Annyi kutyakaki van az erdőkben, hogy az már károsítja a vadvilágot

Olyan mennyiségű a kutyák ürüléke és vizelete Belgiumban, a természetvédelmi területeken, hogy az már károsítja a vadvilágot – írja egy új kutatás alapján a Guardian. A kutatók a belgiumi Gent környékén lévő négy természetvédelmi területen 18 hónap alatt megforduló kutyák számát vették alapul, de szerintük hasonló a helyzet az összesen mintegy 87 millió kutyának otthont adó Európa többi részén is, vagyis hogy az ösvények mentén a talaj annyira túl van trágyázva nitrogénnel és foszforral, hogy az már törvénybe ütköző szintet ér el.

A kutatás szerint a kutyák sétáik során évente átlagosan 11 kilogramm nitrogént és 5 kilogramm foszfort hagynak hátra hektáronként, ami hasonló mértékű szennyezés, mint amennyi a mezőgazdaságból, iparból és közlekedésből származik: ezekhez hektáronként 5–25 kilogramm nitrogén köthető. A kutyák melléktermékeinek hatása tehát jelentős.

Bár a gazdák azt hiszik, hogy a kutyakaki nem okoz semmilyen kárt a környezetnek, a legtöbb ökoszisztémában alacsony az ásványi anyagok mértéke, a túltrágyázás pedig csökkenti a biodiverzitást, mert hatására egyes növények, például a csalán vagy a medvetalp elburjánzanak és elnyomnak más növényeket, ezzel együtt pedig olyan állatokat, amelyek léte ezektől a növényektől függ.

„Meglepődtünk azon, hogy milyen magas lehet a kutyáktól származó ásványi anyag. A mezőgazdaságból, iparból és közlekedésből származó légköri nitrogén jogosan nagy figyelmet kap, miközben ebből a szempontból a kutyák okozta problémával nem foglalkoznak” – mondta Pieter De Frenne, a Genti Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.

A kutatók a nitrogén és foszfor szintjét abból a helyzetből kiindulva becsülték fel, amikor a kutyákat pórázon vezetik, és legfeljebb az ösvények 2 méteres körzetében kóborolnak el. Az Ecological Solutions and Evidence című tudományos lapban bemutatott vizsgálat során több mint 1600 kutya, ötszázszor látogatott meg természetvédelmi területeket, és ezeket az adatokat kombinálták a kutyák által kiválasztott nitrogén és foszfor ismert szintjével, hogy megbecsüljék az összes lerakódott tápanyagot.

A szakértők rögzítették azt is, hogy pórázon voltak-e a kutyák. Ennek figyelembevételével évente hektáronként 126 kilogramm nitrogén rakódhat le az ösvények mentén és 4 kilogramm a természetvédelmi terület többi részén. Ha minden kutyát pórázon tartanának, az ösvények melletti mennyiség 175 kilogrammra növekedne.

Ha viszont az ürüléket felszedné és elvinne a gazdi, akkor szinte minden foszfor eltűnne, a nitrogénnek azonban csak fele, mivel a kutyák vizelete jelentős mennyiségben tartalmaz nitrogént, foszfort azonban alig. Korábbi kutatások szerint egyébként a magas ásványianyag-szint három évvel a kutyák kitiltása után is megmaradna.