Már az utazás viszi el a Sziget szén-dioxid-szennyezésének 90 százalékát

Kutatások szerint a fesztiválozók 61 százaléka már figyelembe veszi a fenntarthatóságot, amikor kiválasztja, milyen fesztiválokra látogasson el – mondta Dominus Ákos, a Sziget fenntarthatóságért felelős menedzsere, miközben a fesztivál úgynevezett szemétkertje felé tartottunk. A Coca-Cola meghívásában körbenéztünk a fesztiválon, hogy milyen hulladékgazdálkodási megoldásokkal próbálja a Sziget fenntartható keretek között tartani az eseményt. Van itt MOHU-s mobil visszaváltó automata, komposztálóállomás, újrahasznosítás és upcycling sátor, és első blikkre úgy tűnik, a rendszer elég jól is működik.

Dominus Ákos azt mondta, hogy jelenleg a PET-palackok 70, az alumíniumdobozok 35, az üveghulladék 49-50 százalékát hasznosítják újra a fesztiválon, kartonból pedig tavaly 10 tonnát sikerült összegyűjteni. Ezek még mindig nem elég magas számok, az élelmiszer-hulladék visszaforgatásával pedig szintén nem elégedettek – tette hozzá. A repohárrendszer viszont javult: tavaly óta pénzt is visszaadnak a visszaváltáskor, így a korábbi 63 százalékos visszaváltást 75 százalékra sikerült feltornászni, ami a szakértő szerint jelentős növekedés, és nagyjából egybeesik a nemzetközi sztenderdekkel.

A Telex kérdésére, hogy ezek a számok hogyan helyezkednek el a nemzetközi összehasonlításban, Dominus Ákos azt mondta, hogy ez attól függ, milyen a rendszer, amit a fesztivál használ. „Ha nem adnak ki PET-palackot például, ott könnyebb a helyzet. De egyébként ott vagyunk velük, ahol egy átlagos fesztivál, ami ezzel foglalkozik, mint mi.” Említette, hogy van olyan német fesztivál, ahol rögtön, helyben visszaadják a pénzt a visszaváltott palackokért és alumíniumdobozokért, ez nagyobb ösztönző.

A fesztiválfenntarthatósággal kapcsolatban öt beavatkozási területet jelöltek ki nemzetközi szinten:

1. az étkeztetést,
2. az energiát,
3. a vízgazdálkodást,
4. az utazást és a szállást, illetve
5. az anyagáramlást.

Az anyagáramlás és a visszaforgatás területén jól áll a Sziget, főleg, mióta beindult a repohárrendszer, amiben tíz év munkájuk volt a fesztiválszervezőknek. A bejáráskor megnéztük az úgynevezett upcycling sátrat, ahol régi szigetes merch termékekből készülnek új ruhadarabok – a fesztivál területén öt ilyen fenntarthatósági sátor van jelenleg, egyik például a Felelős Gasztrohőssel az élelmiszerekre fókuszál. Ez is egy fejlesztendő része a fesztiválnak, annak ellenére, hogy már most vannak fejlesztések a területen.

„Apró intézkedések már vannak, törekszünk például arra, hogy a fenntartható módon készült élelmiszerek nagyobb arányban jelenjenek meg a fesztiválon – mondta Dominus Ákos. – Kritériumrendszert dolgozunk ki erre, a vendéglátó helyiségeket arra kérjük, hogy legalább három vegán vagy vegetáriánus opciót kínáljanak fel a fesztiválozóknak, vagy például hogy 50 százalékban hazai alapanyagokkal dolgozzanak, pálmaolajat ne használjanak. Egyre több vendéglátó csatlakozik ehhez, idén 80 százalékuk vállalta, most fogjuk majd ellenőrizni.” Hiába kínál ilyen megoldásokat azonban a fesztivál: a látogatók 80 százaléka még mindig a legmagasabb szén-dioxid-lábnyommal rendelkező ételeket részesíti előnyben, itt szemléletváltásra lenne szükség – mondta a menedzser.

A vízgazdálkodás szintén gyengébb terület. „A vizes beavatkozások infrastruktúrát igényelnek, ami nagy beruházás, de a jövőben tervezzük, hogy ebben is lesznek javulások.” Tavaly óta csak angol vécé van a Szigeten, ami nagyjából a duplájára emelte a vízfelhasználás mennyiségét, ráadásul ezek csak ivóvízzel működnek, mint minden más, vízfelhasználást igénylő infrastruktúra a Szigeten. Néhány éven belül azonban tervezik a szürkevizes beruházásokat is, a Duna vizével pedig már tavaly is locsolták a területet.

Az energetikával viszont nem nagyon foglalkoznak, mivel az egész fesztivál Budapest áramhálózatáról működik, ami ritka. „Nem dízelgenerátorokat használunk, ami a többi nagy nemzetközi fesztiválnál jellemző. A hazai energiamix pedig adottság, ha jól tudom, most Magyarországon 18 százalék a megújulók aránya atomenergia nélkül” – mondta Dominus Ákos.

Jelenleg az utazáshoz kapcsolódik a Sziget szén-dioxid-kibocsátásának 90 százaléka, erre kevés ráhatásuk van a szervezőknek. Hollandiából azonban már indul Sziget-vonat, és idén bevezették azt is, hogy aki biciklivel érkezik több száz kilométerről a fesztiválra, az ingyenes kempingjegyet kap.

Az elmúlt években a sátrazás vált az egyik legnagyobb hulladékproblémájává a Szigetnek: ez nemzetközi viszonylatban is komoly probléma, ráadásul a sátrakat nagyon nehezen lehet újrahasznosítani is. A Szigetnek a Máltai Szeretetszolgálattal van együttműködése, az alapítvány a jó állapotú sátrakat, takarókat, hálózsákokat, de még a tisztálkodószereket is átveszi, de jellemző, hogy a messziről érkező fesztiválozók a legrosszabb minőségű sátrakat vásárolják meg már itt Magyarországon, és otthagyják őket a kempingben, mert ez még mindig olcsóbb, mint repülővel hazavinni őket. A Sziget éppen ezért bevezette azt, hogy aki regisztrálja előre a sátrát, és biztosítja, hogy leszereli és hazaviszi vagy leadja az upcycling sátrakban, az 20 eurós kupont kap a szervezőktől.

A bejáráson elmentünk a Sziget hulladékudvarába is, ahol egy MOHU által biztosított mobil visszaváltó kocsi működését is megnéztük. Ezt a fesztiválon a vendéglátó helyiségek által összegyűjtött PET-palackok és alumíniumdobozok feldolgozására használják: minden reggel több autó járja körbe a fesztivál területét, és begyűjti ezeket a vendéglátóktól. A kocsi összenyomja a palackokat és a dobozokat, majd a Molnál válogatják őket külön, a jóváírás viszont rögtön megtörténik a kereskedő számláján. A Sziget idén nem veri le az 50 forintos visszaváltási díjat a fesztiválozókon, hiszen nekik egyelőre nincs lehetőségük használni a rendszert, nincsenek kinn a területen automaták. Vannak viszont szelektív kukák, a kommunális hulladékot pedig RDF energetikai felhasználásra (azaz másodlagos tüzelőanyagként) gyűjtik össze.

Ezeket az autókat egyébként a MOHU az olyan kisebb partnereknél használja, amelyekkel együttműködése van – 83 ilyen autó járja az országot, és veszi el a palackokat és az alumíniumdobozokat a kiskereskedőktől. A Mol rendszere jelez akkor, ha nagyjából 900 darabnál jár a gyűjtés a különböző helyszíneken, majd a rendszer állítja össze azt is, hogy az autóknak milyen útvonalon kell elindulniuk. Ez az autó gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint az automata.

A MOHU dolgozik egy fesztiválautomata kifejlesztésén is, illetve jövőre a nagy kapacitású automaták a fesztivál területén is megjelennek majd. Ezeknél a legnagyobb probléma az, hogy a külföldi felhasználók egyelőre nem tudnák a saját bankszámlájukra visszakapni a betétdíjakat, mivel a MOHU-nak nincs együttműködése külföldi bankokkal. Felmerült az a lehetőség is, hogy a szigetesek kuponokat kaphatnának a visszaváltott hulladékért cserébe, de Dominus Ákos szerint ez kevésbé működőképes, az igazán jó megoldás a rögtön visszafizetés lenne.

Runtág Tivadar, a MOHU operatív igazgatója azt is mondta, hogy négymillió visszaváltott palacknál és doboznál járnak naponta, a június végi napi néhánytól felfutott idáig a statisztika. Jelenleg háromezer automata működik országszerte körülbelül kétezer helyszínen, és ezer körüli a kézi visszaváltóhely. Utóbbi ott működik, ahol nem éri meg automatát működtetni, sokkal jobb megoldás kisebb boltokkal együttműködni.

Magyarországon 3,5 milliárd palack, üveg és doboz fogy évente, így van még hova fejlődni visszaváltás terén. A MOHU célja, hogy két–három éven belül elérje a 90 százalékos visszaváltási arányt, ehhez napi 7–7,5 millió visszaváltás kellene. Ahhoz, hogy ez a szám növekedjen, nagyobb hozzáférhetőségre lenne szükség: a jelenlegi ezer szerződést legalább ötezerre kellene növelni a kiskereskedőkkel. A MOHU fizet azért, hogy valaki részt vegyen a rendszerben, 5 forintot ad palackonként a boltoknak. Az automaták számát is növelni akarják, két éven belül legalább ötezerre. Runtág Tivadar szerint a másik nagy probléma az edukáció: az emberek még mindig nem tudják, hogy működik a rendszer, és miért is éri meg visszaváltani ezeket a termékeket.

„Mint minden rendszernél, itt is van probléma” – mondta a Telex azon kérdésére, hogy mit tesznek a panaszok ellen, amelyek a visszaváltással kapcsolatban érkeznek. Ezek általában a hosszú sorokról, a vissza nem váltható palackokról és a megtelt automatákról szólnak. „A legtöbb probléma abból adódik, hogy az emberek olyan palackokat akarnak visszaváltani, amelyeken még nincs jelzés. A megtelt automata a vendéglátóegység, a szerződött kiskereskedelmi partner felelőssége, neki kell ürítenie a rendszert. Ugyanígy az is, ha kifogy a papír a gépből.”

Azt mondta, hogy eddig 319 bejelentést vizsgál a MOHU, a legtöbb esetben az utalások hiányoznak, de általában csak késve érkeznek, vagy a szerződött partnerek nem jó bankszámlaszámot adnak meg. A szoftvermeghibásodásokat a gyártóval és a kiskereskedelmi partnerekkel egyeztetve próbálják megoldani.

Az operatív igazgató azt mondta, hogy a híresztelésekkel ellentétben a MOHU-nak nem éri meg, ha az emberek nem váltják vissza a hulladékot, legalábbis nem abban a tekintetben, ahogyan emlegetni szokták. Ugyan a cég előre kifizetteti a vásárlókkal a betétdíjat, ezt nem zsebre teszi, hanem fejlesztésekre költi, ahogy azt az összeget is, amit a gyártók befizetnek – mondta. „Mindenkinek érdeke, hogy minél többet hasznosítsanak újra, a gyártók által befizetett pénz megy a fejlesztésekre, és ehhez jön még hozzá az az összeg, amit nem váltanak vissza az emberek. Európai Uniós szabályozás szerint a gyártónak évről évre kötelező százalékosan beépíteni újrahasznosított anyagokat, nekik is érdekük, hogy ez vissza legyen forgatva” – tette hozzá. 2025-ben már 25 százalékosnak, 2030-ban pedig 30 százalékosnak kell lennie ennek az aránynak, műszakilag azonban ez nem könnyű feladat, ráadásul ebben a százalékban nincs benne a palack címkéje és kupakja.

Arról, hogy Magyarország tíz éve jobban állt az újrahasznosításban, mint most, illetve hogy ezen egyelőre a tavaly júliusban elindult MOHU sem tudott érdemben segíteni, itt írtunk részletesen.

A fesztivál területén 2019 óta a Profikomppal is zajlik együttműködés, a fesztivál területén kívül található hulladékudvarban működik egy komposztáló állomás, ahol 100 százalékosan komposztálható hulladékgyűjtő zsákban összegyűjtött, zárt mobilkomposztálóban zajlik az élelmiszer-hulladék feldolgozása. Így a hulladék nincs a környezettel kölcsönhatásban, és egy membrán segítségével a szagot is megszűrik, hogy a szomszédban lévő kempingben se zavarjon senkit. A végterméket helyben használják fel, a fesztiválozók által letaposott talajt hintik be vele, hogy lehetőség szerint visszanőjön a fű.

A fesztiválon egyébként önkéntesek is járnak körbe, akik összeszedik az eldobott hulladékot – szerda estefelé még tisztának tűnt a környék, bár valószínűleg egy nagyobb fellépő után és hajnalban már máshogy fog kinézni a terület. Az viszont látszik, hogy a Sziget nagy erőkkel próbálja zöldíteni a fesztivált, és bár bőven van még mit tenni, a haladás szemmel látható – ehhez viszont kétségkívül kell a Z generáció környezettudatossága is.