Innen tudtam meg, hogy a felhő egy trágya

Az idei évünk egy része a világűr körül forgott itthon, miután kiderült, hogy van egy magyar űrhajós, akit tényleg fel is fognak lőni oda. Általában lefekvéskor szoktak a gyerekeim keresztkérdéseket feltenni a bolygókról, csillagokról, az élénk lelkesedést pedig tovább fokozta egy őszi rendezvény, amin a tizenkét éves fiamnak több más gyerekkel együtt volt lehetősége online kérdezni Kapu Tibor űrhajóst.

Ezért amikor megjelent Simon Tamás Égi útikalauz csillagközi navigátoroknak című könyve, kaptam az alkalmon, és elkértem az egyébként könyvfaló hatodikos gyerekemnek. Mivel a szerző a bevezetőben azt írja, hogy a könyv szokatlan stílusát az magyarázza, hogy biológia–földrajz szakos középiskolai tanárként ő elsősorban gyerekekhez beszél, ezt a stílust pedig a tízéves lánya segített neki belőni, arra gondoltam, megkérem a hatodikos fiamat, foglalja össze, milyen ez a könyv.

„Jó részegnek kellett lenniük a régi embereknek ahhoz, hogy a csillagképekben azt lássák, ami”

– ez volt a tizenkét éves Máté első megállapítása, amikor az állatövi csillagképekről szóló részt olvasta a könyvben. Egy jó félórát biztosan elemeztük a vektoros képeket, agyaltunk, hogy most a Bak mitől Bak, mitől más, mint a Bika, és hogy jutott eszükbe a régieknek ráknak nevezni a Rákot. Amikor a zodiákuselemzésen átlendült a gyerek, akkor jó időre lekötötte a könyv, és csak azt hallottam, hogy párszor felnevet vagy kuncog olvasás közben.

„Könnyű olvasni, mai a nyelvezete, és nem unalmas – ezt a választ kaptam tőle, amikor megkérdeztem, hogy tetszett neki. – Szerintem tizenegy–tizenkét éveseknek való, de idősebbek, sőt felnőttek is bátran elolvashatják. Érdekes, könnyű megérteni, itt-ott fordulatos és vicces is.

Innen tudtam meg például azt is, hogy a csillagászok a felhőt egyszerűen csak trágyának nevezik”

– így foglalta össze, mit tudott még meg belőle.

Simon Tamás az Alternatív Közgazdasági Gimnázium 33 éve működő csillagászati szakkörének alapítója, a Magyarország és a világűr című könyv szerkesztője és a Magyar Tudományos Akadémia Kommunikációs Főosztályának vezetője. Új könyve egy gyűjtés olyan sztorikról, amiket évtizedek alatt szedett össze csillagászoktól és tanároktól.

A könyvben, amit valójában tíz–tizennégy éveseknek ajánl a kiadó, összesen hét+egy ilyen történet szerepel, a geo- és heliocentrikus világképtől a galaxisok szerkezetén keresztül az univerzum történetéig. A könyv hátsó borítóján egy csillagtérkép is található, olvasás után azonnal lehet tesztelni, mire is kell figyelni, ha felnézünk az égre.

Máténak a könyvben az a történet tetszett a legjobban, ami arról szól, hogyan tájékozódtak régen a matrózok a csillagok alapján, és hogy milyen csillagképek láthatók délen és északon.

„Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik érdeklődnek a csillagászat iránt, vagy csak úgy a bolygók, csillagok iránt. Érdekességeket tudhatsz meg a távcsövekről, a napról és olyan dolgokról, amiket szabad szemmel is megfigyelhetsz napközben vagy egy tiszta éjszakán” – mondta.