A NATO az űrbe telepítene tartalék internetet, mert túl sebezhetőek a tenger alatti kábelek

A NATO 400 ezer euróval szállt be abba a kutatás-fejlesztési projektbe, ami az internet adatforgalmát bonyolító tenger alatti kábelek mögé adna egy vészhelyzet esetén bevethető tartalék műholdas rendszert – írja a Bloomberg. A kutatás egyelőre a dolog elméleti lehetőségein dolgozik, elsősorban svéd és izlandi részvétellel, és a lap szerint a hivatalos bejelentését augusztusban, az amerikai Cornell elitegyetem konferenciáján teszik majd meg.

Az internet adatforgalmának az a része, ami egymástól kontinensnyi távolságban levő szerverek között zajlik (és ez a forgalomnak elég nagy hányada), egy több százezer kilométernyi, tenger alatti kábelhálózatot használ. Ezek a kábelek időnként megsérülnek, elöregszenek, folyamatosan karban kell tartani őket, de alapvetően jól végzik a dolgukat, és van annyi tartalék kapacitás a rendszerben, hogy nagyon ritka az olyan incidens, amikor nem sikerül átirányítani az adatforgalmat tartalék útvonalakra, és a felhasználók is megérzik, hogy valami baj van.

Az Északi Áramlat gázvezeték elleni, máig fel nem derített robbantásos szabotázsakció óta azonban egyre komolyabb az aggodalom, hogy egy hasonló akció nagyon komoly internetes kimaradásokat tudna okozni, sok milliárdos kárt okozva a világgazdaságban, komoly zavart a pénzügyi világban, kommunikációban. A NATO hírszerzési vezetője néhány hónapja azt nyilatkozta, hogy Oroszország aktívan keresi a tenger alatti internetkábelek sebezhető pontjait, amiket támadna, és hasonló aggályok merültek fel Kínával kapcsolatban is.

Mindez nem csak elméleti lehetőség, az ellenséges országok internetes forgalmának megbénítása ma már alap a hibrid hadviselésben, Oroszország inváziója Ukrajna ellen is egy ilyen támadással kezdődött a Viasat internetszolgáltató ellen. De tenger alatti kábeleknél is történt már hasonló, legalábbis a svéd miniszterelnök tavaly októberben szándékos rongálásnak nevezte a Svédország és Észtország közötti, Balti-tenger alatti internetkábel megsérülését ősszel – igaz, konkrétan senkit nem vádolt meg azzal, hogy ő tette volna.

Izland például a földrajzi helyzeténél fogva elég érzékeny helyzetben van ilyen szempontból, hiszen minden, nem belföldi szerverhez csak tenger alatti kábelekkel tud csatlakozni. „Nagyjából három vagy négy bomba elég ahhoz, hogy az országot teljesen elvágjuk az online kommunikációtól” – mondta Bjarni Már Magnússon jogászprofesszor, aki maga is részt vesz a NATO által most megtámogatott projektben. Adja magát a kérdés, hogy miért kell ehhez jogász, hiszen az űrben megszervezni egy tartalék internetes infrastruktúrát műholdakkal eléggé mérnöki problémának tűnik – de a projektet vezető Gregory Falco szerint a dolog legalább annyira összetett nemzetközi jogi szempontból, mint technológiailag.

A projekt két évre szól, és teljes egészében az elméleti előkészítésre fókuszál, a műholdas rendszer megtervezésére, a szükséges erőforrások megbecsülésére, az adatforgalom átterelésének optimalizálására. És persze a biztonságra, ugyanis a műholdak elleni kibertámadások ma már egyáltalán nem a sci-fi kategóriájába tartoznak – és egy műholdon szoftverfrissítést lefuttatni még nem gond, de ha hardveres változtatásra, karbantartásra van szükség, az már komolyabb probléma.

A HEIST (Hybrid Space and Submarine Architecture to Ensure Information Security of Telecommunication) programhoz a NATO mellett az izlandi kormány és svéd haditengerészet csatlakozott, illetve vannak támogatói a kutatói és kereskedelmi szektorból is, mint a már említett Cornell egyetem és a Viasat netszolgáltató. A kutatás fókuszában egyelőre az áll, hogy hogyan lehetne gyorsabban és pontosabban detektálni, ha üzemzavar történik egy tenger alatti kábelnél (jelenleg ezt csak egy kilométer pontossággal tudják bemérni az automata rendszerek), és az adatközpontokban hogyan lehetne minél hatékonyabban, és egyenletes terheléssel átirányítani ilyen esetekben a forgalmat a tartalék rendszerekre. Emellett zajlik egy olyan műholdas rendszer tervezése is, ami képes zökkenőmentesen átvenni ilyen esetekben ekkora terhelést.