Könnyen felszaladnak a kilók? A nagyapja tehet róla, mert évtizedekkel ezelőtt már gyerekként bagózott

Az elhízás civilizációs népbetegség, a dohányzókat a társadalom lassan szégyenpadra ülteti, az egészségkultusz nevében mindkét probléma ellen zajlik az általános fegyverkezési verseny. Hogy a cigi és a kilók között van kapcsolat (bár időnként éppen hogy negatív), arról sok leszokó is tudna mesélni, most azonban egy tudományos szempontból sokkal érdekesebb összefüggésre látszik fény derülni.

Nagy-Britanniában harminc éve működik egy önmagában is nagyon izgalmas hosszú távú kutatás, a „Kilencvenes évek gyermekei”. Annak idején (a vizsgálat 1991-ben indult) 14 ezer állapotos nő egyezett bele a vizsgálatban való részvételbe, majd az ő gyermekeik, és vannak, akiknek már az unokái is benne vannak a kutatásban. Így olyan részletes, generációk közötti adatok gyűltek össze, amelyek már idáig is több áttörő felfedezést hoztak. A kutatók többek között rájöttek, hogy

• élesebb lesz a látásuk azoknak, akiknek az anyja a terhesség alatt (akár csak kéthetente egyszer) olajos halat evett;
• hogy a terhesség alatti jódhiány káros hatással lehet a gyermekek szellemi fejlődésére;
• hogy a 2-es típusú cukorbetegségre való genetikai hajlam korai jelei már nyolcéves korban kimutatható;
• de a harmincéves projekt például azt is lehetővé tette, hogy a résztvevők BCG-oltáshegeinek vizsgálatával megtudják, hogy gyógyulnak a sebek.

A most a Scientific Reportsban publikált friss tanulmány azonban az életmód és öröklés problémájával kapcsolatban általában is alapvető és meglehetősen váratlan kapcsolat felfedezéséről számol be. A kutatók a nagyapák és dédapák dohányzási szokásaira vonatkozó adatokat vizsgálták, és meglepő módon azt találták, hogy a két-három nemzedékkel ezelőtti korai cigizés a ma élő utódokra is hatással van. Az adatok szerint

azoknak a nőknek, akiknek a nagyapja vagy dédapja fiatalon, már 13 éves kora előtt elkezdett dohányozni, általában több a testzsírjuk.

A tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a káros anyagoknak való kitettség olyan változásokhoz vezethet, amelyek generációkon keresztül öröklődhetnek.

Jean Golding professzor, a 30 évet átfogó „Kilencvenes évek gyermekei” projekt alapítója szerint ez úgy is lefordítható, hogy a gyermekek túlsúlyossága talán nem is annyira a jelenlegi étrendjükkel és a testmozgással függ össze, mint inkább a felmenőik életmódjával.

Az, hogy mi a pontos hatásmechanizmus, további vizsgálatokat igényel. Golding a Guardian eredményeket bemutató cikkében emlékeztetett: azt már korábbi állatkísérletek is igazolták, hogy a hímek bizonyos vegyi anyagoknak való kitettsége a szaporodás előtt hatással lehet az utódokra – az azonban idáig kétséges volt, hogy ez az embereknél is így van-e.

Arról az izgalmasabb kérdésről azonban nem beszélt, hogy itt két-három generáción keresztül érvényesülő kapcsolatról van szó, vagyis arról, hogy a jelek szerint bizonyos szerzett tulajdonságok is öröklődnek. Hasonló megfigyeléseket mostanában leginkább az epigenetikával szoktak magyarázni: azzal, hogy milyen környezeti feltételek „hangosítják ki” vagy „csendesíthetik el” a géneket. Epigenetikánkat az életmód alapvetően befolyásolja, egyes kutatások szerint akár több nemzedéken keresztül is. Mint kiderült, a második világháborús éhínség súlyos hatással járt azokra is, akikkel az éhezés alatt volt várandós az édesanyjuk, egy svéd kutatás pedig azt is bizonyította, hogy a nagyszülők fiatalkori táplálkozása az unokák egészségére is hatással van. Elvileg elképzelhető, hogy valami ilyesmiről van szó ebben az esetben is – amíg azonban a konkrét ok-okozati kapcsolatra nincs meggyőző tudományos elmélet, érdemes ezzel kapcsolatban nagyon óvatosnak lenni.