Ma már nem sci-fi, hanem tudományos kérdés az örök élet, de súlyos mentális és társadalmi problémákat hozhat

Az elmúlt 150 évben elértük, hogy megduplázzuk az alapvető biológiai várható élettartamunkat: az átlagos 45 évet kitoltuk 80-90-re. Ezt az orvostudomány olyan vívmányaival sikerült ezt összehozni, mint a modern gyógyszerek, a vakcinák és a higiénia terjedése, de a további növekedéshez már más segítségre van szükségünk. Ahhoz, hogy optimalizáljuk az emberi testet 120-130 év kibírására, valószínűleg sejtszinten kell változtatni, és nem mellesleg figyelembe venni a megtriplázódott élettartam pszichológiai hozadékát is.

„Ha 45 év helyett 80-90 évig élek, biztos, hogy végig egy munkahelyen akarok dolgozni, egy pár mellett élni? Meddig tart a gyerekkor, biztos, hogy ugyanaddig, mint most? Ráadásul annyira megnyúlik a minőségi időslét, hogy nem mindegy: az a plusz harminc év, amit kaptam, egy energiaszegény, korlátozott időszak, vagy jó életminőségű” – mondta Rab Árpád digitáliskultúra-szakértő, jövőkutató, aki Kerepesi Csaba MI-szakértővel és öregedéskutatóval a Protechtor Future Summiton tartott kerekasztal-beszélgetésben kereste a választ arra, meddig tolható ki az emberi élettartam, és hogy ennek milyen következményei lehetnek a mentális egészségünkre.

„A maximális élettartamot egyelőre nem hosszabbítottuk meg, csak a várható élettartamot – mondta Kerepesi Csaba. – Tovább élünk, de gyakran az utolsó 20-30 évet betegségekkel küszködve éljük le. A cél az, hogy az egészséges életszakaszt toljuk ki minél inkább. Komoly trend az orvostudományban most, hogy az öregedést célozzuk, hiszen az okozza az időskori betegségeket, és ha jobban megértjük a mechanizmusát, a betegségekét is meg fogjuk. Ha ez megvan, és vissza tudjuk fordítani, meg tudjuk hosszabbítani az egészséges életszakaszt, akár ezer évig is élhetnénk.”

Az öregedéskutatás még nagyjából 30 évvel ezelőtt még a tudomány határterületének számított. Aztán Cynthia Kenyon, aki fonálférgekkel kísérletezett, észrevette, hogy az egyik, egyébként kéthetes élettartamú állat négy hétig életben maradt. Rájött, hogy azért, mert kiütötte a féreg daf-2 nevű génjét, ezzel pedig véletlenül felfedezte, hogy meg lehet duplázni a fonálférgek élettartamát. Az is kiderült, hogy ezzel az egészséges életszakasz is kitolódott, az öregedés is lassult. Egyetlen ponton egyetlen génnel drasztikusan bele tudott nyúlni az öregedésbe, amiről korábban azt hitték, hogy nagyon komplex folyamat.

Ez persze alapvetően továbbra is így van: a biológiai öregedés pontos okát a mai napig nem ismerjük, csak hipotézisek léteznek rá. A legelfogadottabb az, hogy tulajdonképpen sejtes károsodások felhalmozódásáról beszélünk, de különböző gének megváltoztatása tudja lassítani vagy akár vissza is fordítani a folyamatot. Kanyon után sok olyan gént felfedeztek még, amivel meg lehet hosszabbítani állatok élettartamát, a fonálférgeknek például meg is lehet tízszerezni, az egerekben azonban már csak körülbelül másfélszeres élettartam-hosszabbítást lehet elérni. Nem tudni, hogy az emberben hol vannak ezek a határok.

„Körülbelül tíz éve volt megint egy nagy robbanás, amikor a mesterséges intelligencia alkalmazásával végre pontosan mérni lehetett az öregedés ütemét. Steve Horvath létrehozta a biológiai életkor mérésére a biológiai órát, ami a DNS-en lévő markereket vizsgálja, amelyek mintázata olyan finoman változik az élettartamunk során, hogy 3-4 év hibahatárral meg lehet állapítani a segítségével az életkort. Ezzel lehet validálni egy jövőbeli fiatalító kezelést, nem kell 120 évet várni, hogy kiderüljön, működik-e” – mondta Kerepesi Csaba.

„Az eddigi kutatás-fejlesztés úgy működik, hogy valahol beavatkozunk, és megnézzük, működik-e – mondta Rab Árpád. – De 120 évet nem akarunk erre várni.”

„A fő probléma az, hogy evolúciósan arra vagyunk kódolva, hogy a szaporodóképes időszakban legyünk csúcsformában, és nem baj, ha később már nem vagyunk, akkor nőhetnek bennünk a mutációk – folytatta a szakértő. – Az elmúlt időben több tudományág jött létre, ami a DNS-alapú öregedés problémájával foglalkozik. A DNS ugyanis idővel erodálódik, esnek le róla dolgok, amiknek nem kellene leesniük. Ezeket megpróbáljuk levagdosni – ez olyan, mintha egy rozsdafoltot akarnánk eltávolítani, mielőtt elterjedne. Az evolúció ellenünk dolgozik, arra van kódolva, hogy 45 évig éljünk, szaporodjunk, utána pedig mulassunk, amíg tudunk.”

Fontos kérdés, hogyan élnénk meg lelkileg egy sokkal hosszabb életet, ugyanis ez komoly mentális problémát jelenthet, és nem tudnánk eleinte mit kezdeni vele. „A fejünkben valahogy még úgy van, hogy ha meghosszabbítjuk az életet, akkor az extra idő egyfajta kegyelmi időszak. A köztudatba viszont ezt aktív időszakként kéne bevinni. Többre van szükség, mint hogy a 40 az új 30. A legjobb megoldásnak talán az tűnik, hogy ha esetleg 1000 évig élünk, akkor több ciklusban éljük le az életünket, mondjuk 20 darab 50 éves ciklusban. Az egyikben itt élek, és ezt csinálom, a másikban meg máshol, és mást csinálok. Ha mindegyik ciklus teljes, akkor az egész hosszú élet is teljes.”

Már most fontos, hogy a 80-90 éves élettartam alatt az öregedés szellemi részeit támogassuk. Rab Árpád például otthoni robotokon dolgozik, amikkel a demenciát meg lehet akadályozni, vagy késleltetni a tüneteket, frissen tartani az idős embereket szellemileg. „Van olyan MI, amivel el lehet tárolni az emlékeket, egyfajta naplóbejegyzésként felmondani rá, és később ezeket a hiányzó képességeket a robot elkezdi pótolni, az idős ember pedig észre sem veszi, hogy romlana az életminősége – úgy éli az életét, mintha nem felejtene, és ilyen szempontból mindegy, hogy tényleg emlékszik, vagy egy kis csip súgja a fülébe a saját emlékeit – mondta a szakértő. – Ez nem a test változásáról szól, hanem az öregedés megéléséről. Fontos, hogy hogyan tudjuk ezeket az eszközöket úgy fejleszteni, hogy az ember ne áldozatnak érezze magát otthon, hanem a robot a számos partnere közül legyen egy. Ilyenkor nem változik meg a tudata, csak van otthon egy segítője.”

Az öregedés azonban vissza is fordítható anélkül, hogy a génjeinket meg kellene változtatni, „egyszerűen” a DNS-en jelentkező, felhalmozódott károsodásokat ki kell javítani. „Reprogramming eljárással sikerült már emberi bőrsejteket visszafiatalítani, sőt, öreg, rossz látással rendelkező egereknek visszaadni az egészséges szemműködést. Kétéves, öregnek számító patkányokat fiatalítottak már vissza vérplazmával féléves állapotba, megmérték a biológiai életkorukat, és ki lehet mondani, hogy a visszafiatalított állatok tényleg úgy viselkednek, mint a fiatalok” – mondta Kerepesi Csaba.

Azt is megjegyezte, hogy valószínűleg nem a DNS-lánc vagdosása lesz a jó irány, mert már most látszik például, hogy a plazmakezelés működik: patkánykísérletekben már bizonyították, hogy ha fiatal vérplazmát kapnak az állatok, képesek visszafiatalodni. Aztán ott van még a részleges sejt-visszaprogramozás: 2012-ben Jamanaka Sinja kapott Nobel-díjat azért, mert felfedezte az indukált pluripotens őssejteket, vagyis elérte, hogy a már differenciálódott sejtek visszafejlődjenek őssejt állapotba. „Beleraknak egy löttybe bőrsejteket, aminek hatására négy gén expressziója megváltozik, és a sejtek visszafiatalodnak embrionális állapotba, a károsodások is eltűnnek, legalább részben. Persze nem akarunk mi, emberek embrionális állapotba visszakerülni, úgyhogy azt is kikísérletezték, hogy nem kell két hétig benne tartani a sejteket a közegben, hanem csak néhány napig, és akkor kicsit megfiatalodnak ugyan, de nem kerülnek vissza őssejt állapotba. Ez a részleges visszaprogramozás. A probléma az, hogy a hatására ráksejtek is ki tudnak alakulni, ezt a jövőben ki kell küszöbölni.”

Az öregedéskutatást most legalább annyira a piac, mint a tudomány vezérli, a világ leggazdagabb emberei sorra fektetik a pénzüket a területbe, a Szilícium-völgy tele van ilyen startupokkal. Jeff Bezos cége, az Altos például Nobel-díjasokat és elismert egyetemi professzorokat csábított át az akadémiaiból a privát szférába. „Súlyos etikai problémák merülnek fel akörül, hogy a nagy választékból mit kínáljunk majd az embereknek – mondta Rab Árpád. – Ahogy a mesterséges intelligenciánál, itt is a jó kérdések feltevése számít majd. Mi a fiatalság? Mit akarunk megőrizni, elérni? Az elmém épségét? A karcsú alakot? A mostani testemet? Ezeket a határokat most kell meghúzni, mert ha később átmegy a szabályozás, kiszolgáltatottak leszünk.”

A szakértő úgy tudja elképzelni, hogy a jövőben ilyen megfiatalító eljárások a fogászati kezelésekhez hasonlóan lesznek elérhetők mindenki számára: ahogy a fogpótlás esetén is választhat az ember, hogy az olcsóbb, de gyengébb minőségű, elszíneződő pótlást vásárolja meg, vagy rááldoz több pénzt, és jó minőségű terméket választ, amit aztán büszkén is visel. „Az lesz a kérdés, hogy mi az ideál, ami felé menni akarunk – folytatta. – Milyen terméket vegyek majd meg? Azt a testet, ami éppen most van? De mi van akkor, ha lesz egy termékportfólió, amiből akár egy rögbijátékost is ki tudok választani, vagy a mostaninál okosabb akarok lenni? Ahogy megjelent a prenatális géntechnika, felmerült a probléma, hogy ha már belenyúlunk a gyerek génjeibe, hogy ne legyen beteg, miért ne nyúlhatnánk úgy bele, hogy okosabb is legyen?”

Kerepesi Csaba szerint az is reális jövőkép, hogy a kormányok fogják támogatni az ilyen öregedéslassító és -visszafordító kezeléseket, hiszen ez nekik is érdekük: ki lehet számolni, hogy az öregedés és az ezzel járó időskori betegségek mekkora gazdasági terhet rónak az államra. „Ezek az emberek nem tudnak dolgozni, betegek, munkaképtelenek. Ha ki tudjuk tolni az egészséges életszakaszt, az milliárdokban mérhető hasznot is jelenthet az emberiség számára. Nyugdíjba sem kell menni, mindenki az örök fiatalság állapotában marad, és dolgozhat ezer évig!” – mondta ironikusan.

Azt is megjegyezte, hogy naponta 150 ezer ember hal meg a világon, ebből 100 ezer az öregedés miatt. „A történelem összes háborújában soha nem volt naponta ennyi halott, mint az öregedés miatt. Ez a legnagyobb veszély most, amit le kell győznünk.”

Persze az örök élet, de még a néhány száz éves élettartam is felvet olyan kérdéseket is, hogy elbírja-e a Föld azt, ha egyszerűen nem halnak meg az emberek. Sőt, ha a bolygót kivesszük az egyenletből, akkor is kérdés, hogy a társadalmak hogyan fejlődnek majd tovább, ha megcsappan az új generációk száma. Már ma is érezhető a gyerekvállalási kedv csökkenése, és az örök élettel valószínűleg ez a tendencia nem tűnne el, sőt. „Ilyet még nem éltünk meg, hogy mi van akkor, ha mindenki 500 éve 50 éves – mondta Rab Árpád. – Ez egy kevésbé innovatív, korhadó társadalmat hozhat, a mostani kódunk ugyanis a fiatalság, az innováció, a változás. Ma azt látjuk, hogy jól működik, ha jön egy új generáció, megoldja a saját kihívásait, és termel újakat, amiket majd a következő old meg. Evolúciós szempontból az a jó, ha sokan vagyunk, nem az, ha sokáig élünk. A sokszínűség, a populációméret, a gének keveredésének új kombinációi azok, ami minket sikerre juttat.”

Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia és az újabb és újabb technológiák miatt szélsebesen fejlődik ez a tudományág is, nehéz megmondani, hogy mikor tudjuk visszafiatalítani majd magunkat, vagy hogy eljön-e egyáltalán az az idő, amikor drasztikusan, akár potenciálisan örökké ki tudjuk tolni az élettartamunkat. Rab Árpád szerint ezen a ponton most nem is ez a legfontosabb kérdés. „Egy álom felé megyünk éppen, és a részsikereket visszatranszplantáljuk például a rákkutatásba. Ha ebből az egészből az jön ki mellékhatásnak, hogy gyógyítani tudjuk a rákot, az már nem rossz eredmény.”