Figyelmeztetnek a tudósok: nehezebb lehet gyereket csinálni az űrben, mint eddig gondoltuk

Egyre sűrűbben merül fel mostanában közép-, sőt rövid távú tervként a különböző űrhivataloknál a visszatérés a Holdra, ott állandó bázis létesítése, majd a Mars-utazás. Az ezt követő lépés pedig már a kolonizáció lehet, vagyis hogy az emberek ne csak felfedezőként utazzanak az űrbe, és látogassanak meg más égitesteket (vagy akár egy űrállomást), hanem konkrétan ott éljenek. Ez óriási lépés lenne az emberiség számára, és felveti azt a kérdést is, hogy vajon fog-e menni a fajfenntartás a megszokott földi környezet nélkül is. Egy ausztrál kutatócsoport kísérleti eredményei most arra figyelmeztetnek, hogy ez elég problémás lesz.

A kutatók arra keresték a választ, hogy hogyan viselkednek a földitől eltérő gravitációban a spermiumok, a petesejt és a megtermékenyített embrió. Ehhez szimulált mikrogravitációs környezetben vizsgáltak egerektől, sertésektől és emberektől származó sejteket. Arra jutottak, hogy a spermiumok mozgását, navigációját eléggé megzavarja, ha nem a földi gravitációban vannak, a kísérletekben az egérpetesejteknél 30, a sertéstől származóknál 15 százalékkal csökkent a megtermékenyítés esélye mikrogravitációban (emberi sejtekkel ezt nyilván nem próbálták ki, ott csak a hímivarsejtek mozgását figyelték meg).

További rossz hír, hogy a megtermékenyített petesejtből kifejlődő embriónál is sokkal lassabb fejlődést dokumentáltak, mint a megszokott gravitációs környezetben. Korábbi kísérletek ráadásul azt mutatták, hogy a mikrogravitációban amúgy is alacsonyabb spermaszámmal és csökkenő hormonszintekkel kell számolni, ami már alapból nem jó hír a fogantatás szempontjából.

Mindez persze még elég távol van attól, hogy gyakorlati probléma legyen, a jelenlegi tervek szerint legkorábban a 2030-as évek közepén kezdődhet el egy állandó Hold-bázis építése, és még onnan is sok idő, hogy egyáltalán az ötlet felmerüljön, hogy gyereket kellene nemzeni, kihordani és megszülni a Földön kívül.