Kétszer annyi hőhullámot kell majd átélnie élete során egy mai hatévesnek, mint nekünk

A globális felmelegedés jelenleg 1,1 Celsius-foknál tart, ennek következményeként már most is intenzívebb hőhullámok, aszályok, hirtelen nagy mennyiségű csapadékok, villámárvizek alakulnak ki világszerte, így Magyarországon is. A szélsőséges időjárási események a mezőgazdaság mellett az egészségre is hatással vannak. A fokozatosan romló tendenciát a kibocsátások mérséklésével lehetne megfékezni, ugyanakkor egy 2021-es, a klímaváltozás generációkon átívelő hatásait vizsgáló tanulmány szerint a 2020-ban születetteknek 2-7-szer több szélsőséges időjárási eseményt kell megtapasztalniuk életük során, mint az 1960-ban születetteknek, még akkor is, ha a klímapolitikai ígéreteket teljesítik az országok.

A Másfélfok három különböző generációba sorolt fiktív személy (Marika néni, Marcsi, Marcsika) példáján át nézte meg, mivel kell számolni akkor, ha sikerül betartani a klímapolitikai ígéreteket, és mivel kell akkor, ha nem. A számítás 80 éves átlagéletkorral kalkulál.

A késői boomer kategóriába tartozik a példa szerinti, 1963-as születésű Marika néni, míg lánya, az 1990-es születésű Marcsi az Y korosztály tagja, Marcsika, Marcsi lánya pedig 2017-es születésűként az Alfa generáció képviselője.

Ha a kibocsátások nem változnak, akkor az azt jelenti, hogy a globális felmelegedés várhatóan eléri a 3,5 Celsius-fokot. Ebben az esetben

• Marika néninek 1,3-szer több erdőtüzet, 1,1-szer több áradást, 5,3-szer több hőhullámot kell átélnie, mint a nagyszüleinek vagy a felmenőinek; míg
• Marcsi 1,6-szer több erdőtüzet, 1,3-szer több áradást, 12,7-szer több hőhullámot kell hogy megtapasztaljon, mint a dédszülei vagy a felmenői;
• míg Marcsika élete során 2,2-szer több erdőtüzet, 1,6-szer több áradást és 28,8-szer több hőhullámot él majd meg, mint a szépszülei vagy a felmenői.

Tökéletesek akkor sem lennének az értékek, ha sikerülne betartani a klímapolitikai célokat. Ekkor

• Marika néninek 1,2-szer több erdőtüzet, 1,2-szer több áradást, 5-ször több hőhullámot kell majd átélnie, mint a nagyszüleinek vagy a felmenőinek; míg
• Marcsi 1,5-szer több erdőtüzet, 1,4-szer több áradást, 8,7-szer több hőhullámot kell hogy megtapasztaljon, mint a dédszülei vagy a felmenői;
• míg Marcsika élete során 1,8-szer több erdőtüzet, 1,7-szer több áradást és 13-szor több hőhullámot él majd meg, mint a szépszülei vagy a felmenői.

A Másfélfok cikke szerint ha a kibocsátásokat az országok a 2030-ig szóló klímacéloknak megfelelően mérsékelnék, akkor a század végére 2,4 Celsius-fokkal emelkedne a globális átlaghőmérséklet, ami még mindig nagyon sok. Ha a párizsi megállapodásnak megfelelően 1,5 Celsius-foknál korlátozná a világ a globális felmelegedést, akkor sem sikerülne teljesen meggátolni például az aszályok fokozódását.

A cikk felveti a generációk közti igazságtalanságot is a karbonköltségvetés kérdését illetően. A karbonköltségvetés azt mutatja meg, hogy a globális felmelegedés adott hőmérsékleten való korlátozásához még mekkora mennyiségű üvegházhatású gázt bocsáthat ki a világ.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint ha ennél a 1,5 Celsius-foknál szeretnénk korlátozni a globális felmelegedést, akkor az azt jelenti, hogy az emberiség a karbonköltségvetése nagy részét már felélte. Ha ennél picit magasabb, mondjuk, 2 Celsius-fokos emelkedéssel számolunk, akkor ez azt jelenti, hogy a fiataloknak az életük nagy részét úgy kellene tervezniük, hogy nagyobb mértékben hozzájárulnának a globális kibocsátáshoz. Azaz nekik jóval kevesebb jut a karbonköltségvetésből (szén-dioxid-kibocsátásból), mint amennyit az idősebb generációk élvezhettek.

A Másfélfok a CarbonBrief által kifejlesztett eszköz alapján megnézte, mennyi kibocsátásra van lehetősége Marcsikának, ha 1,5 Celsius-foknál korlátoznák a felmelegedést: ebben az esetben egy most hatéves gyerek élete során 84 tonna szén-dioxidot bocsáthatna ki – ami nyolcada annak, ami a nagyszülei nemzedékének jutott (663 tonna). Ha azonban azt a számítási módot vesszük alapul, amely szerint a világ összes embere között egyenlően kell megosztani a karbonköltségvetést, akkor Marcsikának már csak az 1/14-e jut annak, mint a nagyszülei generációjának jutott. A cikk megállapítása szerint ugyanakkor a karbonkibocsátás csökkentésnek arányosan nagyobbnak kell lennie a gazdagabb országokban, ugyanis míg egy átlagos indiai 1,9 tonna szén-dioxidot bocsátott ki 2017-ben, addig az Egyesült Államokban ez 16,9 tonna volt, vagyis majdnem 9-szer több. Emellett a fejlett országok a légkörben halmozódó üvegházgázok nagyobb hányadáért felelősek, mint a fejlődő térségek.

A cikk szerint fontos lenne bevonni a döntéshozatalba a fiatalabbakat, mert az Y és a Z generáció tagjai amellett, hogy elszenvedői is a problémának, érzékenyek is rá, és tennének is ellene.