Szabad szemmel is különleges együttállást láthatunk majd szerda este az égbolton
2024. július 15. – 18:49
Július 17-én, szerda este tíz órakor különleges szabad szemes együttállás lesz látható az égbolton – írja közleményében a Svábhegyi Csillagvizsgáló. A 85 százalékos fázisban lévő Hold ugyanis nagyon közel kerül majd a Skorpió csillagkép élénkvörös csillagához, az Antareshez. A fényes csillag a Hold közelsége ellenére szabad szemmel is látható lesz az égbolton, a horizontközeli páros különleges látványt nyújt majd a kora nyári estén.
Július 17-én a Hold a látványos Skorpió csillagkép vörösen izzó szemét kirajzoló Antares közelébe kerül, szabad szemmel is könnyedén megtalálják a szemfüles észlelők. Aki kimegy a szabad ég alá 22:00-kor, észreveheti, amint a Hold immáron 85 százalékos fázisában pompázó korongja fölött az Antares vörös csillaga pislákol. A páros ekkor 15 fokos magasságban lebeg majd a látóhatár felett.
Bár a Hold fénye erős, a fényes Antares szabad szemmel is megpillantható lesz mellette. Egy kézi távcsőben teljes pompájában látszik majd a holdkorong kráterektől szabdalt széle, és az alapvetően vörös, de a remegő levegőben a szivárvány színeiben pompázó Antares csillag. A páros 22:15 körül éri el legnagyobb közelségét, a csillag csak 28 ívperccel, a holdkorong átmérőjével látszik majd az északi holdperem felett.
A Skorpió szíve, az Antares csillag
Az Antares a nyári égbolt egyik legfényesebb csillaga, a Tejút sávjának pereménél helyezkedik el a nyári éjszakák világítótornyaként. Nevét a görög „Anti-Arész” kifejezésből kapta, amely az „Arész ellenfele” vagy „Ellenmars” jelentést hordozza. A csillag ezt a nevet azért kapta, mert fényessége és vörösessége látszólag versenyez a római hadistenről elnevezett Mars bolygóéval.
Bár viszonylag kevés csillagról mondható el, hogy szabad szemmel is színesnek érzékeljük, az Antares esetében egyértelműen észrevehető a vöröses izzása. Ez nem csoda, ugyanis egy vörös szuperóriás csillagról van szó, amely az élete végéhez közeledik.
A hatalmas méretű csillag a Napunknál nagyjából 700-szor nagyobb átmérőjű, a tömege pedig 12-szer nagyobb. Az egyik legnagyobb ismert csillag az univerzumban, olyannyira, hogy ha a Nap helyére tennénk, még a Marsot is bekebelezné. További érdekesség, hogy ha egymás mellé helyeznénk a Napunkat és az Antarest, az Antarest több mint 10 000-szer fényesebbnek érzékelnénk, mint a központi csillagunkat.
A dagadó, 85 százalékos Hold északi féltekéjén távcsővel kiválóan megfigyelhetjük a fény-árnyék határ mellett teljes pompájában látszó Sinus Iridumot (Szivárvány-öböl) és az éppen kelő, rendkívül fényes Aristarchus sugárkrátert. A déli féltekén pedig a rendkívül elnyúlt 179x71 km-es Schiller kráterben gyönyörködhetünk. Kis nagyításon a Hold és az Antares is elfér egy látómezőben, így az együttállás szépségét nagyobb távcsővel is élvezhetjük.
Az együttállásról, valamint annak megfigyeléséről részletesen beszámolnak a Svábhegyi Csillagvizsgáló friss blogbejegyzésében:
