kész a nyelvi ügyekben, de személyesen nem találkozott még a problémával, mert nem Gboardot használ, és telefonról ritkán ír hosszabb szövegeket. Nyelvrombolónak ugyan nem tartja, de problémásnak látja a jelenleg is fennálló hibát.

„A helyesírási szabályok nem követése nem teszi tönkre magát a nyelvet, hanem »csak« a helytelen helyesírással írt szövegek számát szaporítja, ami persze épp elég baj. Amit a Gboard csinál ugyanis, az lehetetlenné teszi az igényes, normáknak megfelelő írást. Ezért van igaza Horváth Péternek.”

Ő is úgy látja, hogy elsősorban a Google-nél kell elérni, hogy változtasson a billentyűzetén – még ha összeállna is egy magyar szakértői tanács, javaslattételen túl nem sokat tudnának tenni azért, hogy a sokak által használt Gboard megváltozzon.

„Ez pedig már túlmutat a magyar helyesírást követni szándékozók jogos igényein, hiszen amíg a Google nem változtatja meg az algoritmusát, azaz azt, hogy a Gboard a javaslatválasztást tokenlezáró műveletnek tekinti, miközben a magyarban a javaslatválasztás gyakran csak egy morfológiai vagy lexikai építkezés köztes állomása, addig sopánkodhatunk, de a probléma nem lesz megoldva.”

Balázs Géza kérdéseinkre azt válaszolta, hogy a problémával ő sem találkozott ugyan, mert Prószékyhez hasonlóan ő sem ilyen billentyűzetet használ, de a magyar nyelvvel kapcsolatos minden fontos észrevételnek, javaslatnak helyt adnak fórumaikon, és igyekszik támogatni is ezeket.

Miért éppen én?

Mikor beszéltünk, Horváth Péter azt mondta, hogy ez az ügy gyakorlatilag minden szabadidejét felemészti, és sokszor éjszakába nyúlóan gyártotta az inkrimináló képernyőképeket a Gboard bénázásáról. A projekt teljesen kimerítette, február közepén már azt tervezte, hogy tart egy kis szünetet, de a beszélgetésünk során többször is előjött ugyanaz a két kérdés: miért érdekli ez ennyire? Írhatna betűnként. De ami fontosabb: miért éppen ő?

Az elsőre könnyen válaszolt:

„Mert nem szeretnék. Ha már 12 évig tudtam kényelmesen, gyorsan írni, akkor miért menjek vissza 20 évet? Akkor vegyük elő a Nokiát, és nyomkodjuk a gombokat? Azt is lehet, de 2026 van, és nem értem, miért akarnánk visszafelé menni.”

A második kérdés már nehezebb. Nem tudja, hogy miért ő ez a kapocs, de úgy érzi, hogy most annak kell lennie még egy darabig. Legalább addig, amíg el nem jutnak a szintig, amikor már szakmailag nem tud belefolyni a dologba.

„Ha eljutunk oda, hogy ez már egy nyelvtechnológiai és szoftverimplementálási kérdés, akkor nekem ki kell szállni belőle. De valahogy most azt látom, hogy mindenki a saját kis malmában őrölget, mindenki szaktekintély, és szuperül tudja, hogy mi a dolga, de ez az alapvető probléma, hogy hanyatlik a napi nyelvi színvonal, nem tűnik fel nekik. Sokaknak van gyerekük, minden szülőnek ír a gyereke üzenetet, nem hiszem el, hogy az elváló igekötők meg a nem elváló igekötők hibáit senki nem veszi észre a tudományos életben mint magánember. És nem véletlenül vannak a pozíciójukban, míg én egy vízépítő mérnök vagyok, tehát én egy kicsit messzebb vagyok ettől a dologtól. Miért nekem kell ezt észrevennem, és miért nekem kell lépnem – úgy, hogy szinte vak vagyok a témában? Ez nagyon nagy kérdőjel nálam.”

Egyelőre nem tudni, mi lesz a nyelvromboló Gboard-ügy kifutása. Nem teljesen kizárt, hogy a Google egyszerűen a szőnyeg alá söpri majd, bízva abban, hogy Horváthnak elég, hogy kapott egy reményt keltő válasz. Az is előfordulhat, hogy néhány hónapon belül visszajön a lehetőség, hogy ki lehessen kapcsolni az automata szóközt. Az viszont biztosan látszik mindebből, hogy nem muszáj tétlenül viselni egy bosszantó hibát csak azért, mert már régóta így van, és nem biztos, hogy teljesen reménytelen küzdeni a nyelvünkért a mai, angolközpontú világban.