Közel 40 év szünet után tört ki a Föld leghatalmasabb vulkánja

A Mauna Loa utoljára 38 éve, 1984 tavaszán tört ki, akkor 9 év szunnyadás után indult meg a vulkáni működés és 3 héten keresztül tartott. Azt megelőzően jóval gyakoribbak voltak a vulkánkitörések, az elmúlt közel negyven év szünet tehát szokatlanul hosszú a tűzhányó életében – mondhatni már nagyon aktuális volt, és az elmúlt hetekben ennek jeleit már észlelték a helyi vulkanológusok. Október elején emelték a készültségi fokozatot, mert a napi földrengések száma 40–50-re emelkedett, ami tízszerese volt a megszokottnak. Ezzel együtt néhány centiméterrel emelkedett a vulkán felszíne, ami a magma felnyomulását jelezte. Végül most, helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt (magyar idő szerint hétfő délelőtt) repedt fel a vulkán teteje, a Moku‘āweoweo kaldera belseje. Az égbolt vörösre színeződött, a vulkáni gázokat is érezni lehetett a partvidéken is.

Egyelőre még nincs veszély, egy hosszú repedés a kaldera belsejében nyílt fel, ahol a bazaltos magma lávafüggönyként csap fel. Az izzó láva a 180 méter mély kaldera belsejében terül szét és egyre nagyobb területet önt el. Az intenzív kezdeti lávaöntés jellemző a Mauna Loa kitöréseire, a kérdés, hogy meddig marad a láva a mély kalderában. Ha túlfolyik, akkor nem sok idő lesz a védekezésre, erre már most fel kell készülni. 1859-ben a láva az északnyugati lejtőn folyt le és elérte a mintegy 40 kilométer távolságban lévő óceánpartot. 22 évvel később a láva északkeleti irányt vetett és átlépte a sziget fővárosa, Hilo mai határát.

Ez megismétlődött 1942-ben, négy hónappal a Pearl Harbort ért japán támadás után is. A háborúba lépést követően a vörösre színeződött esti égbolt még inkább növelte a félelmet, attól tartottak, hogy újabb japán légitámadás indult. A kitörésről nem volt szabad szólni (nehogy a japánok kihasználják ezt az eseményt is egy támadásra), de a láva csak egyre jött és közelítette Hilo városát. Végül a katonai vezetés úgy döntött, hogy beveti a légierőt és a vulkanológusokkal történt egyeztetés után bombázni kezdte a lávafolyamot. A cél az volt, hogy a lávát szállító csatornákat felnyissák, és gyorsabb hűlésre késztessék a kőzetolvadékot. A láva végül nem sokkal ezután leállt – még éppen, mielőtt a víztartályokat elérte volna. Az elmúlt évszázad legnagyobb Mauna Loa kitörése 1950-ben volt. Ekkor a délnyugati lejtőn zúdult le a lávafolyam, ami 3 óra alatt érte el a 24 kilométer távolságban lévő óceánpartot.

A jelenlegi kitörés esetében a magma szerencsére nem a vulkán oldalát repesztette fel, így van esély arra is, hogy a láva a kalderában marad. Azonban az előbb részletezett korábbi kitörési események figyelmeztetnek: habár ez nem egy globális kihatású vulkáni kitörés, előfordulhat, hogy 2018 (Puna, Kilauea, Hawaii) és 2021 (La Palma, Kanári-szigetek) után ismét településeket veszélyeztethet, házakat rombolhat le egy lávaöntő vulkánkitörés.

Ezzel együtt le kell szögezni, hogy bár a Mauna Loa valóban a Föld leghatalmasabb tűzhányója, az óceánalapzattól közel 10 ezer méter magasra emelkedik (ebből 4168 méter a tengerszint feletti magasság), térfogata meghaladja a 75 ezer köbkilométert, azonban ez nem jelenti azt, hogy itt történnek a leghatalmasabb kitörések. Ez az elképesztő nagyságú vulkán 700 ezer év alatt épült fel. A Mauna Loa a Föld egyik legaktívabb vulkánja, a kitörései szinte minden alkalommal lávaöntéssel járnak. Veszélyt elsősorban az jelent, hogy a vulkán meredek oldalán a lávafolyások gyorsan haladnak, és akár néhány óra alatt elérhetik a sziget partvidékét, ahol sűrűbbek a települések.

(A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, egyetemi tanár, intézetigazgató, kutatócsoport-vezető, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék, MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport)