Csak véletlen egybeesés, hogy egyszerre tört ki a két leghíresebb aktív európai vulkán

A hétvégén két olaszországi vulkán kitörése is nagy médiavisszhangot kapott. Az Etna több mint fél év pihenés után vonta magára a figyelmet és mutatott be erőteljes lávaszökőkút-kitörést, ráadásul duplázva. Közben az Eoli-szigetek legaktívabb tűzhányója, a Földközi-tenger világítótornyának is nevezett Stromboli is váltott és a megszokott, ismétlődő lávatűzijáték-kitörések helyett sebes piroklaszt-árak zúdultak a tengervízbe. Gyorsan le kell szögezni, hogy ezek között a vulkáni működések között semmi kapcsolat nincsen. Két különböző tűzhányó, saját vulkáni-magmás rendszerrel, csak véletlen, hogy egyszerre történt, történik mindez.

Fontos megjegyezni azt is, hogy egyik vulkánkitörés sem volt teljesen váratlan. Az Etna egyik központi kráterében június közepe óta már kisebb kitörések zajlottak, amelyek egyre erősödtek, és július első napjaira már egy több mint 20 méter magas, – nagyjából egy hétemeletes ház magasságú – vulkáni kúpot hoztak létre. A Voragine kráter nem volt túl aktív az elmúlt időszakban, 2015-16-ban voltak utoljára figyelemfelkeltő kitörései, miközben a szomszédos Délkeleti kráterben voltak a nagy robbanásos vulkáni működések. A Délkeleti kráter az elmúlt fél évszázados történetében több mint 250 erőteljes paroxizmális kitörést mutatott. Azonban a múlt figyelmeztet: fontos ismerni egy vulkán kitörési történetét, mert ez alapján, és a fokozatosan egyre nagyobb kilengésű földremegéses jeleket figyelve jó esély volt arra, hogy nyolc év után újra egy nagy kitörés történhet a Voragine kráterben. Bár itt ritkábbak a kitörések, általában hevesebbek, és a kőzettani, geokémiai elemzések szerint ezeket többnyire nagyobb mélységből érkező, gázokban gazdagabb magma okozza.

Július 4-én a helyi obszervatórium vulkanológusai a helyszínen tapasztalták, hogy intenzívebbek a robbanások, amit lávaöntés is kísért. Természetesen ekkor turisták már nem mehettek fel a csúcsterületre, hiába van a legfőbb turistaszezon. A nagy, úgynevezett paroxizmális kitörés aznap este be is következett, amikor káprázatos, 400-600 méter magasba emelkedő lávaszökőkutak emelkedtek a kráter fölé, a sötét vulkáni hamuanyag pedig több kilométer magasba jutott fel, majd kelet-délkelet felé sodródva a cataniai reptér működését is leállította. A hangos dübörgéssel kísért pulzáló kitörés egész éjszaka, kilenc órán keresztül tartott.

Egy ilyen nagy és hosszan tartó kitörés után azt lehetne hinni, hogy vége, de nem, a postás kétszer csengetett. Az újabb kitörés gyorsabb lefolyású volt, a földremegés jele hirtelen emelkedett, és július 7-én, a hajnali órákban újabb lávaszökőkút-kitörés indult, ismétlődő, dübörgő robbanásokkal. Ez azonban most nem volt olyan hosszú, és reggelre be is fejeződött. Zafferana Etnea és Milo lakosai arra ébredtek, hogy településükön minden fekete, a vulkáni hamu és a néhány centiméteres lapillidarabok mindent egyenletesen befedtek. A kitörés következtében a Voragine kráter magassága jelentősen megemelkedett és ezzel visszavette a vulkán legmagasabb pontját a Délkeleti kráter kúpjától. A vulkáni képződmények tudományos vizsgálata már el is kezdődött, mivel ezek az adatok fontos információt adnak a tűzhányó közel jövőbeli kitörésére vonatkozóan. 2021-ben egymást követték a nagy robbanásos kitörések, amikor szintén nagy mélységből érkezett fel friss magma. Nem kizárt, hogy most ismét hasonló következik be. A folyamatos vulkánmonitorozás, a vulkanológus szakemberek munkája azonban segít az előrejelzésben.

Eközben a tengeren

Miközben az Etna vitte a showt, a közeli Stromboli vulkán is megmutatta, mire képes. A nagy dobás itt sem volt előzmény nélküli. A tűzhányó folyamatosan működik több mint 2000 éve, átlagosan minden 15-25 percben látványos lávatűzijáték-kitörések történnek, amelyek messziről látszanak a Tirrén-tengerben, ezzel régóta jó iránymutatást adva a hajósoknak. A vulkáni működés azonban 2004 és különösen 2019 óta veszélyesebbé vált, mert a megszokott kitöréseket időszakonként nagyobb területet érintő, heves robbanásos kitörések váltották, és ezek sokszor váratlanul, minden előjel nélkül következtek be. Bár korábban a vulkán csúcsa minden évben tízezreket vonzott, hogy az érdeklődők közelről láthassák a kitöréseket, jó egy évtizede már tilos a turistáknak 400 méteres magasság fölé merészkedni. Az elővigyázatosság nem véletlen, a vulkanológusok ismét a múltbeli eseményekből tudják, hogy vannak időszakok, amikor gyakrabban követik egymást a paroxizmális kitörések. Most ismét ilyen időszakban vagyunk.

Az elmúlt hetekben-hónapokban a Stromboli kráterperemén egy magas lávakémény épült fel és tudni lehetett, hogy ez előbb-utóbb le fog omlani. Július első napjaiban itt is erősödtek a robbanásos kitörések és pontosan öt évre egy korábbi nagy kitörés évfordulóján, július 4-én izzó piroklaszt-árak zúdultak le a vulkán meredek oldalán. A Sciara del Fuoco lejtőjén, avagy a tűz útján, a nevéhez méltóan izzó lávadarabok gördültek le, sűrű vulkáni hamuval és gázokkal keveredve zúdultak be a tengerbe, épp ott, ahol a nyugodt időben sokszor megfordulnak a turistahajók. A hatóság a szakemberek javaslatára a legmagasabb, vörös riasztási fokozatot adta ki, az olasz katasztrófavédelmi miniszter pedig július 8-án rendkívüli állapotot hirdetett ki.

A két vulkán jelenleg sem pihen. A Voragine és Bocca Nuova széles és mély krátereit színültig izzó láva töltötte fel, ami vasárnap este már túlcsordult a kráterperemen és nyugat felé kisebb lávafolyamokban csorog alá. A Strombolin továbbra is zajlik a lávaöntés és az izzó lávafolyamok vörösre festik a tűzhányó oldalát az éjszaka sötétségében. Ebben az időszakban sok magyar turista is felkeresi a vulkáni területeket. Bár nincs katasztrófahelyzet, azért fontos tudni, hogy a viszonylag nyugodt helyzet is bármikor változhat, ezért lényeges figyelni a hatóságok jelentéseit. A vulkánok közelébe el lehet menni, de csak tisztes és biztonságos távolságból lehet megfigyelni működésüket. Az eseményeket továbbra is naprakészen követjük a Tűzhányó blog FB csoport oldalán.

A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, intézetigazgató egyetemi tanár, kutatócsoport-vezető, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék, HUN-REN-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport