Kell-e félni a mérgező magyar almától?

Nagy port kavart az a nemrég publikált jelentés, ami veszélyes növény- és rovarirtó szerek maradékát találta meg 59 európai almaminta jelentős részében. Az EU által a legveszélyesebb kategóriába sorolt peszticidek (az úgynevezett kiváltásra jelölt szerek) a minták 71 százalékában voltak kimutathatók, míg a minták 64 százaléka tartalmazott legalább egy PFAS-alapú növényvédő szert – ezeket a vegyületeket hívják „örök vegyi anyagnak” is, mert a környezetben és az emberi szervezetben nem bomlanak le maguktól, hanem felhalmozódnak, és így előbb-utóbb egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Idegrendszert károsító peszticideket a vizsgált almák 36 százalékában találtak.

A jelentés felborzolta a kedélyeket a hazai szakmai szervezetek között is, és több reakció is érkezett rá: többek között a Nébih, Nagy István agrárminiszter és a Fruitveb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács is kifejtette, hogy márpedig a magyar almával nincs gond. Annak ellenére, hogy a PAN Europe és a Magyar Természetvédők Szövetsége közös kutatása konkrétan magyar almákban is azonosított komolyabb problémákat.

A Nébih a Telexnek azt írta: rendszeresen vizsgálják a magyar almákat, az elmúlt 5 évben 776 mintát analizáltak, és ebből egyetlen esetben mutattak a laboratóriumi vizsgálatok eredményei határérték feletti növényvédőszer-maradékot, egyetlen almatételben. Azt is írták, hogy a helyettesítésre jelölt (CFS) hatóanyagot tartalmazó készítmények engedélyezésekor a tagállami hatóságok – így Magyarországon is – összehasonlító értékelést végeznek, amelyet a benyújtott dokumentáció alapján, a tudományos, technológiai és gazdasági szempontok figyelembevételével ellenőriznek, majd ennek eredménye alapján döntenek az engedély kiadásáról.

A kritikusok a hiányzó módszertant emlegették (ami egyébként a jelentésben benne van), az MTVSZ azóta ki is adott egy reakciót a leggyakoribb feltevésekre. Ebben kiemelték, hogy a német és olasz almákban sokkal nagyobb koncentrációkat találtak, mint a magyarban, egy luxemburgi és cseh mintában pedig sokkal többféle növényvédőszer-maradékot. Egy magyar minta volt kifejezetten problémás, amiben határérték felett volt egy rovarirtószer. Ezt a Nébih egyébként vitatja, méghozzá a hibahatár miatt: a hivatal azt írta a Telexnek, hogy a növényvédőszer-maradék vizsgálatok értékelésénél figyelembe veszi a laboratórium által megadott, kiterjesztett mérési bizonytalanságot, és ha ezzel korrigálva a mért érték nem haladja meg a határértéket, az eredmény nem minősül megerősített túllépésnek. „A PAN Europe jelentésében szereplő pyroproxyfen esetében a korrigált koncentráció nem lépte túl a jogszabályi határértéket, ezért a hatóság az eredményt monitoring adatként kezeli, hatósági eljárás indítása nélkül, szükség esetén további ellenőrzések alkalmazásával. A Nébih-hez problémás termék miatt a témában megjelölt almák kapcsán közérdekű bejelentés nem érkezett, az érintett termékek már nincsenek forgalomban” -írták.

Persze az átlagfogyasztóban ettől függetlenül felmerül a kérdés: akkor most mérgezi magát, aki almát eszik? Nem feltétlenül, és tehetünk is az ellen, hogy a most mért peszticidekből kevesebbet vigyünk be a szervezetünkbe.

Almát enni jó, csak mossuk meg előtte

„Mi azt gondoljuk, hogy rendszeresen almát enni fontos, mi is szoktunk, de lehetőség szerint inkább magyar bioalmát” – mondta a Telexnek Simon Gergely, a Pesticide Action Network Europe vegyianyag-szakértője, hozzátéve, hogy nem a riogatás volt a céljuk a jelentéssel, hanem a figyelemfelhívás. „Ha nem tudunk bioalmát venni, akkor a gyereknek lehetőleg pucoljuk meg a gyümölcsöt, magunknak pedig mindig mossuk meg rendesen.”

