Kivételes állapotban fennmaradt, mumifikálódott gepárdokat találtak egy szaúd-arábiai barlangban
Mumifikálódott gepárdmaradványokra bukkantak a kutatók Észak-Szaúd-Arábiában, az Arar városához közeli barlangokban végzett ásatások során. A leletek akár 1800 évesre is tehetők.
A kutatók hét kivételes állapotban fennmaradt gepárdmúmiát, valamint 54 további állat csontmaradványait azonosították. A nagymacskák kiszáradt végtagjai és szeme természetes mumifikációra utal. A jelenség nagy testű emlősöknél rendkívül ritka.
A szakértők szerint a barlangok száraz klímája és stabil hőmérséklete segíthette a gepárdok lágy szöveteinek konzerválódását – áll a tanulmányban, a Nature Communications Earth and Environment című folyóiratában. Azt egyelőre nem tudják, miért tartózkodott ennyi gepárd a barlangokban, feltételezések szerint szaporodó- vagy búvóhely lehetett. Az is előfordulhat, hogy a csapdaként működő barlangokba zuhantak, vagy a meredek lejtőkön át jutottak be, majd nem tudtak kiszabadulni.
A tanulmány szerzője, Ahmed Búk, a szaúdi National Center for Wildlife munkatársa szerint ilyen mértékben fennmaradt, ősi gepárdleletekre ebben a térségben eddig nem volt példa. A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a mumifikálódott állatok legközelebbi rokonai a mai ázsiai és északnyugat-afrikai gepárdpopulációk. Ez az információ a jövőben hozzájárulhat a faj esetleges visszatelepítéséhez. A gepárdok egykor Afrika nagy részén és Ázsia egyes térségeiben éltek, mára azonban az élőhelyük a korábbinak alig tíz százalékára zsugorodott, az Arab-félszigeten pedig évtizedek óta nem fordulnak elő.
Búk és kollégái két példányt és öt csontvázat kormeghatározásos vizsgálatnak vetettek alá, a legrégebbi állat körülbelül 4000 évvel ezelőtt, a legfiatalabb pedig körülbelül 130 évvel ezelőtt élt. A hét mintából három példány genomját is szekvenálták. A régebbi gepárdmaradványok genetikailag inkább az északnyugat-afrikai alfajhoz hasonlítottak, míg az újabbak inkább az ázsiai gepárdra emlékeztettek, amely ma már főként Iránban él, nagyon kis populációban.
„Ez nagy meglepetés volt” – mondja Búk. Ő és kollégái azt gyanították, hogy a maradványok inkább az ázsiai gepárdokhoz fognak hasonlítani, mert ennek az alfajnak a tagjai az elmúlt évszázadban Szaúd-Arábiában is megfigyelhetők voltak, és mai élőhelyük földrajzilag közelebb van, mint Északnyugat-Afrika.
Tavaly tavasszal azt közölte az iráni környezetvédelmi hatóság, hogy világszerte már csak 17 példány maradt a kipusztulás szélén álló ázsiai gepárdokból. Az ázsiai gepárd (Acinonyx jubatus venaticus) a gepárdok egy olyan alfaja, amely már csak Iránban marad fenn. A Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint összesen öt alfaj létezik világszerte mintegy 6600 példánnyal, a legtöbb Dél-Afrikában él.
A faj kihalását részben az orvvadászat okozta, továbbá fő prédája, a gazellák levadászása, és élőhelyének szűkülése. Sok ázsiai gepárdot ütöttek el autók, vagy öltek meg juhászkutyák, mivel a juhászok számára engedélyezik, hogy a gepárdok élőhelyein legeltessenek. (MTI, Nature, SciAm)
