Az emberek általában túlbecsülik a kisebbségek jelenlétét a környezetükben
2022. május 10. – 15:11
Egy társas környezetben a legtöbb ember jelentősen túlbecsüli a kisebbség jelenlétét, és ez nemcsak a többség, hanem a kisebbség tagjaira is igaz – állapították meg a Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói. A jelenséget el is nevezték a „sokszínűség illúziójának” a kutatók, akik az erről szóló tanulmányukat a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikálták a Phys.org cikke szerint.
A kutatás alapját egy, a Jeruzsálemi Héber egyetemen elvégzett kísérlet adta, amely az egyetem diákjaira összpontosított, akik között a többség zsidó–izraeli, a kisebbség (körülbelül 12százalék) pedig palesztin–izraeli (arab). A kísérletben az egyetemistáktól azt kérték, hogy idézzenek fel olyan alkalmakat magukban, amikor az egyetemi főfolyosóján sétáltak, és ez alapján becsüljék meg, hogy az egyetem hallgatóinak hány százalékát teszik ki az arab diákok.
Mind a zsidó, mind az arab hallgatók sokkal magasabb, a valós arányhoz képest több mint kétszeres becsléseket adtak. A zsidó hallgatók 31 százalékra, az arab hallgatók 35 százalékra becsülték a kisebbség arányát.
„Először nem tudtuk elhinni az eredményeket, ezért többször is lefuttattuk ugyanazt a kísérletet” – mondja Dr. Rasha Kardosh, a kutatás ötletgazdája. Az első kísérletet többek között olyan amerikai résztvevőkkel is reprodukálták, akik egy 100 diákarcot tartalmazó rácsot néztek, amelyben 25 százalék afroamerikai arc volt véletlenszerűen elosztva a fehér arcok között. Mind a fehér, mind a fekete résztvevők a kisebbség jelentősen (40 százaléknyira) túlbecsülték a kisebbség arányát. Ez a kutatók szerint azt jelenti, hogy a résztvevők kisebbségi mivolta nem segítette a helyes becslést.
A Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói úgy látják, hogy a „sokszínség illúziója” valószínűleg gátolja az igazságosabb társadalom kiépítésére irányuló kísérleteket, mert gátja lehet a sokszínűség előmozdítását célzó irányelveknek.
Kadosh úgy véli, a frissen publikált kutatás is azt a már jól ismert tényt igazolja, hogy „a kognitív rendszerünk arra irányítja a figyelmét, amire nem számít”. A kutató ahhoz hasonlította a vizsgált jelenséget, mint amikor az embernek egy szupermarket zöldségrészlegén azonnal feltűnik egy mosószeres flakon, ha a krumplik közé keveredett. Szerinte a kisebbség túlbecsülésének oka hasonló: mivel társas környezetben a kisebbség jelenléte a váratlan, de attól, hogy erre a csoportra irányul a figyelem, nagyobb jelentőséget követel magának az észlelésünkben és az emlékeinkben is ez a jelenlét.
