Újabb bizonyítékot találhattak arra, hogy a torinói lepel egy középkori hamisítvány

Megnézték, hogy milyen DNS-nyomokat tartalmaz a torinói lepel, amiről egyesek azt állítják, hogy Jézus temetkezési ruhája volt. Több ember, valamint többek között sárgarépa, dinnye és vörös korall DNS-ét is megtalálták a tárgyon, írja a Live Science.

Feltűnően hiányoztak azonban azok a növény- és állatfajok maradványai, amiket hagyományosan a levanti régióhoz és a bibliai történetekhez lehetne kötni. Ráadásul a leplen talált növényfajok közül néhány csak a 16. században érkezett az Óvilágba, ami azt sugallja, hogy a ruhadarabot évszázadokkal később szennyezhették be. Egyes DNS-nyomok Indiához köthetők, ami szakértők szerint arra utalhat, hogy a lepel onnan származhat.

Összességében a tudományos bizonyítékok továbbra is határozottan azt támasztják alá, hogy a torinói lepel középkori hamisítvány, mondták a kutatók.

A híres ruhadarabot először 1354-ben említették írásos emlékben, a franciaországi Lirey faluban, és már akkor is viták folytak arról, hogy valóban a keresztre feszítés relikviája-e. A téglalap alakú vászon 4,4 méter hosszú és 1,1 méter széles, és egy halvány emberi kép sejlik fel rajta. Ezen kívül több folt is található rajta, amikről gyakran állítják, hogy tulajdonképpen vérfoltok.

A lepel korára vonatkozó legerősebb bizonyíték egy 1989-ben végzett szénizotópos vizsgálat, ami szerint 1260 és 1390 között készülhetett, de mindenképpen a középkorban. Tavaly pedig az is kiderült, hogy a leplen található emberi motívum úgy került oda, hogy a vásznat egy domborműre fektették.

Arra nincs bizonyíték, hogy a lepel 2000 éves lenne, és arra sem, hogy a készítéséhez szükséges többszálas szövőszékek ekkor léteztek volna Európában, Indiában vagy Levante térségében.

2015-ben Gianni Barcaccia, a Padovai Egyetem genetika- és genomikaprofesszora felvetette, hogy a leepl Indiában készülhetett. Erre abból következtettek, hogy genetikai elemzést végzetek olyan mintákon, amiket 1978-ban gyűjtöttek a lepelből. Barcaccia és kollégái most modernebb technológiával végzett új DNS- és metagenomikai elemzést ugyanezeken a mintákon, hogy meghatározzák, milyen DNS-maradványok találhatók rajtuk. A kutatás eredményeit a bioRxiv preprint szerveren tették közzé.

Az állati DNS-ek körülbelül 44 százaléka tartozott macskákhoz és kutyákhoz, de nyomokban találtak csirke-, szarvasmarha-, kecske-, juh-, sertés-, ló-, szarvas- és nyúlmaradványokat is. Bőratkák, kullancsok és különféle halak nyomait is megtalálták.

A növényfajok is gazdagon képviseltették magukat. A sárgarépa DNS körülbelül 31 százalékát tette ki a növényi DNS-nek. Emellett találtak búza-, kukorica-, rozs-, paprika-, paradicsom-, burgonya-, dinnye- és uborkamaradványokat, mogyorót, valamint nyomokat fűfélékből, banánból, mandulából, dióból és narancsból is.

A kutatás szerzői szerint ezek közül néhány növény a tipikus európai és mediterrán mezőgazdasági gyakorlatot tükrözheti, de mások, mint a banán, a burgonya, a paprika és a paradicsom, az amerikai kontinensről kerültek Európába a 16. században. A sárgarépa-DNS genetikailag hasonlít a nyugat-európai 15–16. században termesztett narancssárga sárgarépákra, ami viszonylag friss szennyeződésre utal. Hiányoznak viszont a mediterrán régióra jellemző olívabogyók, datolyák, gránátalmák, tevék, illetve a mirha és az aloé.

Az új eredmények egyike sem mond ellent a 1989-es szénizotópos kormeghatározás eredményeinek, a leplen talált emberi DNS közel 40 százaléka viszont indiai eredetű, ami arra utalhat, hogy a fonalat Indiában állíthatták elő.