Valószínűleg nem az inváziós tigrisszúnyog, hanem hazai faj felelős a nyugat-nílusi lázért itthon

A Magyarországon is megjelent ázsiai tigrisszúnyogot cikkek tucatjai állítják be halálos veszélyt jelentő kórokozók hordozójának, a kutatók egyelőre egyik vizsgált példányban sem találták meg a nyugat-nílusi lázat terjesztő kórokozót. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, Garamszegi László Zsolt biológus, a Szúnyogmonitor program vezető kutatója szerint a hazai megbetegedésekért nem ez a faj, hanem a hazai dalos szúnyog a felelős.

„Évente több ezer inváziós egyedet fogunk be az ország számos pontjáról, majd virológiai vizsgálatokat végzünk rajtuk” – mondta a szakértő a Magyar Kutatási Hálózat portáljának adott interjújában, a tigrisszúnyogra utalva. „Eddig még egyetlen példányban sem találtuk meg például a nyugat-nílusi láz vírusát, míg az őshonos dalos szúnyog egyedeiben többször azonosítottuk e kórokozót. Valószínűleg az utóbbi faj felelős az emberi megbetegedéssel járó hazai esetekért.”

Garamszegi szerint erre figyelni kell, mert például 2018-ban lezajlott egy több mint 200 embert érintő fertőzési hullám, amelyben sajnos volt néhány halállal végződő eset is. „Jelen van tehát egy kórokozó, amelytől tényleg tartani kell, csak éppen azt a jelenlegi ismereteink szerint nem az inváziós, hanem az őshonos fajok terjesztik Magyarországon. Attól tehát, hogy egy veszélyesnek tartott szúnyogfaj itt él velünk, még nem biztos, hogy a kórokozókat terjeszti is. Erre a legjobb példa a maláriaszúnyog, amelynek több faja is él nálunk: a malária régen Magyarországon is közismert betegségnek számított, ugyanakkor az 50-es évekre sikerült kiirtani, s ma egyáltalán nincs maláriaveszély” – mondta.

Azt is megjegyezte: korántsem biztos, hogy a fertőzés esélyének növekedése egyenesen arányos az inváziós faj elterjedésével. „Nagyon sok lépésből áll ez a folyamat, és minden egyes pont sajátos valószínűséggel jellemezhető a kórokozó átadása szempontjából, ezeket kell összeszorozni ahhoz, hogy egy járvány kialakulásának rizikóját megbecsüljük. A nyugat-nílusi láz esetében a kórokozó elsődleges gazdái a madarak. Először tehát a szúnyognak meg kell csípni egy fertőzött madarat, majd egy embert. Itt tehát egy olyan szúnyogra van szükség, amely madarat és embert is támad, s viszonylag gyakran találkozik mindkettővel. A tigrisszúnyog viszont többnyire emlősöket csíp, így csekély a valószínűsége annak, hogy éppen egy olyan példány csíp meg minket, amely korábban egy vírushordozó madárból táplálkozott” – mondta.

Garamszegi a Szúnyogmonitor program vezető kutatója is, amely 2019 óta működik itthon. A projektben a lakosság által beküldött fotók és minták segítségével nyomon tudják követni, hogy az ország melyik részén alakulnak ki stabil populációk az inváziós szúnyogfajokból. A hazánkban élő félszáz őshonos szúnyogfaj mellett ugyanis mintegy tíz évvel ezelőtt három inváziós faj is megjelent az országban: az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog.

„Ez önmagában persze nem elég, ezért igyekszünk minél több helyről példányokat begyűjteni, és genetikai módszerekkel szűrni a különböző kórokozókra. A három faj elterjedési mintázata különböző, nem szabad őket egy kalap alá venni. A program célja az is, hogy a kutatók meghatározzák, mik a legfontosabb környezeti igényei e rovaroknak, s ezek ismeretében azt is meg tudják mondani, hogy az ország mely területein melyik faj megjelenése várható” – mondta a szakember.

Nemrég elkészült egy, az egész országot lefedő térkép is. Ezen nagyon jól látszik, hogy a délnyugati területen a tigrisszúnyog határozottan jelen van, az északkeleti országrészben viszont kicsi a felbukkanási valószínűsége az ott uralkodó, számukra kevésbé ideális környezeti tényezők miatt.

„A másik két faj elterjedése szempontjából viszont nem lehet ilyen tájegységeket elkülöníteni az előfordulási gyakoriságuk kapcsán. Ennek a szórtabb megjelenésnek az lehet az oka, hogy a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog állományai még terjedőben vannak, az éves elterjedési mintázatok még drasztikusabban változnak. Ráadásul úgy néz ki, hogy a két faj verseng is egymással, mert amíg öt évvel ezelőtt a japán bozótszúnyogról érkezett több bejelentés, mostanában a koreai szúnyogból van több. Saját terepi vizsgálataink azt mutatják, hogy a csapdázási helyeken vagy az egyik fajt fogjuk meg, vagy a másikat, de a kettőt együtt soha, ami arra utal, hogy kiszorítják egymást e helyeken” – tette hozzá Garamszegi.

Ez a térkép hasznos lehet abban, hogy a szúnyogirtással foglalkozó szervek a térképek alapján szervezzék a gyérítési programjukat. Abban is segít, hogy járványügyi megfontolásból a gyérítést ott és akkor vessük be, ahol és amikor tényleg probléma van, és ne az egész országot fújjuk tele környezetszennyező irtószerekkel, ismertette a kutató.

Az ilyen megfigyelés azért hasznos, mert a korábban említett folyamatban az egyes átadási lépésekhez tartozó valószínűségek kiszámolásához adatok kellenek, ezeket pedig a szűrési adatok alapján tudják megbecsülni. „Ráadásul e valószínűségek változhatnak, így egy valós idejű, a szúnyogokra, a madarakra és az emberekre egyaránt kiterjedő monitoringra van szükség. Ráadásul potenciális veszély az is, hogy az inváziós szúnyogok olyan kórokozók terjesztésében játszhatnak majd úttörő szerepet, amelyek még nincsenek bent Magyarországon, s amelyek terjesztésére az endemikus szúnyogfajok nem fogékonyak. Manapság turisztikai tevékenységeink során könnyen behurcolhatunk olyan kórokozókat, mint a dengue-, a chikungunya- vagy a Zika-vírus, amelyeknek potenciális terjesztői a tigrisszúnyogok. A kérdés az, hogy a behurcolt esetekből mikor indulnak el fertőzési körök az inváziós szúnyogok közvetítésével az itthoni környezetben. A valós idejű elterjedési térképek és a virológiai szűrések eredményei segítenek e folyamatok megértésében, az érzelmi alapon kialakuló pánik helyett tényleges adatokra kell támaszkodnunk egy járvány előrejelzéséhez. Ezt a kiemelt feladatot látjuk el az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium programjában is.”

A kutató megjegyezte, hogy bár idén enyhe volt a tél, a sikeres áttelelés önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy szúnyoginvázió lesz. „Ezt ugyanúgy szabályozza a tavaszi-nyári időszak hőmérsékleti értékeinek és a csapadékmennyiségének összjátéka is. A szúnyogok mennyiségét tehát nehéz előre jelezni. Az viszont érdekes, hogy a Szúnyogmonitor programban idén már januárban kaptunk bejelentést tigrisszúnyogról, míg főszezonjuk eddig a késő nyár-kora ősz környékére esett” – mondta

„A tigrisszúnyogok nem kötődnek nagy vízfelülethez, ugyanis konténerköltők, azaz a ház körüli edényekben, hulladékban, játékokban felgyűlt esővízben szaporodnak. A leghatékonyabb védekezés, ha ezeket a potenciális tenyészhelyeket megszüntetjük, ugyanakkor ma már a kereskedelemben is kaphatók hatékony biológiai alapú irtószerek. A napnyugta környékén jellemző szervezett szúnyogirtás egyébként az inváziós szúnyogok ellen nem hatékony, mivel egész nap aktívak.”