Múlt szerdán este érte el hazánkat az a mediterrán ciklon, ami először a Dunántúlt öntözte meg. Az akkori előrejelzések azt mutatták, hogy egy-két nap alatt tovább is áll, azonban – ahogy azt már a mediterrán ciklonoktól megszokhattuk – egyáltalán nem úgy viselkedett, mint amit a modellfutásokban elvártak tőle. A Deborah névre keresztelt ciklon itt ragadt, és a múlt hétvégén már a déli, majd a hét elején a keleti országrész is kapott az általa hozott csapadékból.
Miután a múltkori cikkemben azt írtam, hogy úgy hiányzik egy kiadós eső, mint szomjazónak egy korty víz, a szokatlanul hűvös, erősen szeles és csapadékos időjárás láttán többekben felmerült a kérdés, hogy most már elégedettek lehetünk-e. A rövid válasz az, hogy sajnos nagyon nem.
Csak a felszínközeli réteg nedvesedett át nagy területen
Múlt csütörtöktől e hét keddig hazánk területének bő egyharmadán több vagy közel annyi esett, mint a márciusi sokéves átlag, és nem a hirtelen nagy csapadékot adó záporok, hanem az áztató esők voltak jellemzőek. A HungaroMet meteorológusai a Telex kérdésére elmondták, hogy ez a hat nap alatt lehullott csapadék igen jól jött ahhoz, hogy nedvességgel töltse fel a talajokat, de főként csak a felszínközeli réteg nedvesedett át nagy területen.
Magyarországon jellemzően 10–50 milliméter közötti mennyiség hullott, foltokban ennél kevesebbet (5–10), illetve többet (50–60) is mértek. "A legnagyobb mennyiség a nyugati és a délnyugati országrészekben, valamint a Bükk térségében hullott, de például Szentgotthárd és Szombathely környékén alig esett, és egy-egy helyen a Tiszántúlon, és a középső országrészben is 10 milliméter alatt alakult az elmúlt tíz nap csapadékmennyisége."
Mint közölték, “ezzel a csapadékkal a 90 napos csapadékösszeg hazánk déli harmadán és helyenként az északi országészben is többletet, főként délen jelentős többletet mutat az év első három hónapjának átlagához képest. Ugyanakkor legalább ugyanekkora területen jelentősen, több mint 20 milliméterrel kevesebb esett az ilyenkor szokásosnál”.
A HungaroMet adatai szerint az elmúlt egy hétben lehullott csapadék Szentgotthárd és Szombathely környékén a felszínközeli réteg (0–10 centiméter) átnedvesítéséhez sem volt elég. A keleti, északkeleti határszélen, valamint Budapesttől délre csak a felső 10 centiméter nedvesedett át, hazánk nagy részén azonban alaposan átnedvesedett a felső félméteres réteg. “A Dunántúl déli harmadán, de többfelé az északi részén is, valamint az északi határszélen telített vagy telítettség közeli állapotba került a felső egy méteres talajréteg is, míg az Alföldön és a Mezőföldön jellemzően 40–80 milliméter hiányzik ehhez” – közölték a meteorológiai szolgálat szakértői.
A fenti két térképen is jól látszik, hogy bár valóban sokat számított a mediterrán ciklon által hozott csapadék, azért továbbra is jelentős vízhiány van a talaj felső egyméteres rétegében az ország jelentős részén, Budapesten például, ahol közepes volt az aszály szintje, mindössze átlagosan 7 milliméterrel csökkent a vízhiány, most 59 liter víz hiányzik egy négyzetméterről (1 milliméter víz 1 liternek számít egy négyzetméternyi területre). Szeged környékén pedig a Deborah előtt 107 milliméter volt a hiány, ez most 88-ra mérséklődött, de továbbra is jelentősnek számít.
A vízügy aszálymonitoring oldala március 25-én azt mutatta, hogy az ország délnyugati kisebb területeit leszámítva az egész országban enyhe-közepes aszály van. Most ez aszálymentes-enyhe aszály szintre mérséklődött – de nincs okunk rá, hogy ezt elégedetten nyugtázzuk, ugyanis a tavaszi aszály csak egy pár éve jelentkező új fogalom, és önmagában még ez a biztató adat is elég riasztó.
A HungaroMet kérdésünkre megerősítette, hogy valóban nagy szükség lenne további csapadékra, ugyanis “az elmúlt hónapokban a legkevesebb a Szombathely és Zalaegerszeg közti területen és a Budapesttől délre elhelyezkedő területen hullott, valamint foltokban a Tisza-tó és Debrecen között, de elég száraz a talaj a keleti, északkeleti határszélen is – ezekben az országrészekben van még mindig enyhe aszály”.
