Az emberi eredetű metánkibocsátások harmadáért a fosszilis iparág felelős, azonban pont a mérések hiánya és iparág önmaga felé tanúsított, meglehetősen megengedő becslései szerint nem tudjuk a pontos számokat. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az olaj- és gázipari szereplők saját becslései köszönőviszonyban sincsenek valódi kibocsátásaikkal, amelyek 95%-kal is magasabbak lehetnek, mint amit jelentenek. Ennek vethet véget a MethaneSAT és más műholdas programok, amik a kibocsátások 80-90 százalékát képesek lesznek nyomon követni az űrből, az adatok pedig mindenki számára nyilvánosak lesznek, írja a Másfél fok.
A metánkibocsátások jövője megáshatja a klímacélok sírját, de meg is mentheti azokat a gáz viszonylag rövid légköri tartózkodási ideje miatt. Amennyiben gyorsan képesek vagyunk mérsékelni a metánszivárgásokat, úgy kihúzhatjuk ennek, a szén-dioxidnál jóval erősebb melegítő hatással bíró üvegházgáznak a méregfogát. Ha a következő 30 évben legalább 50 százalékkal csökkentjük a metánkibocsátásokat, azzal 0,2 Celsius-fok felmelegedéstől óvhatjuk meg az emberi civilizációt és az ökoszisztémákat.
Ráadásul az iparág számára is ez volna leghatékonyabb és legolcsóbb módja kibocsátásainak a csökkentésére, hisz az elszivárgó vagy elfáklyázott metánt amúgy a piacon is lehetne értékesíteni. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint
170 milliárd dollárból megvalósítható volna a fosszilis iparág metánkibocsátásainak legoptimistább csökkentése, mely összegnek az előteremtése elsősorban ezen vállalatok felelőssége, mivel a szükséges kiadások összege az iparág 2023-ban elért bevételének kevesebb mint 5 százalékát teszi ki.
A fosszilis tüzelőanyagok előállításához és a felhasználásához köthető metánkibocsátás tavaly közel rekordszintre, 120 millió tonnára emelkedett, pedig rendelkezésre áll olyan technológia, amellyel megfékezhető ez a szennyezés. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) éves metánkövetési jelentése szerint a magas szintű metánkibocsátás annak ellenére keletkezett, hogy a vállalatok és a kormányok kötelezettséget vállaltak a szivárgó fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúra helyrehozására.
Sokkal több a metán, mint gondolnánk
Egy, a rangos Nature folyóiratban megjelent, több mint egymillió légi felmérésen alapuló új tanulmány szerint az amerikai olaj- és gázipari infrastruktúra háromszor annyi metánt bocsát ki a légkörbe, mint amennyit a kormányzati becslések sugallnak. Az IEA jelentés becslése még borúlátóbb, eszerint az olaj- és gázipari szereplők által becsült metánkibocsátás mindössze 5 százaléka a Nemzetközi Energiaügynökség becslései alapján ténylegesen kibocsátott értéknek.
Fontos megjegyezni, hogy a 120 millió tonna fosszilisekhez köthető kibocsátás mellett, mely a teljes globális metánkibocsátás 20 százaléka és az emberi eredetű metánkibocsátás 35 százaléka, még 10 millió tonna származott bioenergiából. Továbbá a jelentés nem vette számításba az együttesen az emberi eredetű metánkibocsátás harmadáért felelős állattenyésztést és szemétlerakókat. Utóbbiak esetén csak 2019 januárja és 2023 júniusa között összesen 1256 szuperszivárgás történt szemétlerakókból, ezeknek a metánforrásoknak a listáját vezeti Pakisztán, India és Banglades, őket követi Argentína, Üzbegisztán és Spanyolország.
Emellett további növekvő mértékű metánkibocsátást okoz az emberi tevékenység közvetve a felmelegedésen keresztül, mely a természetes források esetén pozitív visszacsatolási folyamatokat indít el, tovább fokozva az éghajlatváltozást. Ahogy fokozódik a felmelegedés, megváltozik a csapadék térbeli és időbeli eloszlása, emiatt például az örökké fagyott talajok (permafroszt) és a trópusi nedves klímán található vizenyős területek gyorsabban bocsátanak ki metánt a légkörbe. A felmelegedés az erdőtüzekre is ráerősít,
egy 2023-as tanulmány szerint a 2020-as év 20 legnagyobb tüzéből származó metán mennyisége több mint hétszerese volt az előző 19 év átlagának.
Kép: Global Methane Tracker 2024 / Másfél fok
A klímacélok gyilkosa és megmentője is lehet a metánkibocsátás jövője
Bár a szén-dioxid a legtöbbet hangoztatott üvegházhatású gáz, más gázok, például a metán is, rendkívül jelentős szerepet játszanak az éghajlatváltozás folyamatában. A metánnak a szén-dioxidnál nagyobb a globális felmelegedési potenciálja, ezért, bár nagyságrenddel rövidebb a légköri tartózkodási ideje (körülbelül 10-15 év, míg a szén-dioxidé kb. 50-200 év), mégis jobban fokozza a felmelegedést, mint egy egységnyi tömegű szén-dioxid.
20 éves időtávlatban a metán globális felmelegedési potenciálja 28-szor nagyobb, mint a szén-dioxidé.
Ezért elengedhetetlen a metánkibocsátás esetén is elérni a nettó nullát 2050-re, mert bár jelentős melegítő hatása van a gáznak, ez azt is jelenti, hogy a kibocsátás-csökkentési intézkedések megvalósulása esetén a felmelegedés mérséklésében is nagy szerepe lehet. Hiszen a metán viszonylag rövid légköri élettartama és erős felmelegedési potenciálja miatt a kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedések már néhány évtizeden belül jelentős előnyökkel járhatnak.
Ehhez képest a fosszilis iparhoz kapcsolódóan a század közepéig egyelőre mindössze 50 százalékos kibocsátáscsökkentés valószínű, abban az esetben, ha minden nemzetközi vállalás megvalósul, de konkrét tervek híján ez kétségesnek tűnik. Pedig már ez is jelentős eredmény lenne, hiszen az emberi tevékenységgel összefüggő metánkibocsátás (melynek több mint harmada a fosszilis iparhoz köthető) 50 százalékos csökkentésével a következő 30 évben 0,2 Celsius-fok melegedés lenne elkerülhető, ami komoly lépés lenne az globális átlaghőmérséklet-emelkedés jóval 2 Celsius-fok alatti korlátozása felé.
A metán, amellett, hogy az iparosodás óta bekövetkezett felmelegedés 30 százalékáért felelős, elsődlegesen hozzájárul a talajközeli ózon kialakulásához, amely veszélyes légszennyező anyag. Ezért az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) Éghajlatváltozási és Tiszta Levegő Koalíció (CCAC) Tudományos tanácsadó testülete szerint a 1,5 Celsius-fokos célok betartása jelentős pozitív hatásokkal járna az emberi egészségre, a természetes ökoszisztémákra és a mezőgazdaságra nézve is. Ilyen járulékos előny lenne évente:
255 ezer légzőszervi és szív-és érrendszeri megbetegedés okozta halálozás
775 ezer asztmához köthető kórházi látogatás
26 millió tonna terméskiesés és
73 milliárd hőség okozta munkaóra kiesés megelőzése.
Sokkal több metán szivárog, mint amit bevallanak a cégek
A felmelegedés mérsékléséhez szükséges intézkedésekhez elengedhetetlen az üvegházgázok forrásainak minél pontosabb ismerete. Ennek ellenére a világ legtöbb részén kis mértékben vagy egyáltalán nem használnak mérésen alapuló adatokat a metánkibocsátások jelentésére – ami azért probléma, mert a mért kibocsátások általában magasabbak, mint a bejelentett kibocsátások.
Az országok által az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) részére jelentett teljes olaj- és gázkibocsátási szintek megközelítik a 40 millió tonnát, ami körülbelül 50 százalékkal alacsonyabb, mint az IEA 2023-as becslése. Ennél is kétségbeejtőbb, hogy ha az UNEP Oil & Gas Methane Partnership 2.0 (OGMP2.0, Olaj- és gázipari metán partnerség 2.0) számára a kibocsátást bejelentő vállalatok teljes mértékben reprezentatívak lennének az iparágra nézve, akkor ez azt jelentené, hogy
a globális olaj- és gázipari metánkibocsátás 2023-ban körülbelül 5 millió tonna volt, ami 95 százalékkal alacsonyabb az IEA becslésénél.
Az űrből is látni fogjuk: műholdak fognak igazságot tenni a kibocsátásokkal kapcsolatban
Szerencsére a metánkibocsátás mérésén alapuló jobb és átláthatóbb adatok egyre inkább hozzáférhetővé válnak, és jó esetben támogatni fogják a hatékonyabb mérséklést. 2023-ban például a Kayrros nevű elemző cég egy műholdas felvételeken alapuló eszközt adott ki, amely napi szinten számszerűsíti a nagy metánkibocsátásokat míg a GHGSat, egy másik technológiai vállalat 12-re növelte a pályán keringő műholdakból álló konstellációját, és megkezdte a tengeri metánkibocsátás célzott nyomon követését.
A UNEP metán riasztási és reagálási rendszere (MARS) is fontos szerepet játszik a nagyobb metánkibocsátási események műholdakon alapuló észlelésében és a kormányzati hatóságok és az érintett üzemeltetők riasztásában. A legújabb „metánfigyelő” műhold pedig, a MethaneSAT, egy nagy felbontású infravörös érzékelő segítségével fogja bejárni a Földet, hogy világszerte észlelje és nyomon kövesse az olaj- és gázkitermelő helyekről származó metánszivárgásokat.
A MethaneSAT a tervek szerint a kibocsátások 80-90 százalékát képes lesz monitorozni a 15 Föld körül megtett útja során naponta. Az összegyűjtött adatok nyilvánosan elérhetőek lesznek a metánkibocsátás felelőseinek feltérképezésére.
Ez lenne a leghatékonyabb és legolcsóbb módja az iparág kibocsátásainak a csökkentésére
Az IEA Jelentésben szereplő, a hőmérséklet emelkedését 1,5 Celsius-fokra korlátozó, az energiaszektor esetén 2050-re vonatkozó nettó nulla kibocsátási (NZE) forgatókönyv megvalósításához a fosszilis tüzelőanyagokhoz köthető metánkibocsátásnak 2030-ra mintegy 75 százalékkal kell csökkenni. A célok eléréséhez a metánkibocsátás csökkentésére irányuló célzott intézkedésekre még akkor is szükség van, amikor a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása csökkenni kezd, ugyanis önmagában a fosszilis tüzelőanyagok iránti alacsonyabb kereslet nem elegendő a szükséges mélyreható és tartós csökkentés eléréséhez.
A fosszilis tüzelőanyag-iparban a metáncsökkentés az egyik leghatékonyabb és legalacsonyabb költségű lehetőség az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Az IEA szerint a fosszilis tüzelőanyagokból származó éves metánkibocsátás mintegy 80 millió tonnája, azaz mintegy kétharmada elkerülhető lenne az ismert és meglévő technológiák alkalmazásával, gyakran alacsony költséggel, sőt mintegy 40% elkerülhető lenne nettó költség nélkül, a 2023-as átlagos energiaárak alapján.
Ennek oka, hogy a kibocsátáscsökkentő intézkedésekhez szükséges kiadások kisebbek, mint a felfogott és eladott vagy felhasznált metángáz piaci értéke. Az olaj és a földgáz esetében ez az arány magasabb (50 százalék), mint a kőszén esetében (15 százalék). Továbbá a metánkibocsátás egy része olyan egyszerű megoldásokkal visszaszorítható lenne, mint a metánszivárgások feltérképezése és megszüntetése. Ahogy a hidrogénszivárgás esetében is, sokszor csak arra volna szükség, hogy megfelelően karban tartsák az infrastruktúrát.
AZ IEA szerint a leválasztott gáz értékétől függetlenül szinte valamennyi fosszilis tüzelőanyagból származó metán kibocsátáscsökkentő intézkedés bevezetése költséghatékony lenne, ha a kibocsátást 20 USD/tonna CO2-egyenértékre áraznák. E potenciál kiaknázásához új szabályozási keretekre, finanszírozási mechanizmusokra és a kibocsátások jobb nyomon követésére lesz szükség.
Az IEA jelentés alapján mintegy 170 milliárd USD kiadásra van szükség ahhoz, hogy a fosszilis tüzelőanyag-ipar által az NZE-forgatókönyvben alkalmazott metáncsökkentő intézkedések megvalósuljanak. A Jelentés szerint ennek az összegnek az előteremtése elsősorban a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatok felelőssége, mivel a szükséges kiadások összege az iparág 2023-ban elért bevételének kevesebb mint 5 százalékát teszi ki.
Elindult valami, de még nagyon távol vagyunk a kívánatos céloktól
Az emberi tevékenységnek tulajdonítható teljes metánkibocsátás több mint egyharmadát az energiaágazat teszi ki. Épp ezért a legutóbbi, Dubajban megrendezett Klímacsúcson (COP28) közel 200 kormány állapodott meg abban, hogy 2030-ig jelentősen csökkenti a metánkibocsátást. A nagy olaj- és gázipari vállalatok is aláírták a kibocsátás-csökkentésre vonatkozó kötelezettségvállalást.
Az egyik legnagyobb kibocsátó, az Egyesült Államok, a COP28-on mutatta be a metán kibocsátásának visszaszorítását célzó szabálycsomagját, amely része a gázkibocsátás visszaszorítására irányuló nemzetközi erőfeszítéseknek.
Az egyik legnagyobb problémát a szivárgás jelenti, ugyanis a vezetékes földgáz jellemzően 90 százalékban metánt tartalmaz, így a nem karbantartott vezetékek esetén metán szivárog a légkörbe. Jelentős probléma még az újonnan fúrt olajkutakból származó földgáz fáklyázása, azaz a feleslegesen feltörő gáz elégetése.
Az Egyesült Államokra vonatkozóan bemutatott új irányelvek megtiltanák a fáklyázást, köteleznék az olajtársaságokat a kutak és kompresszorállomások szivárgásainak ellenőrzésére és távérzékelést alkalmaznának a nagy metánkibocsátások felderítésére.
Nemcsak az USA-ban igyekeznek a kibocsátáscsökkentés mellett a szivárgások megszüntetésére is hangsúlyt fektetni. Az Európai Unió metánstratégiájának célja, hogy megállítsa a metán légkörbe történő elkerülhető kibocsátását, és minimálisra csökkentse az EU-ban működő fosszilis energiaipari vállalatok metánszivárogtatását. A törvényjavaslat értelmében a szén-, olaj- és gázipari vállalatoknak jelenteniük kellene a metánkibocsátásukat, és lépéseket kellene tenniük annak elkerülése érdekében. Az intézkedések közé tartozik a szivárgások felkutatása és megszüntetése, valamint az USA-hoz hasonlóan az olyan pazarló gyakorlatok korlátozása, mint a gáz kiengedése és fáklyázása 2027-ig.
Bár ez csak két példa volt az egyre több, metánt érintő szabályozásokra vonatkozóan, az IEA Jelentése szerint az országok és a vállalatok által tett vállalások teljes körű és időben történő végrehajtása 2030-ra mindössze 50 százalékkal csökkentené a fosszilis tüzelőanyagokból származó metánkibocsátást, az NZE forgatókönyv szerint javasolt 75 százalék helyett.
Ráadásul a legtöbb esetben azonban ezeket az ígéreteket még nem támasztják alá részletes tervek, politikák és szabályozások. A jelenleg létező részletes metánpolitikák és -szabályozások 2030-ig a 2023-as szinthez képest mindössze 20 százalékkal csökkentenék a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos kibocsátásokat.
Bár többek között a COP28-on több új finanszírozási kezdeményezés indult el a metánkibocsátás csökkentésére, ezek a 2030-ig szükséges kiadások kevesebb mint 1 százalékát teszi ki, így amellett, hogy szigorúbb vállalásokra és konkrét kibocsátás-csökkentési tervekre van szükség, nagyobb mértékű finanszírozást és szélesebb körű támogatást kellene mozgósítani ezek megvalósulásához.
A COP26-on indította el az Európai Unió és az Egyesült Államok a Global Methane Pledge vállalkozást, ahol a tagok önként vállalják, hogy 2030-ig legalább 30 százalékkal csökkentik metánkibocsátási szintjüket a 2020-as bázisévhez képest. A kezdeményezéshez eddig 158 ország csatlakozott, az Európai Unióból Lettország, Litvánia, Lengyelország és Magyarország nem tagja a kezdeményezésnek.
