A vulkánok felébredései (2020), a hosszú lávaöntések (2021), a nagy kitörések (2022), és a „kitör vagy nem tör ki” dilemma (2023) évei után 2024-et a vulkáni veszély évének nevezhetjük. Ahogy az MTA Magyar Tudomány Ünnepe program keretében tartott előadásomban is hangsúlyoztam, a vulkáni veszély nem a vulkánkitörés nagyságától függ, hanem attól, hogy az hol történik, mennyien laknak az érintett területen és ott mekkora értékek vannak. Az elmúlt évek példái, amikor lakóházak között hasadt fel a föld és lávafolyamok taroltak le épületeket, megmutatták, hogy akár egy kisebb vulkánkitörés is óriási károkat tud okozni.
2024-ben Izland folyamatos készültségben volt, mivel a délnyugati, leginkább lakott területén, a Reykjanes-félszigeten a vulkánkitörések egy egykori halászfalu, Grindavík közelében, illetve két kulcsfontosságú létesítmény mellett zajlottak. Mikor indul a kitörés és hol fog történni, mit fog veszélyeztetni, mit lehet tenni? – ezek voltak az állandó kérdések egész évben. Itt nincs egy jól azonosítható vulkáni felépítmény, ezért nem mondható meg pontosan, hogy hol fog történni a vulkáni működés és sokszor alig fél órával a kitörés előtt jöttek az egyértelműen erre utaló jelek. Vajon jobb a helyzet, ha a vulkán látható? Az indonéziai Ruang és a Lewotobi 20 év szunnyadás után ébredt fel, kitöréseik több tízezer embert érintettek. Ebben az évben is számtalanszor került a bulvárlapok címlapjaira a szupervulkáni veszély – de tényleg meg kell ijednünk, és van stratégia a károk elhárítására vagy mérséklésére?
A vulkáni veszély ma a Föld lakosságának több mint tíz százalékát érinti. Egyre nagyobb ezért a társadalmi igény, hogy előre lehessen jelezni a vulkánkitöréseket. Ehhez rengeteg munka kell: a „békeidőben” zajló tudományos kutatások eredményei segítenek jobban megismerni a tűzhányók természetét, működését, a kitöréseket megelőző, azt előidéző folyamatokat – erre lehet mindent alapozni. Szükségesek a jól képzett szakemberek, hogy értelmezéseik alapján jó döntések szülessenek jó időben, és a vulkanológiai tudás alapján időben fel lehessen készülni, megelőző intézkedések lehessen hozni, amelyek védhetik az embereket, az anyagi javakat. Soha nem volt akkora szükség a tudományra, mint a 21. században, és ezt a 2024-es vulkáni események is alátámasztják.
2024-ben 72 vulkánkitörés történt, 64 vulkán működött 28 országban. Ez az átlagnál kicsivel kevesebb a washingtoni Smithsonian Intézet által fenntartott Global Volcanism Program adatbázisa szerint. A következőkben 2024 legjelentősebbnek ítélt vulkáni eseményeit, azok tapasztalatait idézzük fel röviden.
Ahol hatszor nyílt meg a föld: Reykjanes-félsziget, Izland
A magma Izland két nagyon fontos létesítménye, az ország turisztikai bevételének nagy részét behozó Kék Lagúna és több tízezer embert energiával, meleg vízzel ellátó Svartsengi geotermális erőmű alatt nyomult fel, és 3–5 kilométer mélyen akadt meg. A magma nyomása következtében a földfelszín egy év alatt több mint fél métert emelkedett, minden vulkánkitörés során 20–30 centimétert süppedt vissza, majd kezdődött megint a púposodás. Szerencsére a magma nem a létesítmények területén tört a felszínre, hanem oldalirányba nyomult, egy 2000 évvel ezelőtt aktív hasadékzónába. Hat alkalommal volt vulkánkitörés, összességében az év közel egyharmadában, 110 napon át spricceltek ki lávafoszlányok, összesen 216 millió köbméternyi láva terült szét. Januárban a láva Grindavík területére is betört és három házat rombolt le, szerencsére azonban további pusztítás, köszönhetően az eredményes védekezésnek, nem történt. Ehhez azonban óriási erőfeszítések voltak szükségesek, amihez nem kevés anyagi forrás is kellett. Több mint egymilliárd eurót költött Izland a védekezésre, a károk helyreállítására, hatalmas földsáncokat húztak Grindavík elé, és a két létesítmény köré, az építkezés a földsáncok magasítása és erősítése a vulkáni működés során is zajlott, versenyt futva az idővel. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy Izland még működik. Az ország példát mutatott, nem csak a kitörés előrejelzése, a pontos figyelmeztetések kiadása és a hatékony kitelepítések terén, hanem arra is, hogyan kell felkészülni a vulkáni veszélyre, ez ezzel járó károk mérséklésére. Ha nem történik meg a műszakilag jól megtervezett és kivitelezett, ellenálló földsáncok kiépítése, Grindavíkot, a Kék Lagúnát és a geotermális erőművet ma már lávatakaró fedné be.
Az év legnagyobb vulkánkitörése: Ruang, Indonézia
Több mint húsz év szunnyadás után idén április elején két hetes különbséggel két alkalommal is hatalmas robbanásos kitöréssel aktivizálódott az indonéziai Sangihe szigeten (Észak-Celebesz) található Ruang vulkán. A kitörési felhőben tobzódtak a villámok, a műholdas mérések néhány óra alatt több mint 16 ezret jeleztek. A vulkáni hamufelhő 20 kilométer magasba emelkedett, a felső ernyőterülete 200 kilométer átmérőjű volt. A vulkán oldalán nagy sebességű, mindent elsodró piroklaszt-árak zúdultak le. A helyi vulkanológusok a beérkező jelek alapján egy nappal a kitörés előtt a legmagasabb készültségi fokozatra emelték a figyelmeztetést és így sikerült két közeli települést teljesen kitelepíteni. A falvakat komoly pusztítás érte, a házak födémei lyukacsosak voltak a becsapódó nagyobb vulkáni kőzetdaraboktól. A vulkáni hamu sok helyen másfél méter vastagon halmozódott fel és a szomszédos, mintegy 10 ezer lakosú Tagulandang szigetet is több centiméter vastag vulkáni hamuréteg borította be. A kitörés a 21. század legnagyobb vulkáni eseményei között lehet a 2022-es Hunga-Tonga és a 2011-es chilei Puyehue-Cordon Caulle kitörései mellett.
Az év legtragikusabb vulkánkitörései: Lewotobi Laki-Laki, Indonézia és Kanlaon, Fülöp-szigetek
A Flores-szigeten lévő Lewotobi vulkán szintén hosszú, két évtizedes szunnyadás után ébredt fel és 2023. decembere óta voltak kisebb kitörései. November 3-án éjjel aztán hatalmas robbanás rázta meg a vulkán környezetét, a vulkáni hamufelhő több mint tíz kilométer magasra emelkedett. Több mint tízezer lakost kellett kitelepíteni, a kitörés következtében kilencen haltak meg, a sebesültek száma megközelítette a százat. Néhány nappal később itt is volt egy ismétlés, a korábbinál is nagyobb kitöréssel, ami miatt a térségben leállították a légi közlekedést és fennakadások voltak a 835 km távolságban lévő Bali repterén is, ahol közel 100 gép maradt a földön.
A Fülöp-szigeteken a Kanlaon vulkán jóval aktívabb, időszakosan voltak kisebb-nagyobb kitörései, azonban december 9-én minden korábbinál hevesebb robbanásos kitörés történt, amihez több kilométer távolságba eljutó piroklaszt-árak kapcsolódtak. A környékről több tízezer embert kellett kitelepíteni, és a veszély várhatóan még hosszú ideig fennáll, mivel az esőzések mobilizálhatják a laza vulkáni hamuanyagot és a mély völgyekben gyorsan lerohanó laharok, azaz iszapárak okozhatnak pusztítást a tűzhányótól nyugatra lévő, nagy népsűrűségű területen.
Folyamatos kitörésben: Popocatépetl, Mexikó
A „Füstölgő hegy” 30 éve ébredt fel, több mint fél évszázadon keresztül tartó szunnyadásból. Szerencsére a mexikói vulkanológusok időben észlelték ezt, felismerték, hogy a jelek friss magma felnyomulásra utalnak és figyelmeztetést adtak ki. A vulkán azóta változó intenzitással, de szinte folyamatosan működik, és teríti be időnként szürke vulkáni hamuval a környező településeket, ahol több százezren élnek. A vulkáni veszély azonban nagyjából 25 millió embert érint, beleértve Mexikóváros lakosait. A vulkáni kőzetek vizsgálata felfedte, hogy a tűzhányó 500–1000 évente képes erőteljesebb robbanásos kitörésre is, amire utoljára 300 éve volt példa. Egy ilyen kitörésnek a mai népsűrűség mellett beláthatatlan következményei lennének.
Az év leglátványosabb vulkánkitörései: Etna, Olaszország, Erta Ale, Etiópia és Hawaii, USA
A vulkánoknak szerencsére nem csak pusztító arcuk van. A magasba emelkedő lávaszökőkutak, lávatűzijáték-kitörések, a vörösen izzó lávafolyamok sokakat ámulatba ejtenek. Az Erta Ale sokáig arról volt híres, hogy a pajzsvulkán kráterében található a Föld legrégebben (vélhetően 1906 óta) fennálló lávatava. Idén a vulkán egy másik arcát mutatta: a bazaltos láva túlcsordult, több horniton, azaz lávakéményen keresztül spriccelt ki, a kötélláva pedig nagy területen terült szét.
A hawaii Nagy-szigeten lévő Kilauea vulkáni területen idén háromszor történt vulkánkitörés, a legutolsó a karácsonyi ünnepekre esett. Helyi lakosok és turisták ezrei követték figyelemmel a látványos eseményt, aminek az egyetlen, de nem lebecsülendő veszélyét a vulkáni gázok jelentik, ami vulkáni szmogot (úgynevezett vogot) okoz.
A szicíliai Etna az év első felében hívta fel magára a figyelmet, aztán elcsendesedett. Tavasszal különleges, sokakat megragadó látványt jelentettek a vulkáni kürtőkből kiáramló gázgyűrűk. Ezek létrejöttéhez csendes idő szükséges és egy kerekded, viszonylag kis méretű kürtőcsatorna. Ilyen alakult ki a Bocca Nuova kráterben, felette több héten keresztül lehetett megfigyelni a néhány száz méter magasba emelkedő, főleg kondenzált vízgőzből álló gyűrűket. Július elején aztán már a szokott arcát mutatta a tűzhányó és több mint fél éves szunyókálás után elindultak a lávatűzijáték-szerű kitörések. A több csúcsi kráter közül most az utoljára 2021-ben aktív Voragine nyílt meg és a belsejében egy héten belül több mint 25 méter magas vulkáni kúp épült fel. Ez néhány nap alatt túlnőtt a kráterperemen, a vulkántúrák turistáinak nagy örömére. A lávafoszlányok 100-200 méter magasra repültek a kürtő fölé és placcsantak le a friss vulkáni kúp oldalára. Nem sokkal később aztán egy lávafolyam is kiindult a kitörés helyéről, ami a Bocca Nuova mély kráterébe lávazuhatagként folyt be. A vulkanológusok figyelmeztettek, hogy rövidesen ennél erőteljesebb, paroxizmális kitörés jöhet. A nyár folyamán aztán ez hat alkalommal be is következett, több száz méter magasra csaptak fel a lávacafatok, 8–10 kilométer magas hamufelhő gomolygott fel és a keleti, délkeleti térséget minden alkalommal fekete vulkáni hamu és lapilli borította be, többször leállítva Catania repterét.
Folyamatos veszélyérzetben: Campi Flegrei, Olaszország
Miközben több mint 50 vulkán működött az évben, szinte folyamatosan érkeztek a hírek a Nápolyi-öböl térségéből az ismétlődő földrengésrajokról, amelyek megmozgatták a médiát is, rendszeresek voltak a cikkek a „közelgő szupervulkáni kitörésről”, ami iszonyú pusztítást okozhat egész Európában. Ezért fontos minden adandó alkalommal elmondani, hogy a Vezúv közelében lévő Campi Flegrei nem szupervulkán és nem volt korábban soha szupervulkáni kitörése. Azonban azt is fontos tudni, hogy ez egy olyan vulkán, ami nem látható, csak egy nagy mélyedés, azaz kaldera vulkán. A tetején pedig több százezren élnek, annak ellenére, hogy ez a Föld egyik legaktívabb kaldera vulkánja. A kitörései ciklikusan történnek, köztük évezredes szünetekkel. Több mint 3000 év nyugalom után 1538-ban volt egy kisebb kitörése, ami Pozzuoli belterületén épített fel egy vulkáni hegyet. Ezt a szakemberek többsége egy új kitörési ciklus első eseményének tartja, azaz nem véletlen a kitüntetett figyelem.
Valóban folyamatosan érkeznek jelek arról, hogy néhány kilométer mélységben aktív magmás folyamatok zajlanak. A mintegy 9–10 kilométer mélyen lévő magmatározóból az elmúlt évtizedekben 3–4 kilométer mélységbe emelkedett egy kisebb magmatömeg. Ennek hőhatása felhevíti a felszín alatti vizeket, amelyek egy része gáz állapotba kerül. Ezek mozgása földrengésekkel jár, amelyek olykor rajokban érkeznek és felszíni károkat is okoznak. A másik jelenség a folyamatos felszínemelkedés, aminek legfrissebb aktív fázisa 2005 óta tart. Közel 20 év alatt egy métert emelkedett a földfelszín, egyes helyeken az öblökben pihenő bárkák szárazulatra kerültek emiatt. A felszínemelkedés mértéke változó, voltak erőteljesebb időszakok, amikor havonta 2 centimétert ért el az emelkedési sebesség. A földrengések és a gázkiáramlás központja Solfatara térsége, itt napi 4000–5000 tonna szén-dioxid gáz jut a légkörbe és ez növekvő tendenciát mutat. Egyelőre nem következett be olyan helyzet, hogy több tízezer lakost ki kelljen telepíteni, mint 1982-84-ben, de a nyomás egyre nagyobb, idén voltak gyakorlatok is, amely tapasztalatára kétségkívül nagy szükség lesz majd a jövőben. A kérdés csak az, hogy mikor.
A vulkáni veszély sok helyen fennáll, nincs kétség afelől, hogy 2025-ben is nagyjából 60 vulkán fog 80 körüli kitörést produkálni és legalább 20 olyan tűzhányó lesz közöttük, ami idén nem működött. Fontosak tehát a vulkanológiai kutatások, az előrejelzés, a felkészítés és felkészülés, ami életeket, anyagi javakat óvhatnak meg.
Amire talán leginkább figyelni kell, az Afrika, mégpedig az etióp Fentale. Utoljára 1820-ban volt működése, azonban október óta számos földrengésrajt figyeltek meg a környékén, köztük voltak jelentős, 4–5 magnitúdójú földmozgások is, több helyen felrepedt a földfelszín. Úgy tűnik, magma nyomul felfelé és ez nem túl sok jót jelent, mivel ennek riolitos lehet az összetétele, ami akár nagy robbanásos kitöréssel is felszínre törhet. A helyi elbeszélések szerint a 13. és a 19. században történt kitörése egy közeli várost pusztított el. Műszeres megfigyelés itt nincsen, azaz bármikor váratlanul indulhat egy vulkánkitörés, ahogy ez történt a Nabro esetében, 2011-ben.
A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, egyetemi tanár, kutatócsoport-vezető, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék és HUN-REN-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport
