Őscsótányfajt találtak magyar és szlovák kutatók

Új őscsótányfajt azonosítottak az ELTE, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Szlovák Tudományos Akadémia kutatói – derül ki az egyetem közleményéből. A felfedezésükről cikket a Zootaxa című szaklapban publikálták. A faj a Perspicuus csincsii nevet kapta, és egy ajkaitba zárva találták meg.

Ez egy olyan borostyánkő-típus, amit gyakran az Ajka körül bányászott barnakőszénben találnak, és gyakran rejt magában pókszabásúakat és rovarokat, amik a késő kréta korban (86,3-83,6 millió évvel ezelőtt) beleléptek némi növényből felszínre tört gyantába, és ottragadtak.

„Hajdu Zsófia és Czirják Gábor egykori ELTE-s hallgatóktól örököltem meg az ajkait-zárványok kutatását Ősi Attilán keresztül. Ők kiemelt figyelmet fordítottak a most publikált zárványnak, műgyantába ágyazták és részben meg is csiszolták"

– mondta Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum Föld és Őslénytár
munkatársa, a kutatás vezetője.

„Amikor először a kezembe vettem ezt a megcsiszolt borostyándarabot, egy rovar homályos testét láttam benne nagy, tüskés lábakkal. Akkor »csótány/szöcske?« névvel cetliztem fel a példányt, majd hosszú időre meg is feledkeztem róla”

– tette hozzá.

Később újra megvizsgálta a borostyánkövet, és így kiderült, hogy valóban egy csótány rejtőzik benne. Azonban a beazonosítás nem volt könnyű, mert maga az állat nagyjából 4,7 milliméteres, és a kő elég sötét és repedezett, így nehéz volt jó fényképet készíteni róla.

Emellett a csótánynak hiányzik a feje, csak a csápok és a szájszervek néhány darabkája maradt meg. A lábak is hiányosak, de „számos, kiemelkedően fontos diagnosztikus anatómiai bélyeg kiválóan megfigyelhető rajta, így lehetővé vált a zárvány új fajként történő beazonosítása" – mondta Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszék kutatója. Ebben segített Hemen Sendi, a Szlovák Tudományos Akadémia Zoológiai Intézetének kutatója.

Az új faj a már kihalt Perspicuus csótánygénuszhoz tartozik, de egyértelműen új felfedezés.

„Arra gondoltam, hogy egykori ajkai gimnáziumi osztálytársamról, kiváló jóbarátomról, Csincsi Szabolcsról nevezem el. Egyéb érdemei mellett ő évek óta az iharkúti dinoszauruszlelőhelyen zajló kutatások lelkes támogatója, az évenként megrendezésre kerülő nyílt napok informatikai lebonyolítója”

– magyarázta Szabó.

Az ajkait sok szempontból kincs a kutatók számára. Egy olyan korból származik, amiből világszerte rendkívül kevés borostyán származik, és az amúgy könnyen elenyésző testű ízeltlábúak könnyebben és jobb állapotban őrződtek meg zárványként, mint más fosszilizációs út mentén. A gerinceseknek több csontja is fennmaradt, de az ajkait lehetőséget ad a paleontológusoknak, hogy a sok millió évvel ezelőtt élt rovarokat is tanulmányozni tudják.

„„Az ajkai kőszénben felfedeztünk már számos, gerinces állatokhoz tartozó ősmaradványt. Előkerültek innen halak, teknősök, krokodilok és dinoszauruszok csontjai, fogai is. Abba azonban, hogy az itteni szárazföldi élővilág alsóbb szerveződési szintjén, kvázi a dinoszauruszok árnyékában miféle élet volt itt, csak az ajkait révén nyerhetünk bepillantást”

– mondta Ősi Attila.

A Perspeciuuszok korábban már előkerültek a burmitban is, ami szintén késő kréta, nagyjából 99 millió éves, mianmari borostyán. Ez a világ egyik legzárványgazdagabb borostyántípusa, a Perspicuus csótánygénusz két faja is ilyen kőből került elő. Szabó szerint már szinte minden ízeltlábú-csoport, amit ajkaitban találtak, előkerült már a burmitban is. Ez többek között azért izgalmas, mert a két lelőhelyet most épp 9000 kilométer választja el egymástól, és van köztük egy 13-15 millió éves korkülönbség.