A HungaroMet szakemberei szerint “az ország határain belül Deborah nem számított extrémnek, ugyanakkor Horvátország északi részén március 27. reggelig a 24 órás csapadékösszeg néhol meghaladta a 70–100 millimétert, és még ezután is előfordult arrafelé eső, zápor, ezért egy-egy mérőállomáson 150 milliméternél is több esett az elmúlt 7 napban”.
Kérdésükre elmondták azt is, hogy a mostani előrejelzések szerint az előttünk álló egy hétben nem valószínű kiadós eső, számottevő csapadékra a jövő hét második felétől van kilátás.
Rendkívüli és aggodalomra ad okot a márciusi vízhiány
Kerpely Klára, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője a Telexnek elmondta, hogy jelenleg a hidrológiai téli, felhalmozódási félév vége felé járunk, ami azt jelenti, hogy a következő hónapokra szóló víztartalékoknak – úgy a felszín alatti, mint a felszíni készleteknek – ilyenkor kellene a legmagasabb értékeket mutatniuk. Szerinte a talajvízszint ilyenkor magasabb kellene, hogy legyen, a folyókon magasabb vízállás lenne a normális.
"Egy-két évtizeddel korábban tavasszal hallhattunk leggyakrabban belvizekről szóló híreket. Nagy folyóinkon a Kárpát-medencét körülölelő hegyek hóolvadásából származó árvíz jellemzően március-április hónapokban érkezett. Ezzel szemben a HungaroMet adatai szerint március végén a talaj felső egyméteres rétegét tekintve dombvidékeinken 30–40, míg a síkságokon 70–100 milliméter a vízhiány, és az Alföldön közepes aszály volt”.
Mi az a hidrológiai év?
Általában a vízgazdálkodásban használják a hidrológiai év fogalmát, ami Magyarországon november 1-től október 31-ig tart, és kétfelé osztható. A hidrológiai év első fele a téli félév, amikor a párolgási értékek jellemzően alacsonyabbak a csapadékmennyiségnél, ezért a vízkészletek felhalmozódnak. Május 1-től kezdődik a nyári félév, amikor a párolgási kényszer meghaladja a lehulló csapadék mennyiségét, és a vízkészletek fokozatosan csökkennek.
Mint Kerpely Klára elmondta, a hidrológiai és a hidrometeorológiai helyzet az Országos Vízügyi Főigazgatóság által fenntartott vízhiány oldalon is nyomon követhető, akik a HungaroMettől független mérőhálózatot tartanak fenn, és saját aszályindexet is számítanak. Kicsit más felbontásban, de ugyanúgy jelzi a tavaszi aszályt a vízügyi oldal is.
Emellett a folyóinkon is inkább alacsony a vízállás, néhol kifejezetten kisvizes helyzet alakult ki, és a hegyekben sincs már jelentős hókészlet, amelyből utánpótlásra számíthatnánk. A Kárpátokban, a Tisza vízgyűjtő területén már teljesen elolvadt a hó, és a Duna vízgyűjtőjén is alig haladja meg a sokéves minimumértéket a hóban tárolt vízkészlet.
„Azt lehet tehát mondani, hogy a múltbéli adatokat, a hosszú adatsorokat nézve, az éghajlati adottságainkat tekintve rendkívüli a minden szempontból fennálló márciusi vízhiány, és aggodalomra ad okot”.
Kerpely szerint ezen a télen a személyes tapasztalatuk sokaknak az lehetett, hogy hideg és csapadékos volt az időjárás, de "a nagy képet tekintve ez nem így van. A tél három hónapja melegebb és szárazabb volt, mint a jelenleg használt, 1991–2020 közötti 30 évet tekintetbe vevő éghajlati modell normál átlagértékei, hozzájárulva ahhoz, hogy jelenleg a vízhiány ilyen mértéket öltött. Ez sajnos ugyanígy igaz volt az
elmúlt évekre is, emiatt egyre gyakoribbá válik a tavaszi aszály. Például az elmúlt hat évből egyedül 2023 tavasza volt kivétel."
Szerinte az elmúlt évek trendjei és a klímamodellek is abba az irányba mutatnak, hogy "Magyarországon az aszályhajlam növekszik. Ez azt jelenti, hogy az esélye
annak, hogy a négy éve megtapasztalt pusztító aszály megismétlődjön, növekvő, tulajdonképpen bármelyik évben előfordulhat. A mostani tavaszi vízhiány is ezt a növekvő sérülékenységet mutatja. Ha a következő hónapokban az átlagot meghaladó csapadék érkezik, akkor nem idén tér vissza a nagy aszály. De alapvetően arra kell felkészülni, hogy mind a hőmérsékleti, mind a csapadékeloszlási trendek ebbe az irányba mutatnak, és mindez gyors és mélyreható változtatásokat igényel mind a
vízgazdálkodás, mind a tájhasználat, a mezőgazdaság, mind a településüzemeltetés területén.
