Lehet, hogy nincs is olyan, hogy egészséges öregedés
2023. október 21. – 14:28
Az egészséges öregedés mítosz lehet, a bölcsességet nagyon nehéz meghatározni, és előfordulhat, hogy az idősek nem is bölcsebbek, mint a fiatalok, a demens ember pedig nem hülye, csak a saját szintjén kell vele kommunikálni – erős gondolatok hangzottak el az időskori memóriáról és a demenciáról a CEU és a CEU Demokrácia Intézet Határtalan tudás című rendezvénysorozatának legfrissebb előadásán.
Nem annyira egyszerű meghatározni, sem kutatni, hogy mik a memóriabeli különbségek az idősek és a fiatalok között, mint amennyire annak látszik, mondta Prof. Czigler István emeritus, pszichológus, az ELTE Természettudományos Kutatóközpontjának kutatója. A baby boom generáció ugyanis más korban járt iskolába, felnőttkorában mások voltak a szocializációs, táplálkozási szokások, az alfa generáció pedig másképp áll hozzá minden feladathoz, ez megmutatkozik a teljesítményükben is. Ráadásul többféle memória, az emlékezetnek többféle vonatkozása van. Ha jobban megértenénk, hogyan működik pontosan, talán a már népbetegséggé vált, gyógyíthatatlan demenciát is jobban tudnák kezelni.
A WHO szerint világszerte 50 millió embert érint a demencia, Magyarországon pedig 250 ezer ember él vele. Ha hozzá számoljuk azt is, hogy a betegség a rokonságot, a barátokat is mennyire megterheli, itthon 1 millió ember életminőségét rontja valamilyen szinten ez az állapot. „Idősödő társadalomban élünk, az életkor pedig rizikófaktor” – mondta dr. Nagy Szilvia pszichiáter szakorvos, pszichoterapeuta. „90 év felett minden harmadik ember érintett. A betegség rontja az életminőséget, csökkenti az élettartamot, és sajnos nem gyógyítható, kezeléssel is csak lassítható a lefolyása.”
Demens tünetekről már a Kr. e. 3000-es években készült írásos feljegyzés: Egyiptomban még időskori állapotromlásnak hívták. Pithagorasz az életet hat szakaszra bontotta, a hatodik volt a „senium”, amiben az elme a csecsemőkorra redukálódik – ez egyébként a demens betegeknél előbb-utóbb nagyon jellemző, és az összes olyan technika, amivel a csecsemőkkel, gyerekekkel próbálja meg az ember a kapcsolatot tartani, itt is működhet.
Többféle demencia létezik, az Alzheimer-kór például egy ilyen alfajtája a betegségnek, de nem minden demens ember Alzheimer-kóros.
Utóbbinál nagyon fontos faktor a genetika, a többinél szintén szerepet játszhat, de a vaszkuláris, vagyis ér eredetű demenciánál nagyon fontos az életmód is. „Ezt gyakran más betegségek előzik meg, mint például a cukorbetegség, az elhízás, a magas vérnyomás, a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás; itt beszélhetünk megelőzésről, késleltetésről” – mondta a szakértő. A frontotemporális demencia, vagyis a Lewy testes demencia a legsúlyosabbak közé tartozik, személyiségváltozással, kritikátlansággal, vizuális érzékcsalódásokkal jelentkezik.
A demencia egyik tünete a memóriazavar, de nem kizárólag ez karakterizálja. Az úgynevezett egészséges öregedés esetében is van memóriaromlás, de más mértékben, mint a demens embereknél.
Nem olyan rossz az idősek memóriája, mint azt hiszik
Az idősek és a fiatalok memóriakülönbségének felfedezése egyidős az IQ-tesztek megjelenésével: az idősebbeknél ezeken alacsonyabb értékek jöttek ki, később azonban kiderült, hogy nem minden téren. A szóbeli készségekben például nem voltak nagy különbségek – ha megkérdezték az öregebbeket, hogy egy melléknév szinonimáit sorolják fel, szinte ugyanolyan jól teszik ezt meg, mint a fiatalok, ahol azonban gyors válaszokat kell adni, ott sokkal rosszabbul teljesítenek. „A későbbiekben ezt a két területet elnevezték: az egyik lett a kikristályosodott intelligencia, ami az általános tudást jelenti, a folyékony intelligencia pedig adott esetben új kapcsolatok kialakítását, használatát, itt volt a legnagyobb életkori különbség a kutatások során” – mondta Czigler István.
