A levegőből veszi ki a vizet a Nobel-díjas kutató új találmánya

Omar Yaghi Nobel-díjas kutató új gépe a környező levegőből csinál vizet, akár szárazságban is – írja a Guardian. Yaghi Kitagava Szuszumuval és Richard Robsonnal közösen 2025-ben a szerves fémvegyületek egy új keretrendszerének kifejlesztéséért kapta meg a kémiai Nobel-díjat.

Az Atoco, Yaghi techvállalata szerint az eszköz nagyjából akkora, mint egy húszlábas (6 méteres) konténer, és a víz kinyeréséhez olyan anyagokat használnak, amiket retikuláris kémia segítségével állítottak elő. Mivel passzívan tudnák működtetni, nincs szükség áramra, elég a környezet energiája – a levegő forrósága, vagy a hűvös talaj –, így remek megoldás lenne például katasztrófa sújtotta területeken, ahol nem működik hagyományos áramellátás.

A cég leírása szerint a gép beszívja a környező levegőt, amiben valamennyi nedvesség mindenhol található, a sivatagokban is, és azt kiszűri, megtisztítja és fogyaszthatóvá teszi. A gép egyes alkatrészeinek anyagait retikuláris kémiát használva állítanák elő, és így egy eszköz elvileg napi 1000 liter vizet tud termelni.

Yaghi Jordániában, egy menekülttáborban nőtt fel, és otthonában gyakran nem volt se víz, se áram. A Nobel-díja átvételekor visszaemlékezett arra, hogy milyen volt, amikor az állami vízszállítmány hetente-kéthetente megérkezett a sivatagi közösségébe.

„Emlékszem, hogy a szomszédok azt suttogták: »jön a víz«, és hogy milyen sürgősen rohantam, hogy minden edényt megtöltsek, amit csak találok, mielőtt elapadna a víz.”

De nemcsak ez késztette arra, hogy előálljon egy megoldással, hanem a környezeti katasztrófák is, mint például a hurrikánok, amik a karibi térségben pusztítanak – a régióban, ahol a szárazságok is gyakoriak, így a helyiek különösen ki vannak téve a vízhiánynak. De nem kell egy régióra koncentrálni: az ENSZ szerint épp a globális vízcsőd korát éljük, az emberiség háromnegyede olyan országban él, ahol valamilyen szintű vízhiány van.

Yaghi találmányáról azt mondta, hogy ez már gyakorlatilag olyan tudomány, ami újra tudja gondolni az anyagot, és arra kéri a világ vezetőit, hogy bontsák le a fejlődés előtti akadályokat, óvják meg az akadémiai szabadságot, és üdvözöljék a tehetségeket, bárhonnan is jönnek.

„A klíma kérdésében már eljött a kollektív cselekvés ideje. A tudomány már megvan. Most bátorságra van szükségünk – a feladat nagyságához felérő bátorságra –, hogy a következő generációnak ne csak a szén-dioxid-megkötést, hanem egy reményeiknek méltó bolygót is adhassunk ajándékba.”