Magyar kutatók kiderítették, hogy miért az apa viselkedik anyaként a partimadaraknál

Szociális tényezőktől függ, hogy az apa átveszi-e az anya szerepét a szülői gondoskodásban a partimadaraknál egy friss kutatás szerint – írja közleményében a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat.

A HUN-REN-PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport vezetésével írt tanulmány azt az evolúciós dilemmát vizsgálta, hogy a hímek és a nőstények miért vállalnak különböző szerepeket a szaporodásban. Nolwenn Fresneau, a kutatási egyik társszerzője szerint a fő kérdésük azt volt, hogy miért mutatnak egyes fajok fordított ivari szerepeket, a hímek ugyanis sok nőstényt megtermékenyíthetnének ahelyett, hogy szülői feladatokat látnának el.

Sokáig úgy gondolták, hogy a fordított ivari szerepeket sajátos ökológiai tényezők (például a táplálék elérhetősége) okozzák. A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban megjelent kutatás eredményei azonban rámutatnak, hogy a szociális tényezők (mint a potenciális párzási partnerek elérhetősége) alakítják a legjobban a szaporodási viselkedést és a szülői gondoskodást.

Az ivari szerepek eredete és változatossága már régóta foglalkoztatja az evolúcióbiológusokat. A májusban közölt tanulmány úttörőnek számít a témában, mert rámutat a szociális környezet fontosságára. Kevesebb nőstény esetén például nagyobb eséllyel veszik át a hímek a gondoskodási feladatokat. A kutatásban olyan partimadarakat vizsgáltak, amelyek a természetben változatos ivari szerepeket mutatnak. A kutatás eredményei alapján a fordított ivari szerepek megjelenése annak tudható be, hogy a hímek nagyobb arányban vannak jelen a felnőtt populációban, és magas a szaporodási egyedsűrűségük. Ez újdonságnak számít a korábbi elméletekhez képest, amelyek az ökológiai tényezőkkel hozták összefüggésbe a fordított ivari szerepeket – írja a HUN-REN közleménye.

A tanulmány részeként filogenetikai útvonalelemzést is végeztek, amivel alátámasztották azt a feltevést, hogy a hímek és a nőstények egymáshoz viszonyított száma az ivari szerepek változatosságának okozója, nem pedig következménye. Ezek az eredmények új utakat nyitnak: a kutatók ezután azt is vizsgálhatják, hogy a hímek és a nőstények eltérő párzási lehetőségei hogyan befolyásolják az ivari szerepek, a párzási rendszerek és a szülői gondozás sokféleségének kialakulását a vadon élő állatoknál.