Kihaltnak hitt hangyászt, fákon élő garnélarákot és vak pókokat találtak egy indonéz hegységben

Mi jut eszébe, ha Sir David Attenbourugh-ra gondol? Ha egy rég elveszettnek hitt hangyászsünfaj, akkor váó, ezek szerint egy igazi természetkedvelő ínyenccel van dolgunk! Létezik ugyanis egy Attenborough-hangyászsün, ami Indonéziában él, és 1961-ben látták a vadonban utoljára – igaz, akkor kutatók haza is vittek egy példányt. Évtizedeken át kihaltnak hitték, csak néhány, a puha földben hagyott orrnyom árulkodott arról, hogy a faj még nem adta fel.

A New York Times most arról számolt be, hogy a többek között az Oxfordi Egyetem által is támogatott Expedition Cyclops kutatói újra felfedezték a hangyászt. A testét a sündisznóéhoz hasonló tüskék borítják, az orra olyan, mint egy hangyászé, a lábai pedig a vakondéra hasonlítanak. A bizarr kis állatot most Indonézia Pápua tartományában, a Küklopsz-hegységben találták meg újra, vadkamerák előtt battyogott át.

Ez a súlyosan veszélyeztetett faj egy az öt élő (és ismert) kloákás emlősfaj (Monotremata) közül. Rajta kívül tudunk még három másik hangyászsünfajról és a kacsacsőrű emlősről. A Monotremáták valamikor 200 millió évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy leválnak a többi emlőssel közös ős ágáról a családfán, hogy saját útjukat járják. Nem elevenszülők, hanem tojást raknak, de kicsinyeiket – mivel nincs mellbimbójuk – a pórusaikon át anyatejjel etetik. A hosszú orrukkal megérzik a prédájuk mozgását és elektromos nyomát.

Hé, ennek nem ott van a helye!

Az Expedition Cyclops azonban más, egészen különleges felfedezésre is jutott: találtak egy garnélarákot. Ez önmagában nem tűnhet nagy hírnek, főleg akkor, ha belegondolunk, hogy az egyedek alig nagyobbak, mint egy rizsszem. Na de ezeket nem a régió vizeiben találták, hanem egy, a hegycsúcs közeli erdős részen. A fákon, a mohán, a földben, kövek alatt, sőt, rothadó farönkökben is.

„Ez egy elég furcsa teremtmény. Egészen lenyűgözött mindenkit”

– mondta Leonidas-Romanos Davranoglou, a csapat fő entomológusa (rovartudósa), az Oxfordi Egyetem kutatója.

Kilenc hasonló garnélafajt ismerünk, de azok általában a tenger közelében, leginkább a parton élnek. A most felfedezett rákocskák jóval beljebb merészkedtek, amivel igencsak megnehezítik a kutatók dolgát, ugyanis nem könnyű a terep – a lesben álló mérges kígyókról és a fákon élő piócákról nem is beszélve. Davranoglou azt mondta a NYT-nak, hogy egyszer, amikor a hegyről jött le, akkorát esett, hogy eltörte a kezét.

A kutatók 80 kamerát állítottak fel, amik végül 14 használható fotót és négy használható videót készítettek a hangyászsünről, amit csak az utolsó napokban szúrtak ki a felvételeken.

Jelenleg nagyjából 2000 eltűnt állat- és növényfajt tartanak számon világszerte. Ezek azok az állatok, amikről legalább tíz éve nem készült új tudományos feljegyzés. Ahogy az emberiség terjeszkedik, fogynak a természetes élőhelyek, ezért az Expedition Cyclops szakemberei szerint nagyon fontos, hogy minél több fajról kiderüljön, hogy kihalt-e, vagy sem.

Szerencsére egy másik ilyen faj egyedeit is megtalálták. A Mayr-mézevő egy kampós csőrű, hosszú farkú madár, amiről 15 éve nem készül tudományos feljegyzés vagy videó.

Ezek mellett több, a tudomány számra teljesen új fajjal is találkoztak. Méghozzá akkor, amikor egy túra során az egyik kutató alatt beszakadt a talaj, és egy addig ismeretlen barlangrendszerre nem bukkantak, ami tele volt vak pókokkal és tücskökkel, és még egy új skorpiót és legalább három új kétéltűt is találtak. Az új fajokat azokról a helyi diákokról és segítőkről tervezik elnevezni, akik rengeteget segítettek az expedíció során a nyomkövetésben és a kamerák optimális elhelyezésében.

Bár a hegység nagy része természetvédelmi területnek számít, a környező dzsungelek nem, így a fakitermelés, a bányászat és a földművesek területszerzése miatt ezek az élőhelyek is egyre nagyobb veszélyben vannak. Az expedíció szervezői abban bíznak, hogy felfedezéseik elősegítik majd, hogy egyre nagyobb területek kapjanak védett státuszt.