Évtizedenként egyszer van csak ekkora földrengés Japánban
7,6 magnitúdójú földrengés rázta meg Japán északkeleti térségét helyi idő szerint hétfő késő este, a földmozgást azonban szerte az országban érezték. A japán hatóságok ezt követően egy még nagyobb földrengés lehetséges bekövetkeztére figyelmeztettek. Ez azt jelenti, hogy a lakosoknak fokozottan figyelniük kell, és készenlétben kell állniuk a potenciális következményekre.
A földrengés intenzitása jelentős volt, fennállt a lehetősége egy jelentős szökőárnak is. Szerencsére azonban nem volt komoly következménye, a jelentések 33 sérültről számoltak be. Az 53 kilométer mélyen történt kőzetelmozdulás feltolódásos jellegű volt. Emiatt rögtön kiadták a szökőárriadót, mivel a függőleges elmozdulás kiválthat akár többméteres hullámokat is. Végül csupán maximálisan 70 centiméteres hullámok érkeztek, ami magyarázható azzal, hogy a hipocentrum meglehetősen mélyen volt. A hullámok hatását csökkentette az is, hogy éppen apály volt.
Az ilyen nagy földrengések jellemzően kőzetlemez-alábukáshoz (szubdukcióhoz) kapcsolódnak, amikor óceáni kőzetlemez hatol egy másik kőzetlemez alá és nyomul be a szilárd, de képlékenyen viselkedő földköpenybe. Ezt a folyamatot a modern szeizmikus tomográfia eszközével már jól „láthatjuk”. Ez a módszer a földrengéshullámok sebességén alapul, vizsgálja, hogy adott területen gyorsabban vagy lassabban terjednek-e, és ez alapján fedi fel, hogy milyen jellegű kőzet lehet a földköpeny mélyebb részein. A hétfői földrengés ott történt, ahol a Pacifikus-kőzetlemez 45 fokos szögben nyomul a földköpenybe. Itt a földrengéshullámok sebessége a normál értéknél nagyobb, ez összhangban van azzal, hogy egy viszonylag hideg, nagy sűrűségű kőzettest hatol lefelé. Olyan kőzettest, ami lejut 670 km mélységig, és nem olvad meg, szilárd és rideg marad, és ez okozza a földrengéseket.
Mégpedig jó nagyokat. Az elmúlt bő egy évszázadban Japán partvidéke előtt 76 alkalommal pattant ki 7 vagy annál nagyobb magnitúdójú (M) földrengés, ebből 12 volt 7,5 M nagyságú. Ezek az úgynevezett „megathrust” földrengések, amik az alábukó kőzetlemez felületén okoznak jelentős feltolódásos kőzetelmozdulást. Ha ez viszonylag sekély mélységben történik, akkor az pusztító szökőárat is okoz, mint azt 2011-ben tapasztaltuk. Az adatok azt mutatják, hogy az ilyen nagy földrengések kialakulásához idő kell, azaz egy adott helyen évtizedeken keresztül halmozódik fel a feszültség, ahogy két kőzetlemez nyomul egymásnak, majd ez hirtelen elmozdulást okoz és ekkor pattan ki nagy földrengés. A számok azt is jelzik, hogy nagy földrengés itt bő évtizedenként történik, jelentős (7,5 M vagy nagyobb) földmozgás Japán egyes területeit nézve pedig mondhatjuk, hogy egyszer az életben.
A japán hatóságok azonban most arra figyelmeztetnek, hogy van esély a tegnapinál még erősebb földrengésre is.
Mi ennek az oka? 2011. A 2011. március 11-i, 9 M tohokui földrengést ugyanis két nappal korábban egy 7,3 M földrengés előzte meg. Bár a szeizmológusok többsége szerint ez nem szabályszerű, és meglehetősen ritka, hogy ilyen, egymást követő dupla földrengés rendszeresen történjen. Ennek nagyjából 1:100 esélye lehet, és inkább a biztonság kedvéért figyelmeztetnek a japánok, mivel jobb felkészülni előre, mint utólag tanulni a katasztrófából. Ez utóbbi miatt is érdemes ismerni a tudomány eredményeit, a földrengések kipattanási okát, nagy földrengések időszakait, ezek hatásait és következményeit.
A szerző geológus-vulkanológus, az MTA rendes tagja, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Kőzettan-Geokémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport tagja, a Tűzhányó Blog Facebook-csoport vezetője.
