Megfejtették, miért akarjuk halálra szorongatni a cuki kiskutyákat

Biztosan mindenkinek ismerős az érzés, amikor egy nagyon aranyos kiskutyát szíve szerint erősen megszorongatna. Természetesen nem bántjuk az állatokat, az érzésnek azonban erős pszichológiai háttere van, amit ma már részletesen ismerünk.

Az agressziónak látszó fizikai megnyilvánulások valójában heves szeretetet jeleznek, s teljesen normálisak – idézi a Phys.org Oriana Aragon szociálpszichológust, a Cincinnati Egyetem marketing adjunktusát.

„Ezek az erős érzések feltörnek bennünk, és olyasmit mutatunk, ami a törődés és a szeretet ellentéte. Harapunk, csípünk, és olyan dolgokat csinálunk, amelyek a felszínen az agresszióhoz kapcsolódnak.”

Aragon több mint egy évtizedet töltött a dimorf érzelemkifejezések kutatásával – ezek azok az esetek, amikor a külső érzelemkifejezések látszólag nem egyeznek azzal, amit az ember érez. Ide tartoznak a kiskutyaszorongatáson kívül az örömkönnyek, az ideges nevetés vagy a babák arcának megcsípése.

Az ilyen érzelemkifejezések kifejezetten gyakoriak: Aragon kutatása szerint az emberek több mint 75 százaléka tapasztalt már örömkönnyeket élete során. Más kifejezések, bár kevésbé gyakoriak, nem szokatlanok.

„Amikor az emberek ilyesmit csinálnak, úgy tűnik, egynél többre is hajlamosak – mondta Aragon. – És vannak, akik egyáltalán nem csinálnak ilyet. Aki sír egy esküvőn, nagyobb valószínűséggel lesz az, aki egy baba arcát is megcsípi.”

Aragon a kétalakú érzelemkifejezések vezető szakértője, és először azonosította az „aranyos agresszió” jelenségét, amely arra készteti az embereket, hogy összeszorítsák a fogukat, ökölbe szorítsák a kezüket, vagy késztetést érezzenek arra, hogy harapjanak, csípjenek és szorítsanak, ha valami aranyossal találkoznak. Bár a tettek agresszívnek tűnhetnek, nincs vágy a károkozásra.

Aragon az Egyesült Államokban és Dél-Koreában is végzett kutatásokat, és megállapította, hogy a dimorf érzelemkifejezések nem országspecifikusak, és nemtől függetlenek. Van viszont azért különbség a kultúrák között, amelyeket befolyásolhatnak a társadalmi normák: az amerikaiak gyakrabban reagálnak a pozitív érzelmekre összeszorított állkapoccsal és ököljelzésekkel, a koreaiak pedig hajlamosabbak szomorú vagy sírós arckifejezésre, ha boldogság éri őket.