Minél inkább próbálja az ember boldoggá tenni magát, annál kevésbé sikerül

Egy friss kutatás magyarázatot talált az úgynevezett boldogság-paradoxonra, vagyis arra, hogy minél inkább próbáljuk boldoggá tenni magunkat, annál kevésbé sikerül. A ScienceDirect szerint különböző tanulmányok már több mint egy évtizede dokumentálták a jelenséget, de kevés kutató ásta bele magát abba, pontosan mi is okozhatja. Az Applied Psychology: Health and Well-Being szaklapban megjelent tanulmány most azt írja: az, ha nagyon igyekszünk boldoggá tenni magunkat, lelkileg kimerítő, és közben elfogy az önuralmunk és az akaraterőnk is. Ennek eredményeképp fogékonyabbak leszünk a kísértésekre, és az olyan, potenciálisan önpusztító döntésekre, amik végül rontanak a boldogságunkon.

„A boldogságkeresés kicsit olyan, mint a hólabda-effektus. Ha valaki úgy dönt, hogy boldogabbá akarja tenni magát, az erőfeszítés kimeríti azt a képességét, hogy olyan dolgokat csináljon, amitől boldog lesz” – mondta a tanulmány egyik szerzője, Sam Maglio. A jelenséget ahhoz hasonlította, mint amikor valaki egy hosszú munkanap után hazaér: minél kimerültebb lelkileg, annál nagyobb a kísértés, hogy ne takarítson, vagy valami hasznosat és jót tegyen, hanem inkább csak görgessen a közösségi appokat.

Egy korábbi, 2018-as tanulmány is hasonló eredményre jutott a témában: ez azt mondta ki, hogy azok, akik aktívan próbálnak boldogabbak lenni, hajlamosak úgy érezni, hogy nincs idejük semmire, és az emiatt érzett stressz végül boldogtalanná teszi őket.

A kutatók megjegyezték: gondolataink, érzelmeink és viselkedésünk folyamatos szabályozása különösen kimerítő, és a több millió dolláros önsegítő iparág miatt egyébként is nyomás nehezedik az emberekre, hogy minél jobban érezzék magukat. Ezzel szemben a boldogságra való törekvés nagyon megterheli a mentális erőforrásokat.

A kutatók több száz embert kérdeztek meg a tanulmányhoz, és azt találták, hogy minél inkább igyekeztek boldogabbak lenni, annál kevésbé számoltak be arról, hogy mindennapi életükben önuralmat alkalmaznak. A kutatók szerint ez azért van így, mert a boldogságkeresés és az önuralom ugyanazokért a mentális erőforrásokért versenyez.