Felturbózták a Nagy Hadronütköztetőt, mindjárt fel is fedeztek vele egy új szubatomi részecskét a CERN tudósai

Nemrég fejeződött be a legnagyobb európai tudományos kutatóközpont, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) felújítása és kibővítése. A részecskeütköztető a francia–svájci határon, pontosabban az alatt, 100 méterrel a felszín alatt fut, egy 27 kilométer hosszú csővezeték, amiben atomfizikai kísérleteket végeznek. 2012-ben ismerte meg a nevét a világ fizikusokon kívüli része, amikor igazolták az isteni részecskének is nevezett Higgs-bozon létezését. Egy évvel később a Nobel-díjat is megkapta Peter Higgs, aki elméletben levezette a részecske létezését, évtizedekkel korábban.

A felújított LHC most újabb felfedezéssel járult hozzá az atomfizika fejlődéséhez, egy új szubatomi részecskét sikerült azonosítani a segítségével. Az új részecske a Ξcc⁺ (xi‑cc‑plusz) nevet kapta. A gimnáziumi fizikaórai ismeretekben is szereplő részecskék közül leginkább a protonra hasonlít, csak annál négyszer nehezebb, és nagyon rövid az életciklusa, könnyen lebomlik, ezért nagyon nehéz az észlelése.

A közismert szubatomi részecskék, mint például a proton, még kisebb elemi részecskékből, kvarkokból épülnek fel. A kvarkoknak hat fajtájuk van, a magyar szaknyelv ezeket az u, d, c, s, t és b betűkkel jelöli. Ezek valójában angol szavak rövidítései: up (fel), down (le), charm (báj), strange (fura), top (felső) és bottom (alsó). A most felfedezett részecske két c- és egy d-kvarkból áll.

A kutatók szerint a xi‑cc‑plusz létezése megmagyarázhat egy sor olyan kvantumfizikai jelenséget, amiket eddig nem igazán lehetett beilleszteni a jelenlegi fizikai ismereteink közé. A felfedezés külön érdekessége, hogy a kísérleteket a Manchesteri Egyetem kutatói vezették – ennek az egyetemnek az egyik elődjénél, a Manchesteri Victoria Egyetemen dolgozott Ernest Rutherford, amikor 1919-ben, kétéves kutatás után felfedezte a proton létezését.

(Források: Psych.org, ScienceAlert)