Ha így folytatjuk, az évszázad végére 2,8 Celsius-fokkal lesz melegebb

A WMO szerint jelenleg 48 százalék az esély arra, hogy a következő 5 év egyikében az átlaghőmérséklet-emelkedés átlépi az 1850-1900 közötti átlaghoz képest mért 1,5 Celsius-fokos plafont. Ahogy a felmelegedés erősödik, nem lehet kizárni azt sem, hogy az éghajlati rendszer olyan fordulóponthoz érkezik, amin ha átbillen, nem lehet visszahozni korábbi állapotára. Ráadásul a legsebezhetőbb területek fognak a leginkább szenvedni – áll a jelentésben.

Összefoglalva valóban nem túl biztató a helyzet: a WMO sajtóközleménye idézi António Guterrest, az ENSZ főtitkárát, aki árvizekről, aszályokról, hőhullámokról, szélsőséges viharokról és erdőtüzekről beszél, és megemlíti az európai hőhullámokat, a pakisztáni árvizeket, a kínai, afrikai és egyesült államokbeli hosszan tartó és súlyos aszályokat. „Ezek a katasztrófák az ára az emberiség fosszilisfüggőségének” – mondta, hozzátéve, hogy a klímakutatók egyértelműen ki tudják mutatni, hogy az események gyakorisága és intenzitása az ember okozta klímaváltozás eredménye.

A WMO jelentésének legfontosabb megállapításai:

• A légköri szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid szintje tovább emelkedik. Bár a világjárvány hozott egy kis enyhülést a kibocsátásban, mára visszatértünk a pandémia előtti szinthez.
• Az előzetes adatok azt mutatják, hogy a globális széndioxid-kibocsátás 2022-ben (januártól májusig) 1,2 százalékkal haladja meg a 2019-es szintet, ami az Egyesült Államokban, Indiában és a legtöbb európai országban tapasztalható növekedésnek köszönhető.
• A földhasználatból eredő üvegházhatású gázok kibocsátásának negyede az országok közötti élelmiszer-kereskedelemhez kapcsolódik, ennek több mint háromnegyede a mezőgazdasági célú földirtáshoz köthető, ide értve a legeltetést is.
• Az elmúlt 7 év, azaz a 2015-2021 közötti időszak volt a legmelegebb az eddigi mérések alapján. A La Niña ugyan csökkenti kicsit az átlaghőmérsékletet 2021/2022-ben, de gyorsan elmúlik a hatása.
• A Föld éghajlati rendszerében felhalmozott hő mintegy 90 százalékát az óceánok raktározzák el, a világtenger hőtartalma 2018–2022 között magasabb volt, mint bármely más 5 éves periódusban korábban. Az óceánok felmelegedési üteme pedig különösen erős növekedést mutatott az elmúlt két évtizedben.

A WMO előrejelzéseket is gyártott, amelyek szerint

• 2022 és 2026 között az éves átlagos globális felszínközeli hőmérséklet 1,1-1,7 Celsius-fokkal lesz magasabb, mint az iparosodás előtti (1850–1900) szint,
• ahogyan korábban is írtuk, 48 százalék az esélye annak, hogy a következő öt évben az 1850-1900 közötti átlaghoz képest az átlaghőmérséklet átlépi a 1,5 Celsius-fokos emelkedést,
• 93 százalék annak is az esélye, hogy a következő öt évben átéljük az eddig mért legmelegebb évet (eddig 2016 tartja a rekordot),
• és az is esélyes, hogy az átlaghőmérséklet évente 2022–2026 között magasabb lesz, mint a korábbi években.

Az ENSZ Környezetvédelmi Program (UNEP) elemzése szerint ugyan a 2030-as nemzeti kibocsátáscsökkentési célok már haladást mutatnak, de az ambícióknak még így is négyszer erősebbnek kellene lenniük a 2 Celsius-fokos, és hétszer a 1,5 Celsius-fokos határ eléréséhez. A jelenlegi vállalásokkal 66 százalék az esélye annak, hogy az évszázadban 2,8 Celsius-fokos növekedésnek nézünk elébe, ezt némileg csökkentheti, ha a megújított vállalásokat is betartják az országok, ezekkel 2,5 Celsius-foknál tartunk.

A WMO arra is figyelmeztet, hogy az atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC), amely fontos mozgatórugója az éghajlati rendszerek globális hő-, víz- és sóeloszlásának, gyengébb lehet, mint a múlt évezredben bármikor, a grönlandi és antarktiszi gleccserek olvadása visszafordíthatatlan fordulóponttal fenyeget. A regionális hatások, mint az amazonasi erdőtüzek vagy az európai aszályok, globális hatással lehetnek. A magasabb hőmérséklet és páratartalom együttes hatása egyes régiókban az elkövetkező néhány évtizedben elérheti a veszélyes szintet, olyan élettani fordulópontokkal, amelyeken túl a szabadtéri emberi munka technikai segítség nélkül már nem lehetséges.

Külön szakasz foglalkozik a városokra vonatkozó hatásokkal: a globális népesség 55 százaléka él olyan nagy településeken, amelyek az ember okozta károsanyag-kibocsátás 70 százalékáért felelnek, ugyanakkor kifejezetten érzékenyek is a klímaváltozás hatásaira. A becslések szerint 2050-re több mint 1,6 milliárd ember fog olyan városokban élni, amelyekben legalább három hónapon keresztül eléri a 35 Celsius-fokot az átlaghőmérséklet.

A jelentés szerint az időjárással, éghajlattal és vízzel kapcsolatos katasztrófák száma ötszörösére nőtt az elmúlt 50 évben, ami napi 202 millió dollár veszteséget okoz. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy fontos lenne kiterjeszteni a korai figyelmeztető rendszerek (Multi-Hazard Early Warning Systems, MHEWS) beiktatását, jelenleg ugyanis mindössze az országok fele rendelkezik hasonlóval. Magyarországon éppen részt vesz egy ilyen kiépítésén, ami Délkelet-Európa országait fogja lefedni.