Alig monitorozzák itthon távolról a szívbetegeket, pedig életeket menthetnének vele

Magyarországon még mindig nagyon alacsony a telemedicina aránya, pedig életeket menthetne, és kórházakat tehermentesíthetne a megoldás, mondta a Digital Health Essential konferencián dr. Duray Gábor, a Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház Kardiológiai osztályának osztályvezető főorvosa. Külföldről, főleg Németországból és az Egyesült Államokból vannak kutatási eredmények arra, hogy ez tud jól működni, valamiért azonban itthon egyelőre gyerekcipőben jár a technológia.

A telemedicina egy olyan gyűjtőfogalom, amely magában foglal minden távközléssel direkt módon támogatott egészségügyi gyógyító és diagnosztikai tevékenységet. Dr. Duray Gábor a szívritmuszavar és szívelégtelenség kezelésére szolgáló eszközökre koncentrált az előadásában, az olyanokra, amiket távolról is lehet monitorozni. „Egyrészt a készülékkel kapcsolatos műszaki adatokat akarjuk ilyenkor megtudni, másrészt a beteggel kapcsolatos problémákat oldhatunk meg velük – megpróbáljuk optimálisan beállítani például –, de a betegséggel kapcsolatos lehető legtöbb információt is össze akarjuk gyűjteni, és szakmai támogatást nyújtani a beteg felé, és más egészségügyi személyzet irányába” – mondta a szakértő arról, hogy mire lehet jó a telemedicina egy ilyen helyzetben.

„Már 2017-ben megjelent egy kutatás a Cardiologia Hungaricában arról, hogy a telemonitorozás milyen lehetőségekkel jár” – mondta Duray. Hiába volt ez azonban már hét éve, nagy előrelépés nem történt a területen, legalább is Magyarországon.

Duray elmondta, hogy a telemedicina használatára több különböző taktika van: lehet monitorozni a beteget alkalmanként illetve folyamatosan, illetve azt is látják, ha valami történik a készülékkel, meghibásodik, nem jól működik. Az orvosok, mentők minden probléma esetén riasztást kapnak, ha megfelelő gyorsan és hatékonyan tudnak reagálni, azzal életet is menthetnek. A telemedicina kategóriájába tartozik az is, ha a kórházban használják a távoli megfigyelést: ha a beteg például bekerül a sürgősségire, a kardiológusa látja, hogy mi történik az illető pacemakerével.

A telemedicina előnye az is, hogy elképesztő mennyiségű adatot generál, ami hasznos lehet kutatási célokra. „Abban az esetben persze, ha tudnánk vele valamit kezdeni” – mondta a szakértő.

„De miért jó ez klinikai oldalról?” – tette fel a kérdést. „Az egyik relatíve korai cél az volt, hogy a betegnek ne kelljen bemennie a kórházba, távolról is tudják monitorozni, ezt lényegében az összes ilyen eszköz tudja biztosítani. Ezzel a kórházi megjelenések számát jelentősen le lehet csökkenteni a beteg biztonsága mellett. Lehet még csökkenteni a beteg hospitalizációjának esélyét és a túlélést növelni.”

Duray itt kutatásokat is idézett: egy komoly, randomizált, magas minőségű, jól megkonstruált kísérlet szerint például 50 százalékkal csökkenhet a halálozás a telemedicinát használó pácienseknél. „4 évvel ezelőtt mi is publikáltunk a Honvédkórházzal, de mi nem randomizáltunk, csak felajánlottuk mindenkinek a telemonitorozást. Aki elfogadta, ott valóban 60 százalékkal alacsonyabb volt a halálozás, mortalitásban itt Budapesten is komoly jelentősége van.”

A metaanalízisek már kicsit mást mutatnak, mint a fenti kutatások: nagy a szórás, és a korábbi cikkhez képest az összmortalitásnál nem mutattak szignifikáns eredményt. Ez a szakértő szerint részben a betegpopuláció-választáson múlhatott, részben pedig azon, hogy a beérkező adatokra milyen gyorsan és mennyire strukturáltan reagáltak az orvosok.

Készült metaanalízis a szívelégtelenség melletti kórházi kezelésre is, az eredmény itt is jelentősen szórt: volt, ahol a kórházba kerülést és a felvételszámot jelentősen lehetett csökkenteni, volt, ahol a halálozás csökkent, de a kórházba kerülés nem. „Volt olyan is, ahol a telemonitorozásnak az volt az eredménye, hogy többször sikerült kórházba juttatni a betegeket, ez is azt mutatja, hogy az, hogy mikor és hogyan reagálunk, nagyon fontos.”

A Honvédkórház egy olyan kutatásban is részt vett, ami azt vizsgálta, mennyire lehet előre jelezni egy problémás eseményt a telemedicina segítségével: az eredmények azt mutatták, hogy már a kórházba kerülés előtt vannak jelei annak, hogy a beteg állapota rosszabbodni fog, így ha ezt időben észreveszik, potenciálisan a kórházba kerülést és akár a halálozást is meg tudják akadályozni.

A Honvédkórházban egyébként az a tapasztalat, hogy a jelentések azt mutatják: a megfigyelés 50 százalékban nem ad okot az aggodalomra, 30 százalékban nem jelez jelentős eltérést a telemedicina, és csak 13 százalékban kell a beteggel személyesen is konzultálni. Az esetek 5 százalékában történik csak olyan esemény, amiért a kórházba be kell hívni a beteget.

A telemetria a napi gyakorlatban Magyarországon még mindig nem elterjedt – Duray két ilyen vállalat adataira is hivatkozott, a Biotronik otthoni monitoring rendszert gyártó cég például úgy becsüli, hogy körülbelül 6100 olyan beteg van itthon, akit célszerű lenne telemonitorozni, ehhez képest 40 százalékukat figyelik csak valójában. A Medtronic cég adatai szerint a betegek 12 százaléka él csak a telemedicina adta lehetőségekkel – a szakértő szerint ez azért lehet ennyivel alacsonyabb, mint a Biotronik adata, mert az eszközt nehezebb használni, az orvosok inkább a másik felé húznak. A Honvédkórház adatai azt mutatják, hogy az 5800-6000 rászorulóból csak 550 beteg áll távoli monitorozás alatt, ez körülbelül 10 százalékot jelent.

A szakértő azt is megjegyezte, hogy természetesen nem kell minden szívelégtelenséggel élő, beültetett eszközzel élő embert monitorozni, elég a legmagasabb kockázatúakat, és őket kellene megfigyelni.