Szökevény bolygókat fotózott a James Webb űrtávcső

Ha bolygókra gondolunk, valószínűleg az jut az eszünkbe, hogy a saját csillaguk körül keringenek. Bár ez a jelentős részükre igaz, azért akadnak kivételek – például azok, amelyeket most fotózott a James Webb űrtávcső a Perzeusz csillagképben.

A bolygók a csillagképző ködben cikáznak oda-vissza, a Johns Hopkins Egyetem kutatói pedig a bolygó- és csillagképződést akarják jobban megérteni rajta. „Ha van egy olyan objektumunk, mint a fiatal Jupiter, lehetséges, hogy megfelelő idő alatt csillag lesz belőle? Ez fontos kontextus a csillagok és a bolygók kialakulásának megértéséhez” – mondta Adam Langeveld asztrofizikus, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa.

A csillagok jellemzően egy megfelelően sűrű por- és gázfelhőben alakulnak ki, méghozzá gravitáció hatására. A csillagkezdemény egyre nagyobb tömeget vonz maga köré a körülötte lévő anyagokból, míg a nyomás és a hő a belsejében elég magas lesz ahhoz, hogy megindítsa a hidrogénfúziót.

Jelenlegi tudásunk szerint a bolygók nagy része a csillagképződési folyamatból hátramaradt anyagokból jön létre. A maradványanyagok először elektrosztatikusan, majd gravitáció hatására elkezdenek összetapadni, végül elegendő anyagot gyűjtenek össze, hogy magot és köpenyt képezzenek.

Nem tudni azonban, hogy a két folyamat között hol húzódik pontosan a határ. Éppen ezért fordult a tudósok figyelme a NGC 1333 nebulára, amely tele van a csillagködből keletkezett fiatal csillagokkal.

A szakértők szerint elképzelhető viszont, hogy ezek a szabadon cikázó bolygók a csillagokhoz hasonló módon alakulnak ki, azaz a gravitáció egyre több port és gázt kezd el egy helyre összegyűjteni. A szökevény bolygók esetében azonban a nyomás és a gravitáció nem éri el azt a kritikus mértéket, hogy az összegyűlt törmelékből csillag alakuljon ki.

A Tejútrendszerben egyébként több milliárd kóbor bolygó található, ezek vizsgálata sokat mesélhet a kutatóknak a bolygók keletkezéséről.