A tanárok is csodálkoznak, mennyire lelkesíti a diákjaikat a robotika
„Tanárként is csodálkozunk, hogy beáldozzák ezt az időt, meg amikor a versenyre eljönnek, az is plusz teher, mégsem lépett vissza egyik versenyző sem, hogy ő nem tud egész nap távol lenni és le-föl utazgatni” – mondta Kecskeméti Sándor, a Veresegyházi Katolikus Gimnázium egyik tanára a Szegedernek arról, hogy mennyire másként állnak hozzá diákjai a robotikához és az ezzel kapcsolatos versenyekhez, mint a szokásos iskolai jelenléthez.
A pedagógussal a szegedi Karolina Óvoda nagytermében megrendezett Yettel Prosuli-verseny regionális döntőjén beszélgettünk, ahol elmondta: míg iskolaidőben a gyerekek reggel 9-re bejönnek órára, és amint végeznek 14 órakor, alapesetben egyből mennek is haza, a délutáni robotikaszakkörre járók elképesztően lelkesek, és bár két órán át tart egy ilyen foglalkozás, vannak, akik sokkal tovább bent maradnak és gyakorolnak.
Ez a lelkesedés hatotta át az egész termet, amikor beléptünk a modern épület ajtaján. A gyerekzsivajt olykor egy versenybíró bekiabálása törte meg az épp következő csapat nevével. A veresegyházi iskolából például háromcsapatnyi diák is érkezett, különböző korosztályból. Ezen a versenyen 10–14 éves általános iskolások és 14–18 éves gimnazisták indulhattak, egy csapatban három diákkal.
Kecskeméti szerint mindenki más részét kedveli a robotikának. Van, aki kimondottan építeni szereti az „autókat”, súlypontot helyez ide-oda, azaz meghatározza, hol helyezkedjen el és mekkora legyen a kerék. Mások pedig a programírásban jeleskednek, és ez a kettő kiegészíti egymást. „Engem is motivál, mert én meg járok továbbképzésekre” – tette hozzá a tanár, aki az ott elsajátítottakat a gyerekekkel közösen a gyakorlatban is megvalósítja a szakkörökön.
Ez a tanár-diák kémia a versenyen is érződött. A tesztpálya mellett a hódmezővásárhelyi Szent István Általános Iskola csapata konzultált épp a mentorukkal. „Hát ezzel elindul, és ott van ilyen gyorsaság meg fordulás” – mutogatta nekünk a tízes évei elején járó lány a laptopjuk monitorján, hogyan néz ki a robotok programkódja. Csapatukban ő volt az egyetlen lány versenyző, és bár máshol volt ennél jobb arány, alapvetően fiúkból állt a mezőny. Az eszközöket a többiekhez hasonlóan maguk rakták össze, és a tavalyi versenypályát kinyomtatva készültek fel az idei megmérettetésre. A kihívásra csak meghatározott típusú Lego-robotokkal lehetett nevezni.
A verseny egyébként egyszerűnek tűnt. Egy fehér alapra fekete vonalakat festettek, ez volt maga a pálya. A Lego-eszközöknek minél gyorsabban kellett követniük ezt a versenyre speciálisan megálmodott fekete mintázatot érzékelőik segítségével. A diákoknak három mért körre volt esélyük, ebből a legjobb szintidőt számították be. Gyakorolhattak viszont egy elkülönített pályán a verseny helyszínén is.
A pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumba járó egyik fiú szerint a gyakorlásukhoz használt pálya nehezebb volt a tényleges versenypályánál, élesebb kanyarokkal, amiket a robot szenzora nehezebben tud lekövetni. Számít ugyanis, miként fordul a Lego-robot: ha túl gyorsan, akkor utána cikkcakkban halad, ami rontja a sebességet. Ha pedig túl lassan megy, akkor nem tud bekanyarodni, így letérhet a pályáról.
Ez tulajdonképpen a nehézség: úgy optimalizálni a gyorsaságot, hogy közben pontosan követni tudja a robot a pályát. Ahogy azt Kecskeméti Sándor, a veresegyházi iskola tanára mondta, sok minden múlik azon, miként van megépítve a robot: hogyan állnak a fényérzékelői, azok milyen távol vannak egymástól, milyen a visszavert fény – ilyen apróságok döntenek.
A pécsi gimnazista elárulta, hogy számítógépes játékfejlesztő szeretne lenni. Célja eléréséhez úgy érzi, a robotikai versenyek is hozzásegítik: ezek által elsajátít egy újfajta gondolkodásmódot, és fejleszti a problémamegoldó készségét. Egy 2025-ös felmérésben egyébként azt találták, hogy a robotikai versenyek résztvevőinek 63,6 százaléka jelezte, hogy az ott szerzett tapasztalatok befolyásolták a pályaválasztását, különösen a mérnöki és az informatikai szakmák felé.
Az ilyen, úgynevezett nyomkövetős robotversenyek számítanak a legnépszerűbbnek. A szóban forgó verseny gimnazista korosztályának győztese részt vehet a Robotex International magyarországi döntőjén, ahonnan akár nemzetközi szintre, a dél-koreai Szöulban rendezett nemzetközi összecsapásra is kvalifikálhatja magát. A Prosuli-versenyeken egyébként idén külön kezdő és haladó kategóriát is létrehoztak, így a gyakorlottabb versenyzők, akik már többször jártak ilyen eseményen, egymással tudnak versenyezni, esélyt adva a kezdőknek is.
A Yettel digitális oktatási programjában megrendezett versenysorozat hat évvel ezelőtt indult 20 csapatos háziversenyként, mára ez országosra nőtt, 170 diákcsapat nevezésével. A versenyeket hagyományosan megelőzi egy nyílt pályázat, amelyben az iskolák ingyenesen juthatnak Lego-robotkészlethez, és ezzel vesznek aztán részt a megmérettetéseken.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