Az iskolázottság rengeteget számíthat abban, hogy a kutatások milyen jól tudják felmérni az időskori memória állapotát. „Készült egy svéd, nagy mintás kutatás, amelyben a résztvevők azt a feladatot kapták, hogy mondjanak ”v„ betűs szavakat egy percen keresztül. Minél idősebbek voltak a résztvevők, annál kevesebbet tudtak mondani. Aztán a kutatók megnézték, hogy mi van, ha az iskolázottságra korrigálják az eredményeket. A különbségek kiegyenesedtek” – mondta a professzor.
A memória ráadásul nem egy fogalom, sokkal inkább egy rendszer, aminek különböző részei vannak, éppen ezért alapvetően sem egyszerű vizsgálni, meglepően keveset tudunk róla. „Az egyik lehetőség a vizsgálatra az, ha azt figyeljük meg, hogy ha, tegyük fel, szembejön velem valaki a folyosón, akkor felismerem, hogy az egy PhD-hallgató, jobb esetben a nevét is tudom, vagy pedig tudom, hogy az csak egy látogató” – mondta Czigler István. „A másik lehetőség az, és ez bonyolultabb, hogy nincs a segédeszköz, nekem fel kell idézni, hogy mi, mikor, kivel történt. Utóbbiban lényegesen nagyobb az időskori romlás.” A harmadik típus a jövőre vonatkozó emlékezet, amikor az ember tudja, hogy holnapután háromkor hova kell mennie. „Azt hinnénk, hogy ebben rosszak lesznek az idősek, de az a helyzet, hogy ha laboratóriumban vizsgáljuk, akkor van csak így, a tényleges gyakorlatban nem.” Ez azért lehet így, mert az idősek bátrabban használják a segédeszközöket, mint a fiatalok, és az emlékezet különböző vonásai másképp viselkednek az életkor előrehaladtával.
Az emlékezet egy másik fajtája a nem szándékos emlékezet – sok olyan dolog létezik, ami nem azért vesz minket körül, hogy megjegyezzük, de akaratlanul is rögződik. Ez jellemzően kevésbé csökken az életkorral.
„Nagyon jó, hogy felejtünk, mert ha az a mennyiségű információ, amit az érzékszerveinken keresztül befogadunk, megmaradna, káosz lenne. Az egész működésünk arra irányul, hogy valami rendet csináljunk a beérkező dolgok között. Elég, ha azokra az értelmetlen ábrákra gondolunk, amiket a pszichológusok szoktak mutatni az embereknek, és azok felismernek bennük mintákat.”
A kutatások esetében egyébként az is kérdéses, hogy ha memóriacsökkenést tapasztalnak, az vajon attól van-e, hogy az úgynevezett bevésési szakaszban történt károsodás, vagyis az illető meg sem jegyezte, amit meg kellett volna neki, vagy pedig a felidézési és felismerési szakaszban.
Alapvetően azonban elmondható, hogy a jelenlegi tudásunk szerint az idősek két tényezőben valóban rosszabbul teljesítenek, mint a fiatalok. Ezek közül az egyik a mentális lassulás, vagyis minél bonyolultabb feladatokat kell megoldani, annál nagyobb a különbség. Ha azt mondják a résztvevőnek, hogy ha felvillan egy fény, nyomjon meg egy gombot, a különbség elhanyagolható, ha viszont a résztvevőknek csak egyes számok megjelenésénél kell megnyomniuk gombokat, és ki kell választaniuk, hogy melyiket, már lényeges a differencia. „Minél tovább tart egy alapvető folyamat, az idegrendszerben annál több párhuzamos folyamat játszódik le, nehezebb őket koordinálni, jelentősebb a csúszás, nagyobb a különbség” – mondta a szakértő.
A másik ilyen tényező az úgynevezett gátlási működések hatékonyságának csökkenése. Ezt egyszerű kísérletben sikerült először mérni: egy lapra nyomtattak normál és dőlt szavakat is, és a résztvevőknek csak az egyiket kellett olvasniuk. Ez nehezebb volt az idősebb embereknek, zavarta őket a másik betűtípus.
Mindez azonban csak az egészséges öregedésre vonatkoztatható – ha van olyan, hogy egészséges öregedés, persze. „Ez furcsa fogalom, nem tudja senki, hogy létezik-e. Azt sem tudjuk, hogy mit kezdünk az egészséges idősekkel egy bizonyos idő után? Funkciótlanná válnak az idős emberek, ez a probléma nincs megoldva” – mondta a szakértő. Azt is kifejtette, hogy a bölcsesség, nagyon megfoghatatlan fogalom, és az a közhiedelem, hogy az idősek bölcsebbek, nagyon kérdéses. „A bölcsesség, azt szokták mondani, az élet komplikált dolgaiban való tanácsadás képessége. Minél gyorsabban változik a társadalom azonban, annál kevésbé relevánsak a régebbi ismeretek.” Mivel az a tudás, amit az idősek összegyűjtöttek, egy fiatalnak sok szempontból nem releváns, így nehéz is meghatározni, mi az a bölcsesség, és mennyire hasznos ez tulajdonképpen.
A demens ember nem hülye, csak össze van zavarodva
A demens emberek memóriája teljesen másképpen működik: itt nem különbségekről, memóriacsökkenésről, hanem memóriadegenerációról beszélhetünk. A régmúltra emlékeznek, a közelmúltra kevésbé, és a jövőt nehezen képzelik el. Ahogy a demencia halad előre, egyre rosszabbá válik a helyzet: az enyhe állapotban a beteg még tud magáról, rendezheti a saját dolgait, a közepes állapotban általában már segítségre van szükség, ilyenkor szokták gondnokság alá is helyezni a betegeket. A késői stádiumban már személyiségváltozással, agresszivitással, kritikátlansággal is jár az állapot.
„A betegséget folyamatos szellemi leépülés jellemzi, ez egy krónikus mentális betegség, ami nem gyógyítható” – mondta dr. Nagy Szilvia. A diagnózis nehéz, általában már a közepes stádiumban jut el odáig a család, hogy segítséget kérjen.
A tünetek között lehet a cselekvések, a nyelvi kifejezések, a tárgyak felismerésének zavara, a figyelem, a koncentráció csökkenése, a tanulási képességek romlása, de nincs olyan jellemző tünetegyüttes, amit egyértelműen a demenciának lehet tulajdonítani.
„A betegség egy-két évig lappanghat, majd lépcsőzetes vagy folyamatos lefolyásban zajlik le.”
A demens betegeknél nemcsak maga a páciens, hanem a család is komoly stresszt él át. Nagy Szilvia szerint például az ápolás minősége és annak mentális megterhelése egyenesen arányos azzal, hogy milyen volt a beteg és az ápoló közötti kapcsolat a betegség előtt. Ha vannak olyan sérelmek, amiket még nem sikerült megoldani, az ápolás során jellemzően előtörnek, és elmérgesednek. A pszichológiai ellátásban éppen ezért a családterápiát is alkalmazzák, hiszen az, ha egy szerettük leépül, a családtagoknak is óriási stressz. „Ezért szoktuk a demenciát elővételezett gyásznak is nevezni: ilyenkor úgy hal meg valaki, hogy a hozzátartozók még életében elveszítették azt az embert, akit szerettek” – mondta a szakértő.
„Ezek az emberek nem hülyék, csak demensek” – mondta Buda Annamária, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat munkatársa. „Kicsit olyan a demencia, mint egy fénykép, ami rosszul van fókuszálva, elmosódnak a kontúrok. A betegeknek ezekben kell navigálniuk.” Számos példát hozott arra, hogy a szeretetszolgálat által működtetett otthonokban milyen az élet a demens idősekkel: különböző trükkökkel próbálják őket megakadályozni az elkószálásban például, néha az is elég, ha az ajtóra könyvespolc mintázatú tapétát raknak, vagy egyszerűen függönnyel rejtik el, és elteszik az esernyőt, ami eszébe juttathatná a betegnek, hogy el akar menni. Ha a demens idős nem eszik, lehet, hogy csak segíteni kell azzal, hogy színes ételeket szolgálnak fel neki, amit észrevesz a tányéron, és színes szalvétára teszik a tányért is, hogy a fehér abroszon feltűnjön neki.
Komoly probléma azonban a helyhiány az ellátórendszerben: Buda Annamária szerint ha megdupláznák a jelenlegi kapacitást, az fedné le nagyjából az igényeket. „Vidéken vannak nagy problémák, sok a demens, kevés a hely. Minden férőhelyre átlagosan 30-40 ember várakozik” – mondta. Az otthonápolást pedig nem minden család tudja megoldani, hiszen sok beteg 0-24-es felügyeletre szorul, a problémát ezért minél hamarabb meg kellene oldani.