Jane Goodall Budapesten: Tarzan rossz Jane-t vett feleségül
2023. május 10. – 12:06
Nagy hatású előadást tartott kedd este Dr. Jane Goodall angol etológus, csimpánzkutató, természetvédő, aki elképesztő nyugalmat árasztó megjelenésével bolygónk megmentéséről és a cselekvésre hívó reményről beszélt. Szerinte az a küldetése, hogy reményt adjon az embereknek a klímakatasztrófa határán. Beszélt arról, hogy emberként a spirituális evolúció útjára is rá kell lépnünk, és fel kell hagynunk azzal, hogy mindenki a saját alagútját ássa a fény felé, mert csak együtt sikerülhet a bolygó megmentése.
A mintegy félórás előadást, amelyet Jane Goodall 89 éves kora ellenére állva tartott, egy kerekasztal beszélgetés előzte meg. Ez Orvos-Tóth Noémi pszichológus (a beszélgetés házigazdája), Máté Bence természetfotós és Takács-Sánta András humánökológus, az ELTE docense részvételével először magyarul, majd Goodall bekapcsolódásával angolul zajlott.
A téma elsődlegesen a fejünk felett lebegő ökológiai katasztrófa volt, amely a Földet fenyegeti, és annak a reménynek a jelenléte az emberiségben, amely Jane Goodall tavaly megjelent könyvének, A remény könyvének a témája.
A magyarul zajló beszélgetés során a két meghívott vendég egyetértett abban, hogy a remény rendkívül fontos és pánikra nincs okunk, mert a természet fejlődik, és annyi forgatókönyv lehetséges, hogy ezt még a legokosabb ökokutatók sem tudják megjósolni. Máté Bence elárulta, a fenntartható fejlődés mintájára megalkotta a fenntartható visszafejlődés kifejezést, ami nézete szerint annyit tesz, hogy hogyan lehet úgy sokkal kevesebb terhelést okozni a környezetünkre, hogy a boldogságunk nem csökken. Azaz meg kellene találnunk azokat az értékeket az emberi kapcsolatainkban vagy a természetben, amelyek nem kerülnek pénzbe.
Takács-Sánta András a Kisközösségi Programról ejtett szót, amely helyi ökoközösségeket segít, és kiemelte, hogy a remény cselekvés nélkül nem ér semmit.
Orvos-Tóth Noémi ezután a mértékletességet és a fogyasztói társadalmat bombázó reklámokat hozta szóba, amelyek azt sugallják, hogy a boldogságot a megszerzésen keresztül érheted el. Takács-Sánta szerint a fejünkben kell átállítani egy kapcsolót aszerint, hogy a jó élet definícióját tudjuk átértékelni. Egy bizonyos pontig kell a fogyasztás a boldogság érzéshez, ám az újrakapcsolódással három ponton fejlődhetünk: kapcsolódhatunk a másik emberhez, közösségekhez, újra kapcsolódhatunk élőlény társainkhoz, főleg a nagyvárosokban szakadtunk el tőlük, és végül újra kapcsolódhatunk a transzcendenshez. Az elmúlt kb. 300 év szerinte az emberi történelem első olyan időszaka, amikor össztársadalmi szinten megpróbálunk a transzcendens nélkül élni. Ez a kísérlet, úgy tűnik, nem annyira jött be.
Érdemes azon gondolkodni, mennyi olyan dolog van, ami nem kerül pénzbe, mégis örömet okoz
A természetfotós ekkor arra tért ki, hogy ha visszaemlékezik, mik okoztak az életben igazán boldog pillanatokat, azok nem voltak pénzért megvásárolhatóak.
„Az az igazán nagy erő, amikor az embernek már megvannak a földi javai, erőforrásai, de nem vásárol háromévente új autót.”
Ehelyett meg lehet találni azt a boldogságot, amely az ismerőseink, barátaink, családunk körében van, a digitális létben töltött idő előbb-utóbb vissza fog fordulni, mert annak nincs olyan értéke, mélysége, mint amikor egy tábortűz mellett beszélgetünk.
Ezután a cselekvésről esett szó, arról, hogy mit tudunk mi egyének tenni a saját kis világunkban. A természetfotós a saját életét hozta fel példaként, ahol a banánt és a mandarint kitiltotta a házból, mert vásárlásnál már szempont az is, hogy magyar gyümölcsöt vesz vagy olyat, amit nem kell átutaztatni a tengeren. Fontos, hogy a szélsőségekkel nagyon vigyázni kell, hangsúlyozta, mert ha valaki marhasteaket eszik, nem szabad elítélni, mert lehet, hogy a másik oldalon valami mással kompenzál.
Az ELTE docense azt mondta, ha tudatában vagyunk, milyen nagy a baj, az egyik legfontosabb dolog, hogy mondjuk el minél több embernek. Hangsúlyozta, nem egyedül kell nekiállni, mert sokat nem lehet elérni, hanem hatásosabb is és jobban fogjuk érezni magunkat, ha együtt csináljuk.
A spirituális evolúció a jövő
Ezután színpadra szólították Dr. Jane Goodall csimpánzkutatót, aki négy év után látogatott újra Magyarországra, hogy az általa alapított Jane Goodall Intézet számára gyűjtsön támogatásokat, illetve előadást tartson az érdeklődőknek. A törékeny alkatú Goodall a színpadra érve visszafogott mosolyával pásztázta az őt tapssal ünneplő közönséget, majd helyet foglalt a meghívott vendégek gyűrűjében.
Orvos-Tóth Noémi először a kezdetekről, édesanyjáról kérdezte, arról, hogy honnan volt ahhoz bátorsága, hogy abban az időben ilyen szabadgondolkodású, bátor nő legyen és afrikai utazásában elkísérje, támogassa lányát. A válaszból megtudjuk, hogy valószínűleg az ő édesanyjától, akinek egy olyan világban kellett helytállnia, mindenért megharcolnia, ahol a szegénység sok mindenkit sújtott. Majd a könyvének megírásáról mesélt, mekkora munka és erőfeszítés volt megírnia, korán kelt, későn feküdt, egyben ezúton is köszönetet mondott a körülötte dolgozóknak.
Takács-Sánta András azt a kérdést tette fel neki, mit javasol Goodall azok meggyőzésére, akik feladták a reményt. Elmondta, számos barátja, ismerőse, kollégája van, mind kiváló emberek, akik ismeretében vannak a közelgő ökokatasztrófáknak, de mégis ebbe a kategóriába tartoznak. Elismerte, hogy ha körbenézünk a világban, azt láthatjuk, hogy valóban sötét időket élünk, viszont senki sem tudja egyedül megoldani a világ problémáit. Azt tanácsolta, nézzünk körbe saját közösségünkben, mi az a probléma, ami megoldására leginkább szükség van: a hajléktalanság, szennyezett vizek, kóbor kutyák, és találjuk meg a velünk azonosan gondolkodó embereket, gyürkőzzünk neki és próbáljunk ebben az egy kérdésben változást hozni.
Ha teszünk valamit, jobban fogjuk magunkat érezni, boldogabbak leszünk és más is jobban fogja magát érezni, és inspiráljuk a körülöttünk lévőket.
Ha globálisan gondolkodunk, kétségbeesést érezhetünk, ha viszont helyi szinten próbálunk cselekedni és találunk olyan embereket, akik szintén tesznek helyi szinten valamit, akkor a globális kérdéseket is reményteljesebben láthatjuk. Ha viszont mindannyian elveszítjük a reményt, vesztésre vagyunk ítélve, ami aztán felbosszant minket, ez pedig csak ront a helyzeten.
A folytatásban a stressz kezeléséről kérdezték Goodallt. Elmondta, élete során rengeteg stressz érte, hiszen a II. világháborúban nőtt fel, a tanzániai Gombéban, ahol kutatásait végezte, pedig elrabolták a diákjait, vagy pedig a pénz fogyott el a kutatásaira, és nehezen tudta a nála dolgozók bérét kifizetni. Azt mondta, a családjától tanulta azt a képességet, hogy nagyon makacs és nem akarja feladni, a pillanatnak él és megküzd mindennel, ami szembejön. Ha valamit nem tud megoldani, félreteszi, vár, beszél olyanokkal, akik segíthetnek és a stresszes helyzeteket megpróbálja kiűzni elméjéből. Takács-Sánta ezután azt kérdezte tőle, mi a véleménye a spiritualitásról, amikor az emberek által megoldhatatlannak tűnő dolgokkal állunk szemben, mint a klímaválság és a fajok kipusztulása.
Goodall szerint manapság az a probléma, hogy elmozdultunk egy erősen materialista társadalom irányába, minden a pénzről és a hatalomról szól. Elvesztettük a természettel való kapcsolatunkat és tudnunk kell, hogy a természetben töltött idő nagyon fontos az elménk számára. A vallás maga is bemocskolódott, ami nem is meglepő, ha megnézzük, hogy a vallási fanatikusok milyen problémákat okoznak.
„Nem vagyok különösebben vallásos, de amikor a természetben vagyok, akkor igenis érzek egy kapcsolatot valami nálam nagyobb spirituális erővel. Nem számít, hogy mások ebben hisznek-e vagy sem, mert én érzem, hogy erőt nyerek ebből a spirituális erőből, hogy tovább lépjek és fent tudjak maradni a nehéz időkben”
– mondta. Elmondta, az evolúció során biológiai szempontból egy primitív lényből egy sokkal magasabb szintű lénnyé váltunk, és úgy gondolja, hogy emiatt emberként most már viszont a spirituális evolúció útjára is rá kell lépnünk. Ennek része lehet a vallás, de nem feltétlenül a vallásról beszélünk.
Az üzenet
A meghívottakkal folytatott beszélgetés után a pulpitushoz lépett Jane Goodall, hogy a közönséghez szóljon. Azzal kezdte, hogy gyerekkorában mennyire szerette az állatokat, édesanyjától állatos könyveket kapott. A könyvek között volt a Tarzan is akibe szerelmes is lett, de úgy érezte, sajnos Tarzan a rossz Jane-t vette feleségül. Ekkor döntötte el, hogy vadállatok között fog élni Afrikában, és könyveket ír róluk. Édesanyja felkészítette, hogy ehhez kemény munka és kitartás kell, de az álmokat nem szabad feladni.
„Ezt az üzenetet vittem el aztán a világon minden fiatalembernek a hátrányos közösségekbe…. A küldetésem az, hogy az embereknek reményt adjak.”
Ezután a csimpánzokról és pályafutása elejéről beszélt hosszabban, és arról, hogy ma már tudjuk, hogy 98,6 százalékban azonos a DNS-ük, mint a miénk, de régen még csak azt látta, hogy mennyire hasonlóan viselkednek mint az ember. Elmesélte, hogy amikor még nem járt egyetemre, 1961-ben sok professzor azt vallotta, nem szabadna neveket adni a csimpánzoknak, hanem számokkal kellene jelölni őket, mert nincsenek érzéseik, félelmeik, tulajdonságaik. Goodall megfigyeléseinek köszönhetően azonban a tudomány most már elfogadja, hogy részei vagyunk az állatok birodalmának és nem kívülállók. Hasonlóan más állatokhoz, akiknek az intelligenciáját most kezdjük jobban megismerni.
Ilyenek például a patkányok, amelyek aknákat találnak meg, vagy a polip, ami képes átmászni egy másik akváriumba, hogy észrevétlenül halat lopjon. Innen rátért a tehenekre és a többi tenyésztett állatra, hogy kiemelje: korábban nem is tudtuk róluk, de ugyanúgy van egyéniségük, éreznek és érzik a fájdalmat, félnek. Ezután hosszan részletezte, hogy a növényalapú táplálkozás a legjobb, amit a klímaváltozás ellen tehetünk. Az állatok felneveléséhez szükséges ásványi anyagok, a tehenek által kibocsátott metángáz, a talajban lévő vegyszerek, csak hogy néhányat említsen, mind rombolja a környezetet. Ugyanezt teszi a népességnövekedés és ezen keresztül a szegénység okozta károk is – Gombéban az emberek kivágták a fákat, hogy a megtisztított területeken növényeket termesszenek, így viszont a csimpánzok élőhelye veszélybe került.
Aztán a közömbösségről szólt mint nagy akadályról: mindenki a saját kis alagútját akarja kiásni, ahelyett, hogy közösen törekednének elérni a fényt az alagút végén. Ehhez kapcsolódóan négy fő okot emelt ki a reményre vonatkozóan.
A négy ok közül az elsőt a fiatalok jelentik – hozzájuk kapcsolódóan a Rügyek és gyökerek elnevezésű programot említette Goodall, amelyet 1991-ben Tanzániában indítottak el, és most már 68 országban működik. Ennek mottója, hogy
minden egyén hatással van a bolygóra minden egyes nap. Rajtunk múlik, hogy milyen ez a hatás.
A programban már óvodáskorban kínálnak projekteket a gyerekeknek, amit végre kell hajtaniuk. Ez Magyarországon is működik. Hangsúlyozta, nem veszíthetjük el a reményt, úgy, hogy gyerekeink vannak, át kell adnunk az üzenetet nekik.
A második ok az intellektusunk, hogy értsük, a mi érdekünk az ökoszisztéma megvédése, és meg kell állítani a pusztítást. Még mindig van időnk és most már elkezdtük újra használni az intellektusunkat, a megújuló energiaforrásokat, gépekkel kivonjuk a levegőből a szén-dioxidot, újrahasznosítjuk a tárgyainkat stb.
A harmadik ok a reményre, hogy a természet ellenálló és visszanyeri a területeit, ennek jeleit Goodall látta itt Magyarországon is.
Végezetül a kitartást említette, amellyel másokat inspirálhatunk, ehhez személyes történeteket is mesélt. Egy Afrikában élő Wounda nevű csimpánzról mutatott be egy rövid filmrészletet, amelynek édesanyját megölték, a bozótot kiirtották, ő menhelyre került, majd megbetegedett, de megmentették az életét, és a Jane Goodall Intézet tulajdonában lévő szigetre szállították.
Ezzel a megható videóval búcsúzott Dr. Jane Goodall a magyarországi közönségtől.