A jelentés kritikusainak írásaiban felmerült, hogy a bioalmával is lehetnek problémák, méghozzá a gombatoxinok miatt: mivel az előállításuk során nem használnak kémiai gombaölő szereket, gyakrabban fordulhat elő penészedés, ennek folyományaként pedig mikotoxin-szennyeződés. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet erre azt írta: ezt a tudományos szakirodalom és a mérési eredmények is cáfolják. Az MTVSZ szerint azt, hogy bioalmákban vagy almatermékekben magasabb patulin-szintet mértek, mint a hagyományos almákban, az mindössze két, 19-20 évvel ezelőtti tanulmányban szerepelt. Azóta volt olyan tanulmány, ami csak bioalmában talált patulint, de a későbbi, módszertanilag megalapozottabb vizsgálatok nem erősítették meg ezt a következtetést, ha a termesztési körülményeket és a betakarítás utáni tárolást is figyelembe vették. Egy későbbi összehasonlító elemzés kimutatta, hogy azonos termesztési gyakorlat, megfelelő tárolás és azonos gyümölcsminőség mellett nem mutatható ki különbség a bio és a hagyományos almák patulintartalma között. A korábbi eltérések elsősorban a gyümölcskezelési és tárolási különbségekből adódhattak, nem magából a termesztési módból.

A PAN Europe és a MTVSZ kutatása egyébként nyilvánvalóan nem reprezentatív, hiszen csak néhány almát vizsgáltak be országonként – ahhoz, hogy ki lehessen mutatni, hogy az egész országban, általában vannak mérgező peszticidmaradványok az almákban, sokkal nagyobb mintára van szükség. De ezt egyébként a jelentés nem is állítja, csak azt, hogy több, sok országban jelenlévő problémát tudtak azonosítani a minták alapján, és hogy találtak ilyen, potenciálisan káros szereket a gyümölcsökben – igaz, döntően a megengedett határérték alatt. Ez azonban szerintük még így is aggasztó, tekintettel a kimutatott anyagok sokféleségére, és arra, hogy az almák többsége egyszerre több szer maradványait is tartalmazta. Erre pedig még adós az értékeléssel az Európai Unió, bár már évekkel ezelőtt megjelölték mint megoldandó problémát. Általánosan elmondható egyébként, hogy a vegyi anyagok egy része, például több gombaölő szer, a héjon maradnak, így egy sima mosással mérsékelhető a probléma, de a kutatásból pontosan nem lehet megállapítani, hogy hol találhatók ezek a vegyszerek, mivel a mérésekhez – amúgy EU-s útmutatások alapján – egész, bedarált almákat használtak.

Régóta használt szerekről derül ki, hogy be kéne őket tiltani

Ahhoz kétség sem fér, hogy a növényvédő, rovarirtó és gombaölő szerekre (együttes nevükön peszticidekre) szükség van a modern mezőgazdaságban. Már az ókori civilizációk is használtak természetes anyagokat, például arzéntartalmú vegyületeket és növényi kivonatokat a kártevők visszaszorítására és a terméshozam növelésére. A 19. század végén és a 20. század elején a kémia gyors fejlődése lehetővé tette a szintetikus növényvédő szerek megjelenését. Az olyan vegyületek, mint a DDT, az organofoszfátok és a szintetikus piretroidok forradalmasították a kártevőirtást, és hozzájárultak a mezőgazdasági termelékenység növekedéséhez. A 20. század közepén nagyon felfutott ezeknek a szereknek a használata, de aztán sorra derült ki az is, hogy sok közülük káros a környezetre és az emberi egészségre is. Számtalan, korábban biztonságosnak tartott növényvédőszer mára már tiltott, és a megengedett határértékeket is folyamatosan lejjebb viszik az új kutatások tükrében. Azaz sok minden, amit ma még biztonságosnak mondanak a jogszabályok, pár év múlva már nem lesz tolerálható.

A vegyszerek használatával kapcsolatos vita már évtizedek óta tart. Ezt Rachel Carson biológus 1962-ben indította el az akkoriban világszerte használt, és rendkívül mérgező DDT rovarölő szerről szóló könyvével. A széles körben használt vegyszerről kiderült, hogy nagyon káros a környezetre, emiatt az 1980-as években teljesen betiltották a használatát. Azóta több peszticid került tiltólistára az egészségügyi hatásai miatt is, többek között:

• az 1,3-diklór-propén 2007 óta tiltott az EU-ban a felszín alatti vizek szennyezése, és a vadon élő állatokra jelentett kockázat miatt, de az Egyesült Államokban potenciális rákkeltőként tartják számon;
• a glüfozinát engedélyét 2018-ban nem újították meg, mert kiderült, hogy potenciálisan rákkeltő hatású;
• a propikonazolt 2018-ban betiltották élelmiszer célú felhasználásra a reprodukciót és endokrin rendszert károsító hatása miatt;
• a diquatról 2018-ban állapította meg az EU, hogy a toxicitása miatt magas kockázatot jelent a gazdákra és a mezőgazdasági területek közelében élőkre;
• a klórpirifoszról kiderült, hogy genotoxikus és fejlődési rendellenességeket okozhat, így 2019-ben nem újították meg az engedélyét;
• a klórtalonil engedélyét szintén 2019-ben nem újították meg, mivel az uniós hatóságok valószínű emberi rákkeltő anyagként sorolták be;
• a mankoceb gombaölő engedélyét 2020-ban nem újították meg, mert a tudományos tanulmányok szerint károsítja az endokrin rendszert;
• a cipermetrinről pedig éppen most folyik vita: az Európai Uniónak felül kell vizsgálnia a korábbi engedélyezését, mert hiányos volt a dokumentáció a rovarokra gyakorolt hatásról és a hosszú távú toxicitásról.

A biztonságossági vizsgálatok folyamatosan zajlanak, amint egy hatóanyagnak lejár az engedélyezési periódusa, de a rendszer nem tökéletes: a PAN Europe például tavaly decemberben nyert pert az EU bíróságán azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság jogellenesen hagyta jóvá a cipermetrin újraengedélyezését 2021-ben. A bíróság szerint a Bizottság egy súlyosan hiányos újraengedélyezési dokumentációra támaszkodott, és életszerűtlen kockázatcsökkentő intézkedéseket fogadott el a rovarokra gyakorolt hatások kapcsán, és legalább egy cipermetrin-alapú készítmény hosszú távú toxicitását nem is értékelte.

A peszticidek ma alapvető fontosságúak a globális élelmiszer-biztonság fenntartásában, segítenek maximalizálni a terméshozamokat, csökkentik a kártevők vagy betegségek okozta veszteségeket – a Föld bolygó lakóinak élelmezéséhez, az élelmiszer-termeléshez gyakorlatilag elengedhetetlenek. Egyes kutatások szerint a mezőgazdasági termékek körülbelül egyharmada függ a növényvédő szerek használatától, ezek nélkül egyes számítások szerint a gyümölcstermelés 78, a zöldségtermelés 54, a gabonafélék termelése pedig 32 százalékkal csökkenne. Más kutatások ezt nem látják ennyire drámainak: egy tanulmány arról ír, hogy az ökológiai gazdálkodás terméshozama átlagosan 18 százalékkal alacsonyabb, mint a hagyományosé, és hogy ez az eltérés nagyon erős statisztikai bizonyítékokon alapul, egy másik pedig arról, hogy a gyümölcsöknél ez a különbség még ennél is sokkal alacsonyabb, ráadásul egyre szűkül pár év után, ha a talaj minősége javulni kezd.

Ahhoz tehát, hogy a jelenlegi gyakorlatban megfelelő mennyiségű, és a fogyasztóknak tetsző, szép fényes, piros almát lehessen termelni, permetezni kell. Ráadásul az alma az intenzíven kezelt kultúrák közé tartozik, így gyakran kell rászórni a kemikáliákat.

Bár nem mindegyik peszticid káros az emberi szervezetre vagy a környezetre, mégis csak vegyi anyagokról van szó, amiknek a fogyasztása nem ajánlott nagyobb mennyiségben, ez magától értetődő. Szerencsére nem is két kanállal esszük ezeket, viszont a belőlük fogyasztott kisebb mennyiség is felhalmozódhat a szervezetben.

Nemrég jelent meg egy jelentés, amiben kutatók arra hívják fel a figyelmet: az élelmiszertermelésben használt szintetikus vegyi anyagok egy része hozzájárul a daganatos megbetegedések, az idegrendszeri fejlődési zavarok és a meddőség terjedéséhez. A ftalátok, biszfenolok, növényvédő szerek és az úgynevezett örök vegyi anyagokként ismert PFAS-vegyületek egészségügyi terhei évente akár 2200 milliárd dollárra rúghatnak – ez nagyjából megegyezik a világ 100 legnagyobb, tőzsdén jegyzett vállalatának összesített profitjával. A jelentés több tucat kutató közös munkája, olyan szervezetek részvételével, mint a Megelőző Egészségügyi Intézet (Institute of Preventive Health), a Környezeti Egészségügyi Központ (Center for Environmental Health), a ChemSec vegyianyag-biztonsági szervezet, valamint amerikai és brit egyetemek, köztük a nagy nevű Duke és Sussexi Egyetem.

Egy tavaly szeptemberi jelentés szerint az Európai Unióban továbbra is gyártanak már betiltott szereket, amiket olyan országokba exportálnak, ahol még használhatók. Felmerül a veszélye annak, hogy az ilyen szerekkel szennyezett élelmiszerek visszajutnak az EU-ba, és elfogyasztjuk őket – bár az EU-szabályozás szerint a határokon is be kell vizsgálni az importárut, nincsenek jelenleg olyan szigorú határértékek amelyek valóban megvédenének minket ezektől a szerektől. Ezen a területen várható előrelépés, ha a tiltott szerek exportja egyelőre nincs is napirenden, viszont a határértékek szigorítása igen.

Szigorú a szabályozás, csak sok szer átcsúszik

Az Európai Unió ezzel együtt folyamatosan tiltja be ezeket a szereket, ahogyan egyre több tudományos tanulmány áll rendelkezésre, és egyre többről derül ki, hogy bizony problémás lehet, ha hosszú távon fogyasztjuk. Nem véletlen, hogy ennyire – bár a természetvédők és civil szervezetek szerint nem eléggé – szigorú szabályozás és ellenőrzés alá eső területről van szó.

Az erre vonatkozó EU-s jogszabályt 2009-ben fogadták el, és kimondja, hogy az engedélyezett peszticidnek nem lehet káros hatásuk az emberi egészségre, figyelembe véve az ismert halmozódó és szinergikus hatásokat is. A rendelet előírja az engedélyezés utáni követést és ellenőrzést, valamint azt, hogy tagállamok figyeljék a növényvédő szerek káros hatásait. Korábban a kockázati szabályozás volt jellemző, vagyis az, hogy az engedélyezésnél és a használatnál határértékeket számolgattak – 17 éve azonban az EU-ban a bizonyítottan káros vegyszereket egy az egyben tiltják.

Ez így jól hangzik, csakhogy a gyakorlatban mégis sántít egy kicsit a helyzet. „Van egy nagyon jó európai szabályozás, aminek a végrehajtása akadozik” – mondta Simon Gergely. „Annak meghatározása, hogy milyen vegyület kerül bele ebbe a szabályozásba, nem túl hatékony, sok anyag átcsúszik, aminek a káros hatására van egyértelmű tudományos bizonyíték.”

Tehát ha egy vegyületet károsnak minősítenek, például azért, mert neurotoxikus, rákkeltő, vagy az endokrin rendszert roncsolja, a rá vonatkozó szabályozás már szigorú, a nulla kockázat elvén betiltják – csak eddig a minősítésig nehéz eljutni.

Az elmúlt évtizedekben lecsökkent az EU-ban engedélyezett peszticidek száma. Az előző 25 évben az Európai Bizottság, az engedélyezésért és felülvizsgálatokért felelős Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) és a tagállamok közös felülvizsgálatot végeztek minden, Európában használt növényvédő hatóanyagon. Ennek eredményeként az engedélyezett hatóanyagok száma a felére csökkent: korábban több mint ezer volt forgalomban, mára körülbelül 500 maradt közülük. Ezeknek nagyjából a negyede alacsony kockázatúnak tekintett anyag – például mikroorganizmusok, rovarferomonok vagy növényi kivonatok. Az uniós rendszerben egyébként a hatóanyagokat központilag hagyják jóvá, magukat a konkrét növényvédő készítményeket már a tagállami hatóságok engedélyezik.

Ez Eurostat adatai szerint ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszereket ma az EU mezőgazdasági területeinek 6,7 százalékán termelnek, de ez folyamatosan növekszik. Az EFSA minden évben készít átfogó jelentést az élelmiszerekben és takarmányokban kimutatható növényvédőszer-maradványokról (maximális maradékanyag-határértékeket, MRL-eket vizsgálva), és a szervezet közlése szerint a minták 97 százaléka az uniós szinten meghatározott biztonsági határérték alatt volt.

A PAN Europe vizsgálatában egyébként ugyanígy – a Nébih által kritizált egy esetet kivéve – nem volt határérték-átlépés. Amire a szakértők igazán fel akarják hívni a figyelmet, az a több peszticid összeadódó hatása. „Az együttes hatásokért aggódunk, és ez a terület nincs kivizsgálva. Jogszabály szerint 1+1+1+1+1… az 1-gyel egyenlő. Vagyis ha a 20 féle peszticid-maradványt találunk egy élelmiszerben, de egyesével mind a határérték alatt vannak 1 százalékkal, azt szabályosnak találja, mert nem számolnak az összeadódással. Ami abszurd, hiszen bizonyított, hogy összeadódnak a káros hatások, sőt fel is erősíthetik a szerek egymás hatását” – mondta Simon Gergely.

