Kihalásig gázolunk

Több tucat vadon élő emlősfajnál már a gázolás a vezető halálok – állítja egy friss brit tanulmány. A kutatók világszerte 69 vadon élő emlősfaj 150 populációját vizsgálták, és kimutatták, hogy a vizsgált populációk csaknem harmadánál (28 százalékuknál) már egészen biztosan gázolás öli meg a legtöbb állatot, megelőzve olyan halálokokat is, mint a betegségek vagy a vadászat.

Sőt, találtak olyan populációt is, ahol

az összes elhalálozás 80 százalékát gázolás okozta.

A gázolás így a populációk létszámát és szerkezetét alapvetően befolyásoló tényezővé vált, és hatása várhatóan csak nőni fog, hiszen előrejelzések szerint a járműforgalom is egyre nagyobb lesz az utakon, az Egyesült Királyságban például 2050-ig 51 százalékos közútiforgalom-növekedést jeleznek előre a szakértők.

A kutatás azt is kimutatta, hogy a nőstények több állatpopulációban is nagyobb valószínűséggel váltak gázolás áldozatává, mint a hímek. Ennek pontos oka egyelőre nem teljesen világos, de a jelenség további problémákhoz vezet, ugyanis a nőstények szerepe általában sokkal nagyobb az utódnevelésben, mint a hímeké. Az elgázolt nőstények kölykei általában éhen halnak, vagy – védelmező híján – felnőtt hímek végeznek velük, ezzel pedig tovább esik a populáció létszáma.

Egy 2011-es tanulmány világosan kimutatta, hogy kizárólag a Kalifornia államhoz tartozó Csatorna-szigeteken élő, súlyosan veszélyeztetett szigeti szürkerókák utódai éhen halnak, ha elgázolják a róluk gondoskodó anyát. Pumáknál pedig felnőtt hímek gyilkolják le a levadászott vagy elgázolt anyák utódait.

A kutatók szerint a gázolás által leginkább veszélyeztetett állatok

• a szigeti szürkeróka,
• az ibériai hiúz,
• az erszényes ördög,
• az afrikai vadkutya és
• a sörényes hangyász.

A felsoroltak egyébként is a veszélyeztetett vagy erősen veszélyeztetett fajok közé tartoznak, a sok gázolás csak tovább ront a helyzetükön. A sörényes hangyász populációinak növekedési rátáját például megfelezték a gázolások a brazíliai Cerrado régióban, és félő, hogy a faj bizonyos életközösségei tíz éven belül teljesen el fognak tűnni. Rájuk azért jelentenek különösen nagy veszélyt a gázolások, mert a faj szaporodása viszonylag lassú, az egyedszámot azzal tartják fenn, hogy egy-egy egyed sokáig él. A gázolás miatt idő előtt elpusztult felnőtt állatok esetleges későbbi utódainak hiánya pedig különösen érezhető a populációszerkezeten.

Az viszont, hogy egy bizonyos állatból sok egyedet gázolnak el, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott állatpopuláció túlélése veszélyben forog. A kutatók több példát találtak arra is, hogy a sok gázolás egészséges és népes populációt jelzett, hiszen ha nagyobb az egyedszám, akkor a gázolások száma is nőni fog. Erre egy korábbi amerikai tanulmány is bizonyítékot szolgáltat, Michigan államban 2002 és 2005 között elgázolták az amerikai nyestek nyolcadát, az állatok egyedszáma az azt követő három évben mégis évente 16 százalékkal emelkedni tudott.

A témával foglalkozó kutatók szerint a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a természetvédelmi övezetek tervezésekor a gázolások számának leszorítására, ennek pedig a legmegfelelőbb módja az úgynevezett út nélküli konzerváció, aminek során a természetvédelmi területek élővilágát azzal is védik, hogy egyáltalán nem engednek át járműveket az adott területen, sőt nem egy esetben már meglévő, kiépített utakat zártak le és adtak vissza a természetnek.