Egykor esőerdő lehetett az Antarktiszon egy új kutatás szerint

Nyolcvan-kilencven millió évvel ezelőtt, a kréta földtörténeti időszak közepén esőerdő lehetett az Antarktiszon – derül ki egy friss kutatásból.

A brit és német tudósokból álló kutatócsoport ugyanis nemrég egy borostyán-fosszíliára bukkant a Déli-sark nyugati részén. Ehhez hasonló, kréta kori borostyánlelőhelyeket korábban Ausztráliában és Új-Zélandon találtak.

A Science Alert azt írja, a kutatók ebből jutottak arra a következtetésre, hogy egykor a mai Új-Zélandhoz és Patagóniához hasonló erdők uralták a földrészt. A felfedezés ugyanis azt mutatja, hogy az Antarktisz területe korábban elég meleg és nedves volt ahhoz, hogy gyantát termelő fák is túléljenek, még úgy is, hogy a kréta középső időszakában a téli hónapok alatt a teljes sötétséghez is alkalmazkodniuk kellett.

A kutatók 2017-ben az Antarktisz nyugati részénél fúrtak a tengerfenékbe, és kivételesen jól megőrzött bizonyítékokat hoztak a felszínre. Johann Klages, az Alfred Wegener Intézet kutatója kollégáival többéves elemzés után jutott arra, hogy megkövesedett gyökerek hálóját találták meg, a mikroszkóp alatt pedig pollenekre és spórákra utaló nyomokat is azonosítottak.

Egy 3 méter hosszú iszapkőrétegben 0,5-1,0 milliméteres, sárgás színű borostyánszeletet találtak, felszínén jellegzetes, fésűs törésekkel: ez a gyantafolyás jele, ami akkor fordul elő, amikor a nedv kiszivárog a fából, hogy lezárja a kérget a tűz vagy a rovarok okozta sérülések ellen.

A kréta ugyanis a Föld történetének egyik legmelegebb időszaka volt, az Antarktiszon és a közeli szigeteken talált vulkáni lerakódásokból arra lehet következtetni, hogy az erdőtüzek is gyakoriak voltak ebben az időszakban. A borostyán a kutatók szerint azért maradhatott fenn, mert a magas vízszint gyorsan elborította a fák gyantáját, megvédve azt az ultraibolya sugárzástól és az oxidációtól.