Vak emberek látásának helyreállításáért kapta meg az idei orvosi Wolf-díjat Roska Botond
2024. július 5. – 15:59
Roska Botond, az MTA külső tagja kapta a 2024. évi orvosi Wolf-díjat. A Nobel-díjhoz közeli presztízsű díjat a vak emberek látásának helyreállításáért nyerte el a Svájcban élő magyar idegkutató, írja közleményében az MTA. Roska a bázeli Institue of Molecular and Clinical Ophtalmology igazgatója és a budapesti Brain Vision Center egyik alapítója. A központ 2021-ben jött létre, feladata a központi idegrendszeri betegségek diagnózisához és terápiájához szükséges alapkutatási folyamatok előkészítése és a látás-helyreállítás alapkutatási program megvalósítása. A 2024-es orvosi Wold-díjat José-Alain Sahellel megosztva nyerte el. Közösen jegyzett, 2021 májusában megjelent korszakos tanulmányukban számoltak be az első vak betegről, aki részben visszanyerte látását.
Roska Botond és kutatótársai a közelmúltban kifejlesztettek egy módszert, amellyel már több, szinte teljesen vak betegnek sikerült visszaadni valamennyit a látás képességéből. Itt írtunk részletesen az úgynevezett optogenetikai terápiáról. A betegek, akik korábban legfeljebb a sötét-világos eltérést érzékelték, a kezelés után képesek voltak különféle tárgyakat elkülöníteni. A szemben egy leheletvékony réteg, a retina felel a fény érzékeléséért, majd az így kialakuló idegi jelek feldolgozásáért. Olyan ez, mintha a szemünkben, pontosabban a retinánkban lenne egy fényérzékelő berendezés, alatta pedig egy miniszámítógép.
Az MTA részletesen bemutatta közleményében, hogyan működik Roskáék módszere. Ha a retinában lévő fényérzékeny sejtek elpusztulnak, a betegek előbb-utóbb elvesztik a látásukat. Roska Botond és kutatótársai felismerték, hogy a fényérzékeny sejtek pusztulása nem érinti a retinában lévő számítógépet, azaz a jelfeldolgozó részt. A probléma az, hogy a számítógép nem kap jelet, nem tud mivel dolgozni. Roskáék nagy eredménye az volt, hogy újra jeleket tudtak juttatni a számítógépbe. Ezt úgy érték el, hogy fényérzékennyé tették a retina sejtjeinek egy másik, eredetileg nem fényérzékeny csoportját.
A módszer lényege, hogy vírusok segítségével fényérzékeny fehérje génjét juttatták be a sejtekbe. Az így genetikailag módosított sejtek elkezdték termelni a fényérzékeny fehérjét, és ezután képesek voltak a fény érzékelésére. Az így kialakuló idegi jelek pedig bejutottak a retina miniszámítógépébe, amelyek feldolgozták azokat. Így a szinte teljesen vak betegek képessé váltak tárgyak jelenlétének érzékelésére.
Az apró részletek felismerésére azonban ezzel a módszerrel nem válik képessé a szem, ugyanis éppen a retina legnagyobb részletességű képet adó területén nincsenek olyan sejtek, amelyeket így lehetne fényérzékennyé tenni. A kutatók ezért most olyan genetikai módszeren dolgoznak, mellyel más sejteket tehetnek újra fényérzékennyé.
A Wolf-díjat 1978-ban alapította Richard Wolf milliárdos feltaláló azzal a céllal, hogy elismerje a jelenkor legkiválóbb tudósainak és művészeinek „az emberiség érdekeit és az emberek közti baráti kapcsolatokat segítő eredményeit”. Az elismerést öt tudományos és egy művészeti kategóriában adják át jobbára évente (nem ritka, hogy kimarad egy-egy év) Izraelben. A díjjal, amelyet több tudományterületen a Nobel-díjhoz közeli presztízsűnek tartanak, 100 000 dollár pénzjutalom is jár.
Az idei díjazottak között egy másik magyar is van: a zeneművészeti elismerést Kurtág Györgynek ítélték oda.
