Olyan folyamatokról készített képet a James Webb űrtávcső a galaxisunk központjában, amiket a csillagászok sem értenek

A NASA James Webb űrteleszkópjának legfrissebb fotója példátlan részletességgel mutatja galaxisunk sűrű középpontjának egy részletét, és ott olyan folyamatokat is, amelyeket a csillagászok még nem ismernek részletesen.

A szóban forgó, Sagittarius C nevű csillagképző régió körülbelül 300 fényévre van a Tejútrendszer központi szupermasszív fekete lyukától, a Sagittarius A*-tól. „Soha nem volt infravörös adat erről a régióról olyan felbontásban és érzékenységgel, mint amit a Webbel kapunk, ezért sok mindent most látunk először” – mondta a kutatócsoport vezetője, Samuel Crowe.

Jonathan Tan, a kutatásban részt vevő másik professzor azt mondta, hogy a Tejútrendszer ezen régiója a galaxis legszélsőségesebb környezete, ahol komoly próbáknak vethetik alá a jelenleg ismert csillagképződési elméleteket.

A kutatók meg tudták figyelni az úgynevezett protocsillagokat is, amelyek a csillagképződés egy korai fázisában alakulnak ki. A James Webb képén körülbelül 500 ezer csillag látható, ezek között egy protocsillaghalmazt is észre lehet venni, méghozzá a kép közepe tájékán, a ciánszínű felhő fölött, vörösen világítva. Ennek a fiatal halmaznak a középpontjában egy korábban ismert, hatalmas, saját Napunk tömegénél több mint 30-szor nagyobb protocsillag található. A felhő, amelyben a protocsillagok találhatók, olyan sűrű, hogy a mögötte lévő csillagok fénye nem éri el Webbet, így kevésbé tűnik zsúfoltnak, pedig valójában ez a kép egyik legsűrűbben tömött területe. Kisebb infravörös felhők tarkítják a képet, úgy néznek ki, mintha lyukak lennének a csillagmezőben. Itt formálódnak a jövő csillagai.

A ciánszínű felhő nagy mennyiségű ionizált hidrogén kibocsátását takarja. Crowe szerint ez általában a fiatal, hatalmas csillagok által kibocsátott energizált fotonok következménye. Itt két vizsgálandó, furcsa jelenséget fedeztek fel: az egyik az, hogy a hidrogénes terület nagyon nagy kiterjedésű, a másik pedig az, hogy tűszerű struktúrákat látnak az ionizált hidrogénmezőben, amikről egyelőre nem tudják, micsodák.

„A galaktikus központ zsúfolt, viharos hely. Vannak benne turbulens, mágneses gázfelhők, amelyek csillagokat alkotnak, amelyek aztán hatással vannak a környező gázokra” – mondta Rubén Fedriani, aki szintén a kutatócsoport része. „A Webb rengeteg adatot bocsátott rendelkezésünkre erről az extrém területről, amikbe most kezdünk csak beleásni.”

A Földtől körülbelül 25 ezer fényévre található galaktikus központ elég közel van ahhoz, hogy a Webb teleszkóppal az egyes csillagokat tanulmányozni lehessen, így a csillagászok információkat gyűjthetnek ezek kialakulásáról és arról, hogy ez a folyamat mennyiben és hogyan függhet a kozmikus környezettől, különösen a galaxis más régióihoz képest.