A cannabishasználatot és annak következményeit rengeteg tanulmány vizsgálja, de meglepően kevés az olyan kutatás, ami különbséget tesz a rekreációs, vagyis esetenkénti fogyasztás és a függőség között. Pedig egyáltalán nem mindegy, melyikről beszélünk, és sokszor nem is feltétlenül az elfogyasztott mennyiség a döntő abban, hogy valaki melyik kategóriába tartozik. Egy magyar kutatás most külön-külön vizsgálta a két kategória összefüggéseit a kognitív teljesítménnyel. Az ELTE kutatói a függőséggel járó és a rekreációs cannabisfogyasztást hasonlították össze egy cannabist egyáltalán nem fogyasztó kontrollcsoporttal.
„Azt akartuk kideríteni, hogyan különböznek egymástól a rekreációs használat és a függőség esetén a kognitív funkciók, vagyis a gondolkodási és az információfeldolgozási folyamatok, amik például a figyelemhez vagy a memóriához kapcsolódnak – mondta a Telexnek Pesthy Zsuzsanna, a tanulmány egyik első szerzője. – Szerhasználat esetén még szakmai körökben sem mindig választják el teljesen a függőséget a rekreációs használattól. Viselkedési függőségeknél azonban, mint például a videójáték- vagy a munkafüggőség, teljesen bevett dolog az egészséges, kontrollált viselkedés és a függőség szétválasztása. Kutatócsoportunkkal arra voltunk kíváncsiak, ez az elkülönítés kognitív szinten a cannabis esetén is megjelenik-e.”
A kutatás egy nagyobb projekt része, amelyben az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék tudósai többféle függőség kognitív profilját hasonlítják össze – eredményeik pedig a függőségek mögött rejlő általános mintázatokra világítanak rá. Az ember azt gondolná, hogy annyira sok közös nincs például a videójáték- és a cannabisfüggőségben, kutatásaik szerint azonban mindkettő gyengébb munkamemóriával járhat együtt.
Annak megállapításához, hogy kiderüljön, a résztvevők közül ki melyik csoporthoz tartozik, egy kérdőívet töltettek ki velük. Végül 36 rekreációs cannabishasználót, 43 függőt és 43 cannabist egyáltalán nem használót vontak be az elemzésbe. Előbbinél a kritérium az volt, hogy az elmúlt fél évben fogyasztott-e cannabist, de nem mutatja a függőség tüneteit, a függőséggel élőket pedig egy előre meghatározott, erre kialakított feltételrendszer alapján azonosították be. Náluk azt nézték meg, hogy a fogyasztó elérte-e az addikciós kritériumot, vagyis például kényszeresen fogyaszt-e, az élete több területét károsítja-e a szerfogyasztás, sikertelen leszokási kísérlete volt-e, illetve megjelenik-e nála a sóvárgás.
„Fontos kiemelni, hogy a függőség nem csak arról szól, hogy mennyit fogyaszt az ember. Ezzel is összefügg persze, de például a videójáték esetében is az, ha valaki sokat játszik, nem feltétlenül azt jelenti, hogy függő. Cannabis esetén is előfordulhat, hogy mérsékelt fogyasztásnál nem jelennek meg függőségi tünetek” – mondta a kutató.
A kutatók alapvetően két részre osztva mérték a funkciókat. Egyrészt a kontrolláltabb, célvezéreltebb kategóriába tartozó gátlókontrollt figyelték meg, vagyis hogy valaki tudja-e gátolni az ingereket vagy akár gondolatokat, érzelmeket. „Mértük a munkamemóriát, ami egy olyanfajta rövid távú memória, amivel nemcsak észben tartjuk az adott információkat, hanem tudunk is velük dolgozni. Mondjuk, ha olvasunk egy bekezdést, a végén még emlékszünk, hogy mi volt az elején, vagy észben tudunk tartani egy telefonszámot, miközben beírjuk a telefonunkba. Ebből mértünk egyszerűbb és komplexebb munkamemóriát is, és mértünk kognitív flexibilitást, ami a rugalmasságot jelenti, abból a megközelítésből, hogy tud-e valaki váltani szabályok között, vagy ha egy probléma megoldása közben az egyik módszer nem működik, nem ragad le annál, hanem kipróbál mást is” – mondta a kutató.
A kutatók mérték még az implicit tanulást is, ami azt takarja, hogy úgy tanulunk, hogy észre sem vesszük, például sportolás vagy vezetés közben. „Ennek az lehetett volna a jelentősége, hogy függőségek esetén sokszor túlzott automatizmusok alakulnak ki” – mondta Pesthy Zsuzsanna. Itt azonban nem találtak eltérést a cannabishasználók és a kontrollcsoport között.
Egyetlen ponton találtak a kontrollcsoporthoz képest rosszabb teljesítményt, ez pedig a munkamemória volt. „A munkamemória alulműködése azonban csak a problémás, vagyis a függőségben érintett használóknál jelent meg, a rekreációs használóknál nem” – mondta a kutató. Ezen kívül semmilyen más csoportkülönbség nem volt szignifikáns, ami azt jelenti, hogy a rekreációs csoportban ugyanúgy működtek a kognitív funkciók, mint a kontrollcsoportban. Sőt a többi funkció a függőség esetében is ugyanúgy működött, mint azoknál, akik egyáltalán nem fogyasztanak cannabist.
„Mi azt a következtetést vontuk le ebből, hogy ami a kognitív működés szempontjából igazán számít, az nem a cannabishasználat önmagában, hanem a függőség.
Ez kiemeli azt, hogy a túlzott fogyasztás és a függőség megelőzése az, ami nagyon fontos, emiatt pedig a prevencióra sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fordítani” – mondta Pesthy Zsuzsanna.
A kutató szerint vannak nyilvánvaló limitációi is a kutatásuknak. „Azt például nem tudja megmondani, hogy milyen irányban működik ez a kapcsolat: a függőség miatt alakul ki az alulműködés, vagy fordítva, annál, akinek alacsonyabb a munkamemóriája, nagyobb eséllyel alakul ki a függőség?” Elképzelhető lehet ugyanis, hogy a sóvárgás lefoglalja az egyén munkamemória-kapacitását, és ezért előfordulhat, hogy valaki kevésbé tud az egyéb feladataira fókuszálni – ennek megállapítására azonban további kutatásokra lenne szükség.
„Fontos kiemelni, hogy kutatásunkban csak felnőtteket vizsgáltunk. Más kutatásokban, ahol serdülőkortól kezdve, több időpontban vizsgálták a kognitív funkciókat, ott találtak romlást. Minél előbb történik meg az első használat, annál jobban romlanak a kognitív funkciók, valószínűleg mert a fiatal, fejlődő agynak károsabb a cannabishasználat. A korai prevenció tehát különösen fontos lehet.”
A kutatók szerint az eredményeik jelentősége, hogy a cannabishasználat nem kezelhető homogén jelenségként: a rekreációs és a problémás használat kognitív profilja eltérő, és a rekreációs használat nem jár együtt kognitív deficittel.