Az éghajlatvédelmi szakértő szerint a mezőgazdasági aszály szempontjából a magas hőmérsékletnek ugyanúgy nagy jelentősége van, mint a csapadék mennyiségének és
eloszlásának, hiszen melegben nagyobb a növények vízigénye és a hősokk kockázata. A légköri aszály kialakulásához is hozzájárul a nyári hőség. Úgy gondolja, hogy “a jelenlegi helyzet abban is hasonlít a 2022-eshez, hogy akkor is meglehetősen száraz év volt az azt megelőző 2021-es is, a mérések kezdete óta a huszadik legszárazabb. Tehát akkor is egy évek óta halmozódó vízhiánnyal érkeztünk a vegetációs időszak elejére, ahogy most is”.
“A klímamodellek szerint Magyarországon az aszályhajlam növekedésére lehet számítani és a csapadék eloszlásának az átrendeződésére. Ezek a hatások rárakódnak a másfél évszázad alatt kialakított tájhasználat és lecsapoló vízgazdálkodási rendszer okozta sérülékenységekre, és aláhúzzák az alapvető paradigmaváltás szükségességét” – mondta Kerpely Klára.
Nem vigasz, de nemcsak Magyarországon van súlyos gond
Azt már korábbi cikkünkben megírtuk, hogy a NASA Grace műholdprogramjának március 16-i adatai szerint hiába a téli csapadék, egész Kelet-Közép-Európában nagyon alacsony volt a talaj víztartalma, Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban különösen aggasztó volt a helyzet.
A talaj vízellátottsága a történelmi átlag legalját közelítette, és ez jól látszott a március 16-i térképen is, ahol a bordó szín azt a területet mutatta, ahol a mért nedvességi szint a vizsgált több mint hat évtized adataihoz képest a valaha előfordult legszárazabb 2–5 százalék közé esett. Ilyen száraz állapot átlagosan csak 20–50 évente fordul elő. Szinte az egész Kárpát-medence ebbe a bordó sávba esett, ahogy Románia, Ukrajna, Lengyelország és Németország nagy része is.
Most két héttel később és a Deborah ciklon után ismét ránéztünk erre a térképre, és azt láttuk, hogy Európa nagy részén gyakorlatilag semmi enyhülés nem történt, sőt a szárazság északi és keleti irányban még egy kicsivel tovább is nőtt:
Kerpely Klárát arról is kérdeztük, hogy mennyire számít rendkívülinek, hogy a kontinens közepén ennyire száraz legyen a talaj márciusban. "Az Európai Unió a műholdas távérzékelt földmegfigyelési programja, a Copernicus adatai alapján működtet egy aszálymegfigyelő és -előrejelző programot, amelynek a térképes összesített adatai az interneten elérhetők – mondta. – Az Európai Aszályobszervatórium térképeiről is leolvasható, hogy március közepén a Kárpát-medence síkvidéki területein aszályfigyelmeztetés volt érvényben, és szinte egész Közép-Európában az eggyel korábbi fokozat, a felkészülésre szólító státusz látható. Ez az anomália-térkép azt mutatja, hogy Magyarországon és Közép-Európa síksági részein a talaj kifejezetten száraz volt az év ezen időszakában megszokott normálértékekhez képest".
A térképen azonban az is megfigyelhető, hogy még a hűvösebbnek és csapadékosabbnak számíftó észak-európai területeken is aszályos a helyzet, amiben érintett többek között a Baltikum, a Skandináv-félsziget és Izland is.
“A lecsapolások, a vízlevezető vízgazdálkodás nem csak Magyarországon épült ki, ez jellemző Európában és világ más részein is. Ugyancsak jellemző, hogy a világ nagy részén a felszín alatti vízkészletek használatára támaszkodnak, sok helyen anélkül, hogy alapos helyi monitoringrendszer állna rendelkezésre, és nyomon követhető lenne ezeknek a készleteknek az egyensúlya vagy éppen kimerülése” – mondta a WWF szakértője.
A NASA Grace programja távérzékeléses módszerrel készített egy kutatást, amelyben a 2002–2017 közötti talajvízváltozást vizsgálta, ezen a térképen azt láthatjuk, hogy a felszín alatti vízkészletek trendje Európa nagy részén is csökkenő, bár eddig még nem olyan drasztikus mértékben, mint a világ más részein. Van tehát még lehetőségünk a változtatásra. Ezen a térképen azonban figyelemre méltó a talajvízkészletek jelentős csökkenése Kalifornia nagy részén, valamint az észak-amerikai partvidék mentén egészen Alaszkáig:
Ha ugyanezt a térképet összevetjük a március 30-án készült, a Grace-FO adatasszimiláció alapján meghatározott talajvíz- és talajnedvességi viszonyokkal, egészen döbbenetes képet kapunk arról, hogy milyen vízhiányos helyzetben van a bolygónk jelenleg.