A Nébih azt írta a Telexnek: a szermaradékok együttes és szinergikus hatásvizsgálatát uniós rendelet írja elő, amely közösségi szinten határozza meg az ehhez szükséges támogató intézkedéseket, különös tekintettel az együttes, halmozott és egymást erősítő hatások értékelésére szolgáló módszerek fejlesztésére és alkalmazására.

Ronthat a helyzeten egy új EU-s javaslat

Az Európai Bizottság egyébként korábban már egységesítette az összes maximális maradékanyag-határértéket, és az EFSA jelentése szerint jelenleg azon dolgozik, hogy kidolgozza a peszticidek együttes – illetve esetleges egymást erősítő – hatásait figyelembe vevő módszertant (ez a kumulatív kockázatértékelés). Ez így jól hangzik, csakhogy az EB már több mint húsz éve adós ezzel az értékeléssel. A 396/2005/EK rendelet a maximális maradékanyag-szintekről előírja, hogy az EFSA dolgozzon ki egy módszertant a többszörös kitettség kockázatának figyelembevételére, viszont ez máig nem valósult meg.

Sőt, most az engedélyezési eljáráson is lazítani szeretnének: az ún Food Omnibus-csomagot („salátatörvény”) épp most tárgyalja a bizottság, ami lehetővé tenné a peszticidek határozatlan időre történő engedélyezését. A Generations Future által múlt héten közzétett elemzés szerint ha a javaslat jelenlegi formájában jövő januárban hatályba lépne, az 49 hatóanyag (köztük az acetamiprid és a glifozát) kapna korlátlan idejű zöld utat. Jelenleg az EU-ban egy hatóanyag 10-15 évre kap engedélyt, ezután felül kell vizsgálni a rendelkezésre álló újabb tudományos eredmények fényében. A javaslat nagyobb mozgásteret adna azoknak a vállalatoknak, amelyek hatóanyagait betiltották – az esetek többségében legfeljebb 18 hónapos türelmi időt irányoz elő, amiből 6 hónap jutna az értékesítésre és forgalmazásra, vagyis arra, hogy a cég kiszórja a maradék készleteit. Ez az időszak akár három évre is kitolható lenne olyan esetekben, amikor „nem áll rendelkezésre más ésszerű megoldás az érintett hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek kiváltására”, jelentsen ez bármit is.

Az elmúlt években a Magyarországon használt peszticidek száma is csökkent, legalább is a 2023-ig érvényes Országos Növényvédelmi Akcióterv szerint: 60 százalékkal kevesebb ilyen termék van a piacon, mint 1989-ben. Az új akcióterv szerint azonban növényvédőszer-maradványok még mindig nagyjából az élelmiszerek felében kimutathatók, legyen szó hazai vagy import termékekről. Ugyanakkor az engedélyezett határértéket meghaladó vagy tiltott hatóanyagot tartalmazó élelmiszerek aránya alacsony. „Ettől függetlenül a jelenleg használt növényvédő szerek egészségügyi és környezeti kockázatot jelentenek. Az uniós cél az, hogy minden termék a megengedett maradékszint alatt maradjon, és lehetőség szerint minél több maradványmentes termés készüljön” – írja a tervezet.

Az akcióterv is megemlíti a koktélhatást, azt írja: több hatóanyag együtt jelenléte nemcsak összeadódó, hanem egymást felerősítő káros hatásokat is okozhat, de ezt a jelenlegi szabályozás nem veszi figyelembe. Ennek megoldására azonban nincsenek célzott javaslatok a hazai akciótervben sem.

A PAN Europe és az MTVSZ azt kéri a döntéshozóktól, hogy a PFAS-t tartalmazó növényvédő szereket mielőbb tiltsa be és vezesse ki, és járjon el hasonlóan a helyettesítendő anyagokkal is. Ezen felül vegyék figyelembe a koktélhatást a kockázatértékelésben és a határérték-szabályozásban, és szigorúbb élelmiszer-biztonsági intézkedéseket vezessenek be a kisgyerekek és várandósok fokozott védelmében. A két szervezet azt is kéri, hogy a meglévő szabályokat következetesebben hajtsák végre, erősítsék az ellenőrzésüket, és legyen átláthatóbb az ezekkel kapcsolatos tájékoztatás, hogy a veszélyes hatóanyagok valóban kiszoruljanak az élelmiszerláncból.

Megkerestük a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanácsot is a témában, de a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ a kérdéseinkre.