A Nílus egy mára kiszáradt ágán úsztatták a piramisok hatalmas kőtömbjeit
2022. szeptember 3. – 23:35
frissítve
Egy új tanulmány szerint az ókori egyiptomiak nem ember alkotta csatornát, hanem a Nílus egy mára kiszáradt ágát használták a piramisok építőanyagának szállításához.
A Nagy Piramis, amelyet Hufu (Kheopsz) fáraó, Egyiptom negyedik dinasztiájának uralkodója építtetett, 5,4 hektárt foglal el, és több mint 147 méter magas volt, amikor i. e. 2560 körül megépült. 2,3 millió mészkő- és gránittömbből áll, amelyek egyenként átlagosan több mint két tonnát nyomtak.
A tudósok régóta feltételezik, hogy a piramisok építéséhez szükséges több tonna gránitot és mészkövet nem a sivatagon keresztül, hanem valamilyen vízi útvonalon szállították a Gízai-fennsíkra, de mivel a Nílus több kilométernyire helyezkedik el a piramisoktól, a legvalószínűbbnek az a magyarázat tűnt, hogy emberi erővel hoztak létre egy csatornát a kövek mozgatásához.
Ez az elmélet dőlt most meg, ugyanis ahogy a kutatók az ősi Nílus árterét rekonstruálták a sivatagban megőrződött nyomok alapján, rátaláltak a Hufu-ágnak elnevezett, mára már kiszáradt és eltűnt folyóágra, ami annyira közel folyt az építkezéshez a Gízai-fennsíkon, hogy az építők az éves áradásokat kihasználva ezen tudták odaszállítani a hatalmas kőtömböket. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban közzétett tanulmány arra utal, hogy a Hufu-ág, amely i. e. 600 körül teljesen kiszáradt, döntő szerepet játszott az ősi csodák építésében.
„A piramisokat nem lehetett volna itt felépíteni a Nílus mellékága nélkül”
– mondta Hader Sheisha, az új tanulmány egyik szerzője.
A kutatás során a gízai kikötő közelében és a Hufu-ág feltételezett útvonala mentén több helyszínen gyűjtöttek üledékfuratokat több mint 9 méter mélyre ásva. A mintákból megbecsülték a Hufu-ág több ezer évvel ezelőtti vízszintjét, illetve a megkövesedett pollenszemcsék alapján arra következtettek, hogy a terület növényzetben és vízben gazdag volt hosszú időn keresztül.
A piramisokhoz vezető vízi út azonban rövid életű volt. Ahogy Egyiptom egyre szárazabbá vált, a Hufu-ág vízszintje annyira alacsonyra lett, hogy a piramisépítésnek vége szakadt. Amikor Tutanhamon fáraó i. e. 1350 körül elfoglalta a trónt, a folyó már évszázadok óta fokozatosan apadt. Mire Nagy Sándor i. e. 332-ben meghódította Egyiptomot, a kiszáradt Hufu-ág környékét temetővé alakították át.
(CNN